10. lecke: Egy kabbalisztikus szöveg tanulmányozása: „Nincs más Rajta kívül”
Elmélyedünk Baal HaSulam hiteles kabbalisztikus szövegében, feltárva azt a mélységes elképzelést, hogy minden a Teremtőtől ered, és a valóság minden aspektusát hogyan irányítja ez az elv. Megértjük a Teremtővel való egység mögött rejlő mélyebb értelmet, és azt, hogy ez a megértés hogyan alakíthatja át az életről és a spirituális növekedésről alkotott felfogásunkat.
- Egy autentikus kabbalisztikus szöveg olvasásának élménye: a „Nincs más Rajta kívül” című cikk a Shamati című könyvből, amelyet rabbi Yehuda Leib Ha-Levi Ashlag (Baal HaSulam) írt.
- Melyek a „belső munka alapelvei” az autentikus Kabbala szerint?
- Hogyan kezeljük a kihívásokat és a bonyolult élethelyzeteket, és hogyan építi ki az ember az autentikus Kabbala bölcsessége szerinti helyes kapcsolatot önmaga és a spirituális valóság között?
Kulcspontok
- A Teremtőt nem lehet megérteni anélkül, hogy ne éreznénk Őt.
- Atzmuto [az Ő lényege] - ez az elsődleges forrás, és ezt nem lehet elérni.
- A Teremtőt úgy érezzük, mint egy jó és igaz kapcsolatot közöttünk, mert a „Teremtő” – „Bo-Re” - a „gyere és láss” szavakból származik.
- A Teremtő az adás („adakozás”) ereje, és a formaegyezés törvénye szerint ahhoz, hogy érezzem Őt, el kell sajátítanom az Ő tulajdonságait.
- Hogyan tudom kifejezni és kipróbálni az adás („adakozás”) képességét? Csak a közösségen keresztül.
- Semmilyen körülmények között nem alkotunk képet! Ez a legnagyobb hiba. Azzal, hogy külső képet hozunk létre, azonnal a „bálványimádás” szintjére süllyedünk.
Nincs más Rajta kívül - A cselekedetek sorrendje
- Társítsunk mindent Hozzá.
- Jó és jóindulatú: csak a jó származik Tőle - a „megszerzés érdekében” való szándék elrejti előlem az Ő jóságát.
- Ellenőrzés: hol vagyok ahhoz a helyzethez képest, ahová a Teremtő akar engem juttatni. A gondolat, hogy nincs más Rajta kívül, a tudattalan állapotból a tudatos állapotba emeli az embert és lehetővé teszi számára, hogy ellenőrizze helyzetét a teremtés céljához képest, és kérést építsen fel a szándék korrekciójára.
Rav dr. Michael Laitman előszava
A könyvek és kéziratok között - amelyeket tanítóm, Rav Baruch Shalom Halevi Ashlag (a Rabash) tanulmányozott, aki Baal HaSulam legidősebb fia volt és az ő nyomdokain haladt -, volt egy különleges jegyzetfüzet, amelyre tanárom kézírásával ez volt írva: „Shamati” – „Hallottam”.
Soha nem hagyta el ezt a füzetet és bárhová ment, magával vitte, és újra és újra belenézett.
Amikor késő éjjel a halálos ágyán feküdt, átadta nekem a jegyzetfüzetet és azt mondta: „Fogd ezt a füzetet és tanulmányozd.” Másnap kora reggelre már nem volt közöttünk.
A jegyzetfüzet Baal HaSulam esszéinek gyűjteményét tartalmazza, amelyeket Rabash abban a pillanatban lejegyzetelt, ahogy azok apja szájából elhangoztak. Egyediségük okán megőriztük a cikkekben használt beszélt nyelv stílusát - amelyből Rabash szomjazva merített, és amelyre tanításainak alapjait építette.
Shamati 1 - Nincs más Rajta kívül
Meg van írva: „Nincs más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világon, amely képes lenne bármit is tenni Őellene. És amit az ember lát, hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek tagadják a Felső irányítást, annak az az oka, hogy ez az Ő akarata.
Ezt úgy tekintjük, hogy „a bal oldal elutasítja, a jobb oldal pedig közelebb húzza”, ami azt jelenti, hogy amit a baloldal elutasít, az korrekciónak minősül. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyek kezdetben arra irányulnak, hogy az embert letérítsék a helyes útról, és ezáltal eltaszítják a Kedushától [Szentségtől].
A visszautasítások haszna az, hogy ezeken keresztül az emberben teljes hiány és vágy támad a Teremtő segítsége iránt, hiszen látja, hogy különben elveszett; nemhogy nem halad előre a munkában, de látható, hogy még vissza is fejlődik.
És az, aki mindig úgy érzi, hogy a széttöredezett nagyobb, mint az egész, vagyis sokkal több a zuhanás, mint a felemelkedés, és nem látja ezeknek az állapotoknak a végét, örökre kívül marad a Szentségen, mert látja, hogy nehéz számára a legkisebb mértékben is betartani - hacsak nem az értelem fölé emelkedve. De nem tud mindig felülemelkedni, így hát mi lesz ennek a vége?
Aztán arra a döntésre jut, hogy senki más nem segíthet, csak maga a Teremtő. Ez arra készteti, hogy szívből kérje, hogy a Teremtő nyissa meg a szemét és a szívét, és valóban hozza őt az örök Dvekuthoz [összetapadáshoz] a Teremtővel.
Aki azt mondja, hogy van másik erő a világban, nevezetesen a Klipák [héjak], az az ember a „más istenek szolgálatában” van. Nem feltétlenül az istenkáromlás gondolata a bűne, de ha hiszi, hogy a Teremtőn kívül van másik hatalom és erő, akkor követi el a bűnt.
Nincs más Rajta kívül
Hinni kell abban, hogy „nincs más Rajta kívül”, azaz hogy mindent a Teremtő tesz. Más szóval, ahogy Baal HaSulam mondta, minden cselekedet előtt azt kell mondani, hogy az embernek megadatott a választás, hiszen „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?”. [...] A cselekedet után azonban azt kell mondani, hogy minden a személyes Gondviselésből ered, és hogy az ember semmit sem tesz saját erejéből.
(Rabash: Miért nevezik a Tórát „középvonalnak” a munkában? - 2)
Még ha úgy is látjuk, hogy a Tórának két része van - az első: az ember és a Teremtő közötti Miczvák, a második: az ember és az ember közötti Miczvák -, akkor is ez a kettő egy és ugyanaz a dolog. Ez azt jelenti, hogy ezek gyakorlása és a belőlük elérni kívánt cél egy: a Lishma állapota.
Teljesen mindegy, hogy az ember a barátjáért vagy a Teremtőért dolgozik, hiszen a teremtett lénybe születéskor belevésődik, hogy bármi, ami másból származik, az üresnek és valótlannak tűnik.
(Baal HaSulam: Az Isten szeretete és az ember szeretete)