10. lecke: Az autentikus Kabbala, a vallások és más spirituális módszerek közötti különbségről
Ez a lecke a Baal HaSulam „vallásról” alkotott fogalma alapján vizsgálja a Kabbala és a vallás közötti különbségeket. Megtanuljuk, hogy mi különbözteti meg a Kabbalát más spirituális utaktól, összpontosítva annak egyedi elveire és módszereire. Felfedezzük azokat a megkülönböztető jegyeket, amelyek a hiteles Kabbalát és annak a spirituális növekedéshez való hozzáállását meghatározzák.
- Mi a különbség a hiteles Kabbala és a vallás között? Mi a különbség a Kabbala bölcsessége és más spirituális módszerek között? Mit jelent a „vallás” rabbi Yehuda Leib Ha-Levi Ashlag (Baal HaSulam) értelmezése szerint?
- Mi különbözteti meg a Kabbala hiteles bölcsességét más spirituális koncepcióktól?
„Az ember az egész teremtés középpontja”
Baal HaSulam: „Bevezetés a Zohár könyvéhez”, 18. o.
„A teremtés célja az egész emberi fajra vonatkozik, egyetlen ember sincs kizárva”
Baal HaSulam: „Isten szeretete és az ember szeretete”
„Minden ember arra kötelezett, hogy elérje lelkének gyökerét.”
Baal HaSulam: A cselekvő elme
„A teremtés egész folyamata, annak minden szegletében, annak minden bemenetén és kivezetésén, teljes mértékben arra a célra lett előre megtervezve, hogy az emberi fajt önmagából táplálja, hogy tulajdonságait addig fejlessze, amíg a Teremtőt úgy képes érezni, mint ahogyan az ember a barátját érzi.
Ezek a felemelkedések olyanok, mint egy létra szintjei, fokról fokra vannak elrendezve, amíg a folyamat be nem fejeződik és el nem éri a célját."
Baal HaSulam „A kabbala tanítása és annak lényege”
„A spirituális Dvekutot csak formaegyezésként lehet ábrázolni. Így azáltal, hogy a magunk formáját az Ő tulajdonságainak formájával egyezővé tesszük, Hozzá tapadunk.
Ezért mondták, hogy „ahogyan Ő irgalmas”. Más szóval, minden cselekedete arra szolgál, hogy adakozzon másoknak, a hasznukra legyen, de nem a saját hasznára, hiszen Neki nincsenek hiányosságai, amelyek kiegészítésre szorulnának. Ráadásul senki sincs, akitől kaphatna. Hozzá hasonlóan a ti minden cselekedetetek az adakozást és mások javát fogja szolgálni. Így teszitek majd egyezővé a formátokat a Teremtő tulajdonságainak formájával, és ez a spirituális Dvekut.”
Baal HaSulam: „Beszéd a Zohár befejezéséhez”
„Meg kell tehát kérdeznünk: miért köteleztek a kabbalisták minden embert a Kabbala Bölcsességének tanulmányozására? Mert ténylegesen létezik egy nagyszerű dolog, amit érdemes nyilvánosságra hozni: csodálatos, felbecsülhetetlen értékű gyógymódhoz jutnak azok, akik a Kabbala Bölcsességével foglalkoznak. Bár nem értik amit tanulnak, a sóvárgás és a nagy vágy által - amely arra irányul, hogy megértsék, amit tanulnak - , önmagukra ébresztik a fényeket, melyek körülveszik a lelküket.
Ez azt jelenti, hogy végül valamennyi ember garantáltan eljut azokhoz a csodálatos elérésekhez, melyeket a Teremtő a teremtés alap gondolatában kitervelt azért, hogy minden teremtményt meg tudjon örvendeztetni.”
Baal HaSulam: „Bevezetés a Tíz Szfíra tanulmányába”
„Munkájának kezdete a rossz felismerése, ami azt jelenti, hogy az ember megkéri a Teremtőt, tegye lehetővé, hogy érezhesse, mennyire rossz a kapni akarás. Ennek a tudatosságát, hogy az ember a kapni akarást „rossznak” nevezhesse, csak a Teremtő tudja megadni neki. Ezt tekintik úgy, hogy a Tóra által az ember elérheti a rossz felismerését, vagyis megértheti, hogy mennyire rossz a kapni akarás, és akkor kérheti, hogy Ő cserélje ki a kapni akarását, és adja meg helyette az adakozás vágyát.”
Rabash: „Mi a szentség és a tisztaság a munkában?”
„A népek vallási formáinak mindenekelőtt arra kell kötelezniük a tagjaikat, hogy a „Szeresd a barátodat, mint önmagadat" jegyében adakozzanak egymásnak, hogy a barát élete előbbre való legyen, mint a saját életük. Az egyes egyén a társadalomban nem szerezhet magának a másik küszködő barátjánál nagyobb örömet.
Ez lesz a kommunizmus keretein belül létrejövő valamennyi nemzet kollektív vallása. Mindeközben azonban minden nép követheti a saját vallását és hagyományát, és egyik sem avatkozhat bele a másikéba.”
Baal HaSulam: „Az utolsó nemzedék írásai”