Helyi találkozó
„A Kabbala Bölcsességének lényege”
Ezen a héten folytatjuk a „Tízes tanfolyam” és Baal HaSulam tisztázásait „A Kabbala Bölcsességének lényege” című cikkéből olvasva.
Mint korábban említettük, Baal HaSulam sokat írt, hogy segítsen a tanulóknak elérni a Teremtés Célját - a forma és a Teremtő tulajdonságainak (szeretet és adakozás) formaegyezésének elérését. Ezen a héten elkezdünk "A Kabbala Bölcsességének lényege" című cikkel foglalkozni.
A helyi találkozón elolvasunk néhány részletet a cikkből, majd megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik a szövegben, amit egy újabb olvasás követ, majd közösen megvitatjuk a témákat.
A cikk fontos pontosításaként extra videóklipjeink is vannak Rav Dr. Michael Laitmantól.
Ezen felül workshopot tartunk a "Tízes tanfolyam" témakörében.
„A Kabbala Bölcsességének lényege”
Rav Yehuda Ashlag, Baal HaSulam
A testi kifejezések és a fizikai nevek a Kabbala könyveiben
Minden értelmes ember megérti, hogy amikor spirituális dolgokkal foglalkozunk - még kevésbé, ha az Istenséggel - nincsenek szavaink vagy betűink, amelyekkel elmélkedhetnénk. Ennek az az oka, hogy egész szókincsünk nem más, mint az érzékeink és a képzeletünk betűinek kombinációja. Hogyan segíthetnének ott, ahol nincs sem képzelet, sem érzékek?
Még ha a legfinomabb szót vesszük is, amit ilyen kérdésekben használni lehet, vagyis a „Felső Fény” vagy akár az „Egyszerű Fény” kifejezést, az is csak képzeletbeli, és a napfénytől vagy a gyertyafénytől kölcsönzött, vagy az elégedettség fényétől, amit az ember érez, amikor valamilyen kétséget megold. Hogyan használhatjuk ezeket spirituális ügyekben és Isteni módon? Nem kínálnak a vizsgálónak mást, mint hazugságot és csalást.
Különösen így van ez ott, ahol az embernek szüksége van arra, hogy ezekben a szavakban találjon valamilyen indoklást, hogy segítsen a Bölcsesség kutatásában szokásos beszélgetéseken. Itt a bölcsnek szigorúan pontos meghatározásokat kell használnia az olvasók szemében.
Ha a bölcs csak egyetlen sikertelen szóval is kudarcot vall, akkor összezavarja és félrevezeti az olvasókat. Egyáltalán nem fogják érteni, amit előtte és utána mond, és mindent, ami ehhez a szóhoz kapcsolódik, amint azt mindenki tudja, aki a Bölcsesség könyveit vizsgálja.
Ezért el kell csodálkozni azon, hogyan lehetséges, hogy a kabbalisták hamis szavakkal magyarázzák az összefüggéseket ebben a Bölcsességben. Az is ismert, hogy nincs meghatározás hamis névvel, mert a hazugságnak nincs lába és nincs tartása.
Valóban, itt először is ismerni kell a „gyökerek és ágak törvényét”, amely által a világok egymáshoz kapcsolódnak.
A gyökerek és ágak törvénye, amely által a világok egymáshoz kapcsolódnak
A kabbalisták megállapították, hogy az Atzilut, Beria, Yetzira és Assiya nevű négy világ formája, kezdve az első, legmagasabb világtól, amelyet Atzilutnak neveznek, egészen a testi, kézzelfogható világig, amelyet Assiya-nak neveznek, minden tárgyban és eseményben pontosan megegyezik. Ez azt jelenti, hogy minden, ami az első világban történik és bekövetkezik, változatlanul megtalálható a következő, alatta lévő világban is. Ugyanígy van ez az azt követő világokban is, le egészen a kézzelfogható világig.
Nincs különbség közöttük, csak fokozati különbség érzékelhető a valóság elemeinek szubsztanciájában minden egyes világban. A valóság elemeinek szubsztanciája az első, legfelső világban finomabb, mint az összes alatta lévőben. A második világban lévő valóság elemek szubsztanciája pedig vastagabb, mint az első világban, de finomabb, mint minden alacsonyabb fokozatban lévőben.
Ez hasonlóképpen folytatódik lefelé az előttünk lévő világig, amely valóság elemeinek szubsztanciája durvább és sötétebb, mint az összes előtte lévő világban. A valóság formái és elemei és minden előfordulási formájuk azonban változatlanul és egyformán érkeznek minden világba, mind mennyiségben, mind minőségben.
Ez hasonlítható egy pecsét és annak lenyomatának viselkedéséhez: a pecsét minden formája, minden részletében és bonyolultságában tökéletesen átkerül a lenyomat tárgyára. Így van ez a világokkal is: minden alacsonyabb világ a felette lévő világ lenyomata. Ezért a magasabb világ minden formája aprólékosan, mind mennyiségében, mind minőségében átmásolódik az alacsonyabb világba.
Így nincs olyan valóság elem vagy valóság jelenség az alsóbb világban, amelynek ne találnád meg a hasonmását a fölötte lévő világban, amely olyan azonos, mint két vízcsepp a tóban. Ezeket pedig „gyökereknek és ágaknak” nevezzük. Ez azt jelenti, hogy az alacsonyabb világban lévő elemet a magasabb világban található mintája ágának tekintjük, amely az alacsonyabb elem gyökere, mivel ez az, ahol az alsó világban az adott elem lenyomatot kapott és létrejött.
Ez volt bölcseink szándéka, amikor azt mondták: „Nincs olyan fűszál az alsó világokban, amelyiknek ne lenne jó sorsa, és ne lenne olyan őre odafent, amelyik megüti, és azt mondja neki: ‘Növekedj!’” (A Zohár kihagyásai, 251a. o. [forrás héberül], Beresheet Rabbah, 10. fejezet). Ebből következik, hogy a „jósorsnak” nevezett gyökér arra kényszeríti, hogy növekedjen és felvegye a tulajdonságát mennyiségben és minőségben, mint a pecsét és annak lenyomata. Ez a gyökerek és ágak törvénye, amely a valóságban, minden egyes világban, minden egyes részletre és eseményre vonatkozik, a felette lévő világhoz viszonyítva.
Kötetlen beszélgetés
A saját szavaival élve, mit tanultunk a pontosságról és a hitelességről?
Mi segít abban, hogy célodat a Kabbala tanulmányozásának célja felé irányítsd?
Az e heti leckéből mit szeretnél mélyebben megérteni?
Kérdések a tanulóktól
Miben különbözik a Kabbala megközelítése az emberi érzelmek tudományos vizsgálatától?
Miért beszél a Kabbala a szeretet érzéséről a Partzufim és a világok száraz nyelvén?
Hogyan „ér el spirituális fokozatot” az ember?
Hogyan „ér el spirituális fokozatot” az ember?
A „fokozat elérése” azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor tisztább megértést kapsz az ember és a Teremtő közötti kapcsolatról. Hogyan történik ez? A Teremtő bizonyos feltételeket ad az embernek – ezt „felülről lefelé” irányuló folyamatnak nevezzük. Ezután az ember szabad akaratából ezeken a feltételeken önmagában dolgozik, és felfedezi a Teremtőhöz való viszonyát, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Teremtő viszonyul hozzá. Ezt a folyamatot nevezzük „fokozatok elérésének” vagy „a létrán való felmászásnak”.
Ez nagyon hasonlít az emberi kapcsolatokra. Képzeld el, hogy rájössz, hogy valaki fontos neked, de a kapcsolatotok teljesen megromlott, és javításra szorul. Nincs más választásod, mint megpróbálni javítani rajta. Tehát elkezded átgondolni, hogyan tehetnéd ezt, lépésről lépésre, lassan, különböző trükkökkel és erőfeszítésekkel, közvetve és közvetlenül, megpróbálsz közelebb kerülni.
Minden alkalommal, amikor közelebb kerülsz, a másik személy elutasíthat vagy valamilyen módon reagálhat – és ez téged is megváltoztat. De nem állhatsz meg, tovább kell próbálkoznod. És mit akar valójában a másik ember? Talán, mint ebben a világban, egyáltalán nem akar téged, ezért folyamatosan elutasít és akadályokat gördít az utadba. Vagy talán mégis akar téged, de azt akarja, hogy te is erőfeszítéseket tegyél, hogy elérhesd őt, így később a kapcsolat értékes lesz számodra, és nem fogod csak úgy eldobni.
Amikor egy ember erőfeszítéseket tesz a Teremtő felé, akkor a munkáját fekteti abba a kapcsolatba. Az a hely, amelybe befektetett, az övé lesz. Értékessé válik számára, és így „eléri” azt. Ezáltal megértést, érzékelést és gondolatokat szerez a Teremtőről.
A Teremtő és a teremtett lény közötti kapcsolat ilyen szintjének eléréséhez nagy erőfeszítésekre van szükség – és ennek így is kell lennie. Ezért jött létre a megszerzési vágy, mert az ellenáll ennek a kapcsolatnak. És az embernek különleges módszereket kell találnia, hogy legyőzze ezt az ellenállást. Nincs más a világon, aminek ennyire ellenállnánk – csak a Teremtővel való kapcsolatnak.
A megszerzési vágy úgy van felépítve és strukturálva, hogy csak ezzel szemben áll ellen. Minden másban, amit az ember tesz, a megszerzési vágy egyetért. Csak amikor a Teremtő felé halad, akkor nem ért egyet. Ez az a pont, ahol a Teremtő megmutatja az embernek, hol kell erőfeszítést tennie, amit „szabad választásnak” nevezünk. Ez az a pont, ahol az ember sorsa a jó felé vezet, és mintha a Teremtő azt mondaná: „Itt – erősítsd meg magad.” De ez a legnehezebb. És ez az egyetlen, ami valóban nehéz.
A megszerzési vágy minden más cselekedetében az ember támogatást találhat – a társadalomtól, önmagából –, mert ezekből mindig van valamilyen haszna. De nem akkor, amikor a Teremtővel való kapcsolatról van szó. Olyan, mintha szabadon 360 fokban elfordulhatnál, de egy irányban ellenállásba ütközöl. Minden más irányban támogatásokat, előnyöket, önigazolásokat találsz. Csak ebben az egy dologban – a Teremtővel való kapcsolatban – van ellenállás. Így vagyunk megalkotva.
Videóklipek
Tízes tanfolyam - #12. lecke
Workshop kérdések
1) Saját szavaiddal élve, mit jelent a lenullázódás a Kabbala Bölcsessége szerint?
2) Mi a fontos, ha egy kabbalista csoportban akarsz lenullázódni?
Jövő héten találkozunk!
