Tízes tanfolyam - 10. lecke

Felkészülés a kapcsolódásra a Tízesben

Válogatott részletek a forrásokból

1. Tanya, Igrot HaKodesh, 23. fejezet

„Egy olyan helyen, ahol tíz ember tartózkodik, máris van hely a Shechina [Istenség] lakóhelyének. A Mishna bölcsei azt írták tanításukban (Avot): „Tízen, akik együtt ülnek és a Tórát tanulják, a Shechina köztük lakozik”.”

2. Rabash, 28. cikk (1986), A gyülekezet nem kevesebb, mint a tíz

„Ahogy bölcseink mondták (Sanhedrin, 39.): „Minden tízesben van Shechina”. Köztudott, hogy a Malchutot „tizediknek” nevezik. Az is ismert, hogy a megszerzés Klijét is „a Malchut Sefira”-nak nevezik, aki a tizedik Szfira, aki a felső bőséget kapja. Őt nevezik „megszerzési vágynak", és minden teremtmény csak belőle terjed ki. Ezért a gyülekezet nem kevesebb, mint tíz, mivel minden fizikai ág a felső gyökerekből terjed ki. Ezért a szabály szerint: „Nincs olyan fény, amiben ne lenne tíz Szfira”, a fizikai szinten valami csak akkor tekinthető gyülekezetnek, ha tíz ember van benne, mint például a felső fokozatok.”

3. Baal HaSulam, Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába, 4. pont

„Valóban igaz, hogy a Teremtő Maga teszi a jó sorsra az ember kezét azáltal, hogy a testi életen belül, amely tele van kínokkal és fájdalmakkal, és minden tartalom nélküli, egy örömteli és elégedett életet ad. Az ember szükségszerűen távozik és elmenekül tőlük, amikor meglátja ezt, még ha látszólag a törések között is, azt a nyugodt helyet, ahová elmenekülhet ebből az életből, amely keményebb a halálnál. Valóban, nincs ennél nagyobb elhelyezése az ember kezének Tőle.

És az ember választása csak a megerősödésre vonatkozik. Ez azért van, mert itt bizonyára nagy erőfeszítés és megerőltetés előzi meg, hogy az ember megtisztítsa a testét, hogy képes legyen helyesen megtartani a Tórát és a Mitzvákat, nem a saját örömére, hanem azért, hogy elégedettséget szerezzen a Teremtőjének, amit Lishmának [az Ő kedvéért] hívnak. Csak így kapja meg az ember a Tóra megtartásával járó boldog és kellemes életet.

Mielőtt az ember eljutna ehhez a megtisztuláshoz, bizonyára van választása, hogy mindenféle eszközzel és taktikával megerősödjön a jó úton. Így az embernek mindent meg kell tennie, bármihez is talál erőt a keze, amíg be nem fejezi a megtisztulás munkáját, és nem esik félúton a terhei alá."

4. Baal HaSulam, 47. levél

„...Ezért hadd emlékeztesselek benneteket a barátok szeretetének érvényességére mindenek ellenére ebben az időben, mert ettől függ a létjogosultságunk, és ezen múlik a közeljövő sikerünk.

Ezért forduljatok el minden képzeletbeli elköteleződéstől, és helyezzétek szíveteket ilyen gondolatok gondolására és megfelelő taktikák kidolgozására, hogy szíveteket valóban eggyé kapcsoljátok, így a „Szeresd barátodat, mint önmagadat” szavak szó szerint valóra válnak bennetek, mert a vers nem ér túl a szó szerinti kifejezésen, és a szeretet gondolata megtisztít benneteket, amely minden bűnt elfed majd. Teszteljetek ebben, és kezdjetek el valóban összekapcsolódni a szeretetben, és akkor meglátjátok, „az ínyetek megízleli”.”

5. RABASH, 7. cikk (1984), Annak megfelelően, ami a „Szeresd a felebarátodat, mint önmagadat” kapcsán elmagyarázásra került

„Azok, akik be akarják tartani a szabályt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Egyetlen szándékuk, hogy kilépjenek az önszeretetből, és a mások iránti szeretet második természetét vegyék fel magukra. És bár ez egy Mitzva [parancsolat], amelyet be kell tartani, és amelynek betartására az ember kényszerítheti magát, a szeretet mégis olyasvalami, ami a szívnek adatik, és a szív természeténél fogva nem ért egyet vele. Mit tehet tehát az ember, hogy a mások iránti szeretet megérintse a szívét?”

6. RABASH, 40. levél

„Minden ajándék, amit a barátjának ad, olyan, mint egy golyó, amely üreget üt a kőbe. És bár az első golyó csak karcolja a követ, amikor a második golyó ugyanoda csapódik, már mélyedést készít, a harmadik pedig lyukat.

És a golyók által, amelyeket többször is kilő, a lyuk üreggé válik a barátja kőszívében, ahol minden ajándék összegyűlik. És minden egyes ajándék a szeretet egy-egy szikrájává válik, míg végül a szeretet összes szikrája összegyűlik a kőszív üregében és lánggá válik.

A különbség a szikra és a láng között az, hogy ahol szeretet van, ott nyílt feltárulkozás van, vagyis minden ember előtt feltárul, hogy a szeretet tüze ég benne. És a szeretet tüze elégeti az összes vétket, amivel az ember útközben találkozik.”

7. RABASH, 40. levél

„A szívek súrlódása által, még a legerősebbeké is, mindegyik melegséget hoz ki szíve falai közül, és a melegség meggyújtja a szeretet szikráit, míg végül a szeretet ruhája alakul ki. Akkor mindkettőjüket egy takaró fogja betakarni, vagyis egyetlen szeretet fogja körülvenni és beburkolni mindkettőjüket, hiszen köztudott, hogy a Dvekut [összetapadás] kettőt eggyé egyesít.

És amikor az ember elkezdi érezni a barátja szeretetét, azonnal öröm és gyönyör kezd ébredezni benne, ... A barátja szeretete iránta új dolog számára, mert mindig is tudta, hogy ő az egyetlen, aki törődik a saját jólétével. De abban a pillanatban, amikor felfedezi, hogy barátja törődik vele, ez mérhetetlen örömöt ébreszt benne, és nem tud többé önmagával törődni, hiszen az ember csak ott tud dolgozni, ahol örömöt érez. És mivel örömet kezd érezni a barátjáról való gondoskodásban, természetesen nem tud többé önmagára gondolni.”