11. lecke A Kabbala Bölcsességének egyedisége

2. dia

„Az ember az egész teremtés középpontja.”

– Baal HaSulam, „Bevezetés a Zohár könyvéhez”, 18. oldal

3. dia

„A teremtés minden eseménye, benne minden zug, bejárat és kijárat előre teljességben meg van tervezve azzal a céllal, hogy az emberi fajt belülről táplálja, és addig javítsa tulajdonságait, amíg az képessé lesz úgy érzékelni a Teremtőt, ahogyan az ember a barátját érzi.

Ezek a felemelkedések olyanok, mint egy létra fokai, amelyek fokozatokként vannak elrendezve addig, amíg mind teljesül és el nem érik céljukat.”

– Baal HaSulam, „A Kabbala tanítása és lényege”

4. dia

„Minden ember arra kötelezett, hogy elérje lelkének gyökerét.”

– Baal HaSulam, „A cselekvő elme” 

5. dia

„A teremtés célja az egész emberi fajra vonatkozik, egyetlen ember sincs kizárva.”

– Baal HaSulam, „Az Isten szeretete és az ember szeretete”

6. dia

„A spirituális összetapadást csak formaegyezésként lehet ábrázolni. Ezért azáltal, hogy a magunk formáját egyezővé tesszük az Ő tulajdonságainak formájával, Őhozzá tapadunk. 

Ezért mondták, hogy „ahogyan Ő irgalmas”. Más szóval, minden cselekedete arra szolgál, hogy adakozzon másoknak és hasznukra legyen és egyáltalán nem a saját hasznára, mivel nincsenek hiányosságai, amelyek kiegészítésre szorulnának. Ráadásul senki sincs, akitől kaphatna. Hasonlóképpen, minden cselekedetetek az adakozást és mások javát fogja szolgálni. Így teszitek majd egyezővé a formátokat a Teremtő tulajdonságainak formájával és ez a spirituális Dvekut..”

– Baal HaSulam, „Beszéd a Zohár befejezéséhez”

7- 8. dia

„Ezért meg kell kérdeznünk: miért köteleztek akkor a kabbalisták minden embert a Kabbala Bölcsességének tanulmányozására? Valóban, van egy nagyszerű dolog, amit érdemes nyilvánosságra hozni: csodálatos, felbecsülhetetlen értékű gyógymódot kapnak azok, akik a Kabbala Bölcsességével foglalkoznak. Bár nem értik, amit tanulnak, a sóvárgás és a nagy vágy által, amely arra irányul, hogy megértsék, amit tanulnak, felébresztik önmagukra a fényeket, amelyek körülveszik a lelküket.

Ez azt jelenti, hogy minden ember garantáltan eléri végül mindazokat a csodálatos eléréseket, amelyekkel a Teremtő a teremtés alapgondolatában kigondolt, hogy minden teremtményt megörvendeztessen.

És akit nem jutalmaznak meg ebben az életben, annak megadatik a következő életben stb. egészen addig, ameddig az ember meg nem kapja az Ő gondolatának beteljesítését, amit Ő eltervezett számára, ahogy a Zohárban meg van írva.”

– Baal HaSulam, „Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”

9. dia

„Munkájának kezdete a rossz felismerése, ami azt jelenti, hogy az ember megkéri a Teremtőt, hogy érezhesse, mennyire rossz a kapni akarás. Ezt a tudatosságot, hogy a kapni akarást „rossznak” nevezik, csak a Teremtő tudja éreztetni vele. Ezt úgy tekintik, hogy a Tóra által az ember elérheti a rossz felismerését, vagyis megértheti, hogy mennyire rossz a kapni akarás és akkor kérheti, hogy cserélje ki a kapni akarást és adja meg neki helyette az adakozás vágyát.”

– Rabash, „Mi a szentség és a tisztaság a munkában?”

10. dia

„Minden nemzet vallási formájának először is köteleznie kell tagjait az egymásnak való adakozásra olyan mértékben, (a barát élete előbbre való, mint a saját élete), mint ahogy azt a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” alapelv kifejezi. Az ember nem szerez több örömet a közösségben, mint egy küszködő barátja. 

Ez lesz az összes nemzet kollektív vallása. Emellett azonban minden nemzet követheti a saját vallását és hagyományát, és egyik sem avatkozhat bele a másikéba.”

– Baal HaSulam, „Az utolsó nemzedék írásai”