Helyi találkozó

„A Zohár befejezésére írt beszéd"

Ezen a héten folytatjuk a „Tízes tanfolyam” és Baal HaSulam tisztázásait „A Zohár befejezésére írt beszéd” című cikkéből olvasva.

Mint korábban említettük, Baal HaSulam sokat írt, hogy segítsen a tanulóknak elérni a Teremtés Célját - a forma és a Teremtő tulajdonságainak (szeretet és adakozás) formaegyezésének elérését. Ezen a héten folytatjuk „A Zohár befejezésére írt beszéd” című cikket.

A helyi találkozón elolvasunk néhány részletet a cikkből, majd megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik a szövegben, amit egy újabb olvasás követ, majd közösen megvitatjuk a témákat.

A cikk fontos pontosításaként extra videóklipjeink is vannak Rav Dr. Michael Laitmantól.

Ezen felül workshopot tartunk a „Tízes tanfolyam" témakörében.

„A Zohár befejezésére írt beszéd"

Rav Yehuda Ashlag, Baal HaSulam

Most már megértheted a Tórával és a Mitzvottal Lishma-ban való foglalkozás szigorát. Ha az embernek a Tórában és a Mitzvákban nem az a szándéka, hogy a Teremtő nevéért tegyen szolgálatot, hanem saját magáért, akkor nem csak nem fordítja meg a megszerzési vágyának a természetét, hanem a megszerzési vágya sokkal erősebb lesz, mint amit a teremtés természete adott neki, ahogy azt a Sulam kommentár bevezetőjében, első kötetben kifejtettem, lásd ott a 30-31. pontokat.

De milyen erényei vannak annak, akit a Teremtővel való Dvekuttal jutalmaztak? Ezek sehol sincsenek kifejtve, csak finom utalásokban. Mégis, hogy tisztázhassam a dolgokat a tanulmányban, egy keveset el kell árulnom, annyit, amennyit szükséges.

Egy allegórián keresztül fogom elmagyarázni a dolgokat. A test a szerveivel együtt egy. A test egésze gondolatokat és érzéseket cserél ki minden egyes szervével. Ha például az egész test arra gondol, hogy egy bizonyos szervnek szolgálnia kell őt, és örömet kell okoznia neki, akkor ez a szerv azonnal tudomásul veszi ezt a gondolatot, és megadja az előirányzott örömöt. Ugyanígy, ha egy szerv azt gondolja és érzi, hogy a hely, ahol van, szűk, a test többi része azonnal tud erről a gondolatról és érzésről, és egy kényelmesebb helyre mozgatja.

Videóklipek

Ha azonban egy szervet elválasztanak a testtől, akkor két különálló entitássá válnak; a test többi része már nem ismeri a leválasztott szerv szükségleteit, és a szerv már nem ismeri a test gondolatait, hogy szolgálja és hasznára legyen. De ha jönne egy orvos, és újra összekapcsolná a szervet a testtel, mint korábban, a szerv ismét ismerné a test többi részének gondolatait és szükségleteit, és a test többi része ismét ismerné a szerv szükségleteit.

E hasonlat alapján megérthetjük annak az embernek az érdemét, aki a Teremtővel való Dvekut jutalmát kapta. Már bemutattam (a "Bevezetés a Zohár könyvébe" 9. pontjában és az Idra Zutához írt kommentáromban), hogy a lélek a Teremtő önvalójából áradó beragyogás {fény}. Ezt a beragyogást a Teremtőtől az választotta el, hogy a Teremtő megszerző szándékkal ruházta fel. Ez azért van így, mert a teremtés gondolata, hogy jót tegyen teremtményeivel, minden lélekben létrehozta az örömök megszerzésnek a vágyát. Így a megszerzési vágy formaeltérése elválasztotta ezt a beragyogást az Ő önvalójától, és Tőle különálló résszé tette. Lásd ott a forrásban, mivel ez nem a megfelelő hely ennek kifejtésére.

Ebből következik, hogy minden lélek a teremtés előtt az Ő önvalójában volt belefoglaltatva. De a teremtéssel, azaz a megszerzési vágy természetével együtt benne rejlő öröm is létrejött, formaeltérésre tett szert, és elszakadt a Teremtőtől, akinek egyetlen vágya az adakozás. Ez azért van így, mert, amint fentebb kifejtettük, a formaeltérés a spiritualitásban úgy választ el, mint a fejsze a fizikai valóságban.

Így most a lélek teljesen hasonlatos a testtől elválasztott és levágott szervről szóló allegóriához. Bár az elválasztás előtt azok - a szerv és az egész test - egyek voltak, és gondolatokat és érzéseket cseréltek egymással, a szervnek a testtől való levágása után két entitássá váltak. Most az egyik nem ismeri a másik gondolatait vagy szükségleteit. Még inkább így van ez azután, hogy a lélek e világi testbe öltözött: minden kapcsolat, ami az Ő önmagától való elválasztása előtt megvolt, megszűnt, és olyanok, mint két különálló entitás.

Most már könnyen megérthetjük annak az érdemét, akit azzal jutalmaztak, hogy ismét Hozzá tapad, azaz a Tórában és a Mitzvákban rejlő erő által belé ültetett megszerzési vágy megfordításával a Teremtővel való formaegyezéssel jutalmazzák. Éppen ez volt az, ami elválasztotta Őt a Teremtő Önvalójától. Átváltoztatta az adakozási vággyá, és minden cselekedete csak arra szolgál, hogy adakozzon és mások javára váljon, mivel egyenlővé tette a formáját a Teremtővel. Ebből következik, hogy olyan, mint az a szerv, amelyet egykor leválasztottak a testről, és amely újra összekapcsolódott a testtel: ismét ismeri a test többi részének gondolatait, ugyanúgy, mint a testtől való elválasztás előtt.

Így van ez a lélekkel is: miután formaegyezést szerzett Vele, ismét ismeri a Teremtő gondolatait, ahogyan a Tőle való elválasztás előtt is ismerte, a megszerzési vágy formaeltérése előtt. Ekkor válik benne valóra a vers: "Ismerd meg Atyád Istenét", mivel ekkor teljes tudással jutalmazzák, ami az isteni tudás, és a Tóra minden titkával jutalmazzák, mivel a Teremtő gondolatai a Tóra titkai.

Videóklipek

Valóban, az egész Tóra, a feltárt és a rejtett is, a Teremtő gondolatai, minden különbség nélkül. Mégis, olyan, mint a folyóba fuldokló ember, akinek barátja kötelet dob neki, hogy megmentse. Ha a fuldokló elkapja a kötelet a közeli részén, a barátja meg tudja menteni és ki tudja húzni a folyóból.

Így van ez a Tórával is: Mivel teljes egészében a Teremtő gondolatai között van, ami olyan, mint a kötél, amelyet a Teremtő dob az embereknek, hogy megmentse őket, és kihúzza őket a Klipák-ból [héjakból]. A kötél vége, amely minden emberhez közel van, a feltárt Tóra, amely nem igényel szándékot vagy gondolatot. Sőt, még ha van is hibás gondolat a Mitzvákban, a Teremtő akkor is elfogadja, ahogy írva van: "Az embernek mindig Lo Lishma-ban [nem az Ő nevéért] kell Tórával és Mitzvákkal foglalkoznia, mivel Lo Lishma-ból [az Ő nevéért] állapotából fog Lishma-ba [az Ő nevéért] állapotába jutni".

Ezért a Tóra és a Mitzvák a kötél vége, és nincs olyan ember a világon, aki ne tudná megragadni. Ha valaki erősen megragadja, vagyis jutalma a Tóra és a Mitzvák Lishma-ban való elköteleződése, hogy megelégedettséget szerezzen a Teremtőjének és ne önmagának, a Tóra és a Mitzvák a Teremtővel való formaegyezésekhez vezetik az embert. Ez az "és tapadjál Őhozzá" jelentése.

Ekkor az ember jutalma az lesz, hogy eléri a Teremtő összes gondolatát, amelyeket "a Tóra titkai"-nak és "a Tóra ízei"-nek neveznek, ami a kötél többi része. Ezt azonban csak azután kapja meg az ember, hogy elérte a teljes Dvekutot.

Kötetlen beszélgetés

Saját szavaiddal mondd el, hogy mit jelent a forma-azonosság?

Vannak olyan fogalmak, amelyeket szeretnél mélyebben megérteni – például a Lo Lishma és a Lishma?

Hogyan érzed magad azzal kapcsolatban, közös tanulmányainkban és munkánkban a belső erőfeszítésre helyezzük a hangsúlyt?

Videóklipek

Tizes tanfolyam - 17. lecke

A spirituális keret fontossága

Workshop kérdések

1) Hogyan növelnéd annak fontosságát, hogy tartsd magad az ütemtervhez?

2) Hogyan találsz egyensúlyt az időbeosztásodban?

3) Mi a tapasztalatod a spirituális fejlődésünk fokozatos építésével kapcsolatban?

Jövő héten találkozunk!