Tizes tanfolyam - 12-13. lecke

Téma: Lenullázódás

Válogatott részletek a forrásokból

Lenullázódás az adakozás minősége, a Teremtő felé

1. Baal HaSulam, Shamati 42., "Mit jelent az Elul rövidítés a munkában?"

„Írva van: „Nullázd le az akaratodat az Ő akarata előtt”, vagyis semmisítsd meg magadban a megszerzési vágyat az adakozás vágya előtt, ami a Teremtő akarata. Ez azt jelenti, hogy az ember visszavonja az önszeretetet a Teremtő szeretete előtt. Ezt úgy hívják, hogy „önmagunk lenullázása a Teremtő előtt”, és ezt nevezik Dvekutnak [Összetapadásnak]. Ezt követően a Teremtő felragyoghat a megszerzési vágyban, mert most már a megszerzés formájában korrigált, hogy adakozhasson.

Ez a jelentése annak, hogy „hogy Ő a te akaratod előtt nullázza le az Ő akaratát”. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő érvényteleníti az Ő akaratát, vagyis a Tzimtzumot, ami a forma-eltérés okán született. Most azonban, amikor már forma-egyezés van, következésképpen most van a fény kiterjedése az alacsonyabb vágyába jut el, ami korrigálva lett, az adakozás érdekében, mert ez a teremtés célja, hogy jót tegyen a teremtményeivel, és most ez megvalósulhat.

Most már értelmezhetjük a verset: „Én az én szerelmesemé vagyok”. Ez azt jelenti, hogy az „én” azáltal, hogy a Teremtő előtt a teljes adakozás formájában lenullázza a megszerzésre irányuló akaratát, elnyeri az „és az én szerelmem az enyém” állapotát. Ez azt jelenti, hogy az én szerelmem, aki a Teremtő, „az enyém”, Ő adja át nekem a teremtés gondolatában talált örömöt és gyönyört."

2. Baal HaSulam, Shamati 5., "A Lishma egy fentről jövő felébresztés, és miért van szükségünk egy lentről jövő felébresztésre?"

„...más valaki viszont az értelem feletti hittel kényszerítve önmagát dolgozik, és a teste a kapni akarás vágya ellenében is megszokja ezt a munkát, akkor neki megvan az eszköze, hogy olyan munkához jusson, melynek célja megelégedettséget szerezni a Teremtőnek. Minthogy a legfőbb elvárás az emberrel szemben, hogy a munkáján keresztül eljusson a Dvekuthoz [Összetapadáshoz] a Teremtővel, ami formaegyezésként érzékelhető, miután minden cselekedete az adakozás érdekében történik.

Ez annak a jelentése, ami írva van: „Akkor gyönyörködhettek az Úrban”. Az „akkor” jelentése az, hogy először, a munkája kezdetén az embernek nem volt öröme, hanem kényszerűségből dolgozott.

Utána azonban, miután már megszokta, hogy az adakozásért dolgozzon, és ne önmagát vizsgálja - vajon jó ízt érez-e a munkában, hanem már hiszi, hogy a célja a munkájával elégedettséget szerezni a Teremtőjének, akkor már hinnie kell, hogy a Teremtő annak formájától függetlenül is elfogadja az alacsonyabb szinten lévők munkáját. A Teremtő ugyanis mindenben csak a szándékot vizsgálja, az ad megelégedettséget Neki. És ekkor lesz az ember jutalma „az Úrban való gyönyörködés”.

Még a Teremtőért végzett munkája közben is örömöt és gyönyört fog érezni, hiszen most már valóban a Teremtőnek dolgozik, miután a kényszerből végzett munka során tett erőfeszítései alkalmassá tették arra, hogy valóban a Teremtőért dolgozhasson. Ekkor azt is megtapasztalja az ember, az örömnek, amiben része van, köze van a Teremtőhöz, vagyis kifejezetten a Teremtőnek szól."

3. Baal HaSulam, Shamati 4., "Mi az oka annak az elnehezülésnek, amit az ember érez, amikor lenullázza magát a Teremtő előtt a munkában?"

„Tudnunk kell, mi az oka annak az elnehezülésnek, amit az ember érez, amikor a Teremtő előtti munkában akarja lenullázni önmagát, és nem a saját hasznán aggódik. Az ember olyan állapotba kerül, mintha az egész világ megállna, és ő pedig most egyedül mintha látszólag távol lenne ettől a világtól, és elhagyná családját és barátait a Teremtő előtti lenullázódás érdekében.

Ennek csak egy egyszerű oka van, amit úgy hívnak, hogy “hit hiánya". Ez azt jelenti, hogy az ember nem látja, hogy ki előtt is nullázza le  magát, vagyis nem érzékeli a Teremtő létezését. Ez okoz neki elnehezülést.

De amikor elkezdi érezni a Teremtő létezését, a lelke azonnal arra vágyik, hogy lenullázódjon és összekapcsolódjon a gyökérrel, hogy abba legyen belefoglalva, akár egy gyertya fénye a fáklyában, minden értelem és ésszerűség nélkül. Ez azonban természetes módon megy végbe, ahogyan a gyertya fénye is semmissé válik a fáklya előtt.

Ebből következik, hogy az ember munkájának lényege csak az, hogy eljusson a Teremtő létezésének érzéséhez, azaz hogy érzékelje a Teremtő létezését úgy, ahogy írva van "az egész Földet az Ő dicsősége tölti be", és ez válik az ember teljes munkájává. Vagyis  minden energia, amit az ember a munkába fektet, csak ennek az elérésére szolgál majd  és semmi másra.

Az ember nem engedheti magához a félrevezetést, hogy neki bármit is meg kell szereznie. Neki pusztán egy dologra van szüksége: a Teremtőbe vetett hitre. Nem szabad semmire sem gondolnia, ami azt jelenti, hogy a munkájáért kapni vágyott egyetlen jutalma a Teremtőbe vetett hit kell legyen."

A tanító felé való lenullázódás

4. RABASH, Válogatott jegyzetek, 680. "Lenullázódás – a Baal Shem Tov Way"

„A test lenullázásának módja korábban az önmegtartóztatás volt. De van egy másik út is, ami a Rav [nagyszerű, tanító] előtti lenullázódás. Ez a jelentése annak, hogy „készíts magadnak egy Ravot”. A „készítés” erővel történik, minden értelem nélkül.

Ahogy az önmegtartóztatás csak a cselekvésen keresztül vonja vissza a testet, nem pedig az elmén keresztül. Hasonlóképpen, a Rav előtti lenullázódás is erővel történik, és nem az intellektuson keresztül. Vagyis még ott is, ahol az ember nem érti Rav nézetét, lenullázza magát, a Tórát és a munkát, és eljön Ravhoz, hogy vezesse őt.

Van a köznép módján való vezetés, amit Ohr Makifnak [Körülölelő Fénynek] neveznek, ami olyan fény, ami csak kívülről világít, és szavak nélkül, de csak úgy, hogy odamegy Ravhoz, és leül vele szemben, leül az asztalához az étkezés vagy az lecke alatt. Van azonban egy másik út is, ami belső, és ez konkrétan a „szájról-szájra”.

5. Baal HaSulam, "Beszéd a Zohár befejezéséhez"

„Mivel a dolog nagyon nehéz, bölcseink azt tanácsolták nekünk: ""Készíts magadnak egy Ravot [tanítót/nagyszerű embert], és vásárolj magadnak egy barátot."" Ez azt jelenti, hogy az ember válasszon magának egy fontos és neves embert, aki a Ravja lesz, és tőle eljuthat a Tórával és a Mitzvákkal való foglalatossághoz, hogy megelégedettséget szerezzen Teremtőjének. Ez azért van így, mert két enyhítés is van az ember Ravjával kapcsolatban:

1. Mivel ő egy fontos ember, a tanítvány megelégedettséget adományozhat Neki, a Rav magasztossága alapján, mivel az adakozás olyan lesz számára, mint a megszerzés. Ez egy természetes hajtónyag, így az ember mindig növelheti az adakozó cselekedeteit. Ha az ember egyszer megszokja, hogy a Ravnak való adakozással foglalkozzon, akkor ezt át tudja ültetni a Tórában és a Mitzvában Lishma által köteleződjön el a Teremtő felé, mivel a szokás második természetévé válik.
2. A forma-egyezés a Teremtővel nem segít, ha nem örökkévaló: "Amíg az, aki ismeri a titkokat, tanúságot tesz arról, hogy nem tér vissza a balgasághoz". Nem így van ez a forma-egyezéssel a Rav felé. Mivel a Rav ebben a világban van, az időn belül, a vele való forma-egyezés akkor is segít, ha ez csak átmeneti, és később újra megkeseredik.

Minden alkalommal, amikor az ember forma-egyezésbe kerül a Ravjával, egy időre összekapcsolódik vele. Ennek eredményeként az ember megszerzi Ravja tudását és gondolatait, olyan mértékben, amilyen mértékben kapcsolódik hozzá. Ahogyan azt a példában elmagyaráztuk, amikor egy testrész leválik a testről, majd újra kapcsolódik hozzá – lásd ezt ott részletesen.

Ezért a tanítvány felhasználhatja a tanítója által elért Isteni nagyságot, amely átalakítja az adakozást megszerzéssé, és elegendő hajtóanyagot biztosít ahhoz, hogy életét és mindenét feláldozza. Így a tanítvány is képes lesz teljes szívével, lelkével és minden erejével arra, hogy a Tórával és a Mitzvákkal Lishma-ban cselekedjen, ami az az erő, az a Segula amely örök összetapadást Dvekutot hoz a Teremtővel.

<...> Ezért mondták bölcseink: "Készíts magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot". Ez azt jelenti, hogy az ember új környezetet teremthet magának. Ez a környezet segíteni fog neki abban, hogy elérje a Rav nagyságát a barátai szeretetén keresztül, akik értékelik a Ravját. Azáltal, hogy a barátok megbeszélik a Rav nagyságát, mindegyikük megkapja az ő nagyságának érzését. Így a Ravjának való adakozás olyan mértékű bennefoglaltatottsággá és elegendő motivációvá válik, amely arra készteti az embert, hogy a Tórában és a Mitzva-ban Lishma által köteleződjön el.

Erről azt mondták: "A Tórát negyvennyolc erény, a bölcsek szolgálata és a barátok aprólékossága révén szerzi meg az ember". Ez azért van így, mert a Rav szolgálata mellett a barátok aprólékosságára is szükség van, vagyis a barátok befolyására, hogy azok úgy befolyásolják őt, hogy elnyerje a Rav nagyszerűségét. Ez azért van így, mert a nagyság elnyerése teljes mértékben a környezettől függ, és egyetlen ember egyáltalán nem tehet semmit."

A források felé való lenullázódás

6. Rav Dr. Michael Laitman, 2006.10.08.

"Amikor az írásait olvassuk, úgyszólván ragaszkodnunk kell a könyvekhez és a szerzőkhöz. Kapcsolódni hozzá, ahhoz, amit mond: ez az, amihez ragaszkodom, ez az, amit szeretnék felfedezni magamban, amit szeretnék, hogy megtörténjen bennem, amit érezni akarok magamban. És minél kevésbé az intellektuson, a „jó vagy rossz”, „így vagy úgy” ítélkezésén keresztül viszem ezt végig, annál jobb. A kritika szükséges, de csak a keresés értelmében: hol van ez bennem, és mi történik velem ezzel kapcsolatban?

Ez sokkal fontosabb munka a tanulás során. Ezért nem mindig precíz, mert az ilyen jellegű tanulókat keresi. Ezért nem folyamatos, szisztematikus rendben találjuk itt a bölcsességet. A Kabbala bölcsességén belül sok üres hely marad, még a sok magyarázat közepette is."

A barátok felé való megszüntetés

7. RABASH, 1984-es cikke "A „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” magyarázata alapján

"A tanács az, hogy az ember a barátok szeretetével növelheti erejét a „Szeresd a felebarátodat” szabály által. Ha mindenki lenullázza magát a barátja előtt, és egybeolvad vele, akkor eggyé válnak, ahol minden kis rész, amely a másik szeretetét szeretné, egy sok részből álló, közös erővé egyesül. És ha valakinek nagy ereje van, akkor képes végrehajtani mások szeretetét.

És akkor megvalósíthatja önmagában az ember  a Teremtő szeretetét. De a feltétel az, hogy mindegyikük lenullázza magát a másik előtt. Ha azonban elszakad az ember a barátjától, akkor nem kaphatja meg azt a részt, amit a barátjától meg kellene kapnia. Így mindenkinek azt kell mondania, hogy ő semmi a barátjához képest.

Ez olyan, mintha számokat írnánk: Ha először „1-et”, majd „0-t” ír az ember, akkor, az tízszer több [mint az egy}. Ha pedig „00”-t ír {az 1 után}, az százszor több. Más szóval, ha az ember  barátja az első szám, és a nulla {aki önmaga} következik utána, akkor úgy tekinthető, hogy az ember tízszer (10-szer) többet fogad be a barátjától. Ha pedig azt mondaná, hogy a barátjához képest ő dupla nulla, akkor a barátjától százszor (100-szor) többet fogad be.

Ha azonban ennek az ellenkezője áll fenn, és azt mondja, hogy a barátja nulla, ő pedig egy, akkor ő tízszer kevesebb, mint a barátja 0,1. Ha pedig azt mondja, hogy ő egy, és van két barátja, akik mindketten nullák hozzá képest, akkor százszor kevesebbnek számít náluk, vagyis ő 0,01. Tehát az ember fokozata aszerint csökken, ahány nullával számolja a barátait."

RABASH, 2 (1984), A Barátok Szeretetéről szólva

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösséget a mások iránti szeretet alapjára hozták létre, így minden egyes tag a csoporttól a mások iránti szeretetet és az önmagával szembeni gyűlöletet kapja. És látva, hogy a barátja arra törekszik, hogy lenullázza önmagát és szeressen másokat, mindenkit arra késztet, hogy integrálódjon a barátai szándékaiba.

Így, ha a közösség például tíz tagból áll, mindegyiküknek tíz olyan ereje lesz, amely az önmaga lenullázását és, az önmaga gyűlöletét, valamint a mások szeretetét gyakorolja.

RABASH 821., Tenni és hallani fogunk - 2

Amikor az ember a másik előtt lenullázza magát, nem feltétlenül külsőleg, hanem belsőleg is. A külső lenullázódás azt jelenti, ami kívülről mutatkozik meg, amit úgy tekintünk, hogy „feltárt”, amikor mindenki számára látható, hogy önmagát nem tekinti semmilyennek, hanem a barátját nála magasabb fokozaton állónak tekinti. Ezt mutatja az, amit a barátja előtt tesz.

De van belsőleg is, amit „rejtettnek” nevezünk. Ez a gondolat és az elme, amelyeket szintén le kell nulláznia a barátja előtt. Ez a jelentése a „Lelkem olyan lesz mindenkinek, mint a por” szavaknak.