#37. helyi találkozó - A Tízes tanfolyam folytatása és "A szabadság" cikk
Ezen a héten folytatjuk az autentikus kabbalista szövegek tanulmányozását egy nagy csoportban, különösen a tizedik és egyben utolsó héten Rabbi Yehuda Leib Ha-Levi Ashlag (Baal HaSulam) "A szabadság" című művén. Emellett átnézzük és workshopot végzünk a "Tízes tanfolyam" során tárgyalt témákban is.
A helyi találkozó első részében ismét visszatérünk a következőhöz:
"A szabadság" cikk összefoglalása.
Új kiegészítések kíséretében Rav Dr. Michael Laitman leckéinek videóklipjeiből.
A második részben workshop során feldolgozzuk a szerdai "Tízes tanfolyam" központi témáját:
Kritika mint a spirituális fejlődés eszköze
Helyi találkozó
"A szabadság"
Ezen a héten folytatjuk a „Tízes tanfolyam” és Baal HaSulam a választás szabadsága körüli tisztázásait „A szabadság” című cikkéből olvasva.
Mint korábban említettük, Baal HaSulam sokat írt, hogy segítsen a tanulóknak elérni a Teremtés Célját - a forma és a Teremtő tulajdonságainak (szeretet és adakozás) formaegyezésének elérését. Ezen a héten befejezzük "A szabadság" című cikket.
A helyi találkozón elolvasunk néhány részletet a cikkből, majd megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik a szövegben, amit egy újabb olvasás követ, majd közösen megvitatjuk a témákat.
A cikk fontos pontosításaként extra videóklipjeink is vannak Rav Dr. Michael Laitmantól.
Ezen felül workshopot tartunk a "Tízes tanfolyam" témakörében.
"A szabadság"
Rav Yehuda Ashlag, Baal HaSulam
A Tóra útja és a szenvedés útja
Mégis kérdésünk az a visszafejlődés, amely ebből a törvényből származik, az még nincs lerendezve ezen szavak által. Valóban, ez a mi aggodalmunk, hogy egy olyan módot találjunk, amely mindezt megoldhatja. De a felső irányítás, önmaga szempontjából nem veszít mindezzel, mivel az az emberiséget két úton fejleszti, a "Tóra útja" által és a "szenvedés útja" által egy olyan módon, amely garantálja az emberiség folyamatos fejlődését és annak előrehaladását a cél irányában, mindenféle visszamaradás nélkül. Valóban, ennek a törvénynek a feltétel nélküli végrehajtása az egy természetes, szükségszerű követelmény.
A kollektíva joga, hogy eltulajdonítsa az egyén szabadságát
Továbbiakban meg kell kérdezzük: mindez igazolható amikor ez emberek közötti ügyeket érint. Mert akkor elfogadhatjuk azt a törvényt, hogy "mindig a többség döntését kell követnünk" a Felső irányítás ránk mért kötelezettségén keresztül, amely minket arra utasít, hogy mi mindig a barátok boldogságát és jólétét keressük.
De a Tóra arra kötelez minket, hogy azt a törvényt, hogy "mindig a többség döntését kövessük" azt az ember és isten közötti kérdésekre is alkalmazzuk, bár ezek a dolgok látszólag teljesen függetlenek a társadalom létezésétől.
Ennélfogva a kérdés továbbra is megmarad, hogyan vagyunk képesek igazolni azt a törvényt, amely arra kötelez minket, hogy elfogadjuk a többség nézetét, amely, mint ahogy azt mondtuk, általában a kevésbé fejlett része a társadalomnak és hogy elutasítsuk és lenullázzuk a fejlettebbek véleményét, amelyek általában mindig kisebbségben vannak.
De mint ahogy azt korábban megmutattuk (más Baal HaSulam cikkekben), a Tóra és a parancsolatok csak abból a célból lettek megadva, hogy azok megtisztítsák Izraelt, hogy kifejlessze bennünk a gonosz felismerésének az érzékenységét, mely gonosz belénk van nyomtatva születésünk által, amelyet általában úgy definiálunk mint ön szeretetünk, és hogy eljussunk a színtiszta jósághoz melyet általában úgy definiálunk, hogy a "mások iránti szeretet" amely az egyetlen és kizárólagos út, mely az Isten szeretetéhez vezet.
Ennek megfelelően a törvényeket ember és Isten között egy olyan eszköznek tekintjük, amely képes az embert leválasztani önmaga iránti szeretetéről, amely egy káros dolog a társadalom számára. Ezáltal nyilvánvaló, hogy az ember és Isten közötti parancsolatokkal kapcsolatos kérdések témája az a társadalom fenntarthatóságának problémájára vonatkozik. Ezáltal azok ugyancsak ugyanabba a keretbe esnek, hogy a többség véleményét kell követni.
Most már megérthetjük a Halachah (zsidó törvény) és Agadah (legendák) közötti megkülönböztetés lényegét. Mindez azért van mert csak a Halachotban (azaz a zsidó törvénykezésben) jelenik meg az a törvény, hogy az egyén és a többség véleményének ütközésekor mindig a többség véleménye dönt. Ez nem így van az Agadában (a legendákban) mivel az Agadah pontjai azon esetek fölött állnak, amelyek a társadalom létezésével kapcsolatosak, mivel azok precízen olyan esetekben beszélnek az ember cselekedeteiről, amikor az az ember és Isten kapcsolatára vonatkozik, azokban a részekben, ahol ennek nincs következménye a társadalomra.
Ezáltal ott nem igazolható az, hogy a kollektíva lenullázza az egyén véleményét, és ezáltal "minden ember azt cselekedheti, amely helyes a saját szemében". De a Halachottal (azaz a törvényekkel) kapcsolatban, amelyek a Tóra parancsolatainak megtartásával foglalkoznak, mindazok amelyek a társadalom felügyelete alá esnek, ott más lehetőség nem létezhet kivéve az a törvény, hogy a "többség véleményét kell követni".
A kritika sikert hoz, a kritika hiánya pedig degenerációt, visszafejlődést okoz
Mindehhez hozzá kell tegyük, hogy a valóság végtelen ellentétet mutat be nekünk a fizikai dolgok között és a fenti témára vonatkozó koncepciók és ideák között. Mivel a szociális egység témája, amely minden boldogság és siker forrása lehet, leginkább a testekre és az emberekben levő testi dolgokra vonatkozik, és a közöttük lévő szeparáció az oka minden balszerencsének és katasztrófának.
De koncepciókkal és ideákkal, ötletekkel kapcsolatban ez épp ellentétes: az egység és a kritika hiánya az oka minden egyes sikertelenségnek és lemaradásnak a fejlődés és a didaktikus megtermékenyülés tekintetében. Mindez azért van, mert a megfelelő következtetések levonása az kifejezetten az egyet nem értések sokaságától és a vélemények különbözőségétől függ. Minél több ellentmondás található a vélemények között, és minél több kritika létezik, annál inkább növekszik a tudás és a bölcsesség, és akkor a dolgok alkalmasabbá válnak a vizsgálatra és tisztázásra.
Az intelligencia degenerációja és kudarca az a kritika és az egyet nem értések hiányából fakad. Ezáltal nyilvánvaló módon a fizikai siker teljes alapja az a társadalomban található egység mértéke, és az intelligencia és tudás sikerének alapja az pedig a vélemények szétválása és az azokban levő egyet nem értés.
Ebből az következik, hogy amikor az emberiség eléri célját, a testek sikerével kapcsolatban azáltal, hogy azokat a többiek szeretetének teljes szintjére viszi, a világban lévő összes testek egyetlen testté és egyetlen szívvé egyesülnek majd, ahogy az a "Béke" című cikkben le van írva. És csak akkor jelenik majd meg a kezdetektől az emberiségnek szánt teljes boldogság teljes dicsőségében.
De ezzel szemben nekünk vigyáznunk kell arra, hogy ne hozzuk az emberek véleményét olyan közel egymáshoz, hogy az egyet nem értés és a kritika megszűnhessen a bölcsek és tanultak között, mivel a testek szeretete természetszerűleg magával hozza vélemények közelségét is. És hogyha a kritika és egyet nem értés eltűnne, akkor a koncepciókban és ideákban, véleményekben való teljes fejlődés ugyancsak megszűnne, és akkor a tudás forrása a világból kiszáradna.
És ez a bizonyítéka annak kötelezettségnek, hogy óvatosak legyünk az egyén szabadságával, koncepciókkal és ideákkal, ötletekkel kapcsolatban. Mivel a bölcsesség és tudás teljes fejlődése az egyén azon szabadságán alapul. Ezáltal mi figyelmeztetve vagyunk arra, hogy ezt nagyon gondosan megőrizzük, hogy minden egyes forma magunkon belül, melyet mi úgy hívunk, hogy "egyéni", azaz az egyéni személy egyéni ereje, amit mi általánosságban úgy hívunk, hogy a "megszerzés iránti vágy", az megmaradjon.
...
Ősi örökség
Annak a képnek az összes részlete, amelyet ez a megszerzés iránti vágy magában tartalmaz, amelyet mi úgy definiáltunk, hogy a "forrás" vagy az első ok, melynek a jelentése magában foglalja az összes tendenciát és szokást melyet a személy őseitől örökölt, amelyet mi úgy látunk magunk előtt, mint többezernyi ember hosszú láncolata, akik valaha éltek, és akik egymás tetején állnak. És mindegyikőjük egy esszenciális cseppje a személy őseinek, és az a csepp hozza el minden egyes személy számára az ő őseinek összes spirituális tulajdonságát az ő "medulla oblongata" (megnyújtott agy) agyrészébe, amelyet másképp a "tudatalattinak" nevezünk.
Ezáltal az előttünk álló egyén, tudatalattiján belül, rendelkezik az összes többezernyi spirituális hagyatékkal, az összes azon láncon belül reprezentált egyénből, amely egyének a személy ősei.
Ezáltal mint ahogy minden egyes személy arca különbözik egy másik személy arcától, ugyanígy különböznek ők nézeteikben is. Nincs két olyan ember a földön, amelynek véleményei egyenlőek lennének, mivel minden egyes e egy hatalmas és magasztos tulajdonsággal rendelkezik, melyet őseitől örökölt, és amelyből senki más egy szikrával sem rendelkezik.
Ennélfogva, mindezen tulajdonságokat úgy tekintjük, mint a személy egyéni tulajdonát, és a társadalom arra van figyelmeztetve, hogy megőrizze ennek ízét és szellemet, hogy az ne legyen összezavarva környezete által. Ehelyett minden egyes egyénnek meg kell tartania saját örökségének integritását. És akkor az ellentmondások és a különbözőségek közöttük mindörökké megmaradnak, mindörökké biztosítva a kritikát és a bölcsesség fejlődését, amely az emberiség előnye, és annak valós, örökös vágya.
És miután mi elérkeztünk az emberi önzőség bizonyos fokú megértéséhez, amelyet mi úgy határoztunk meg, mint egy erőt és a "megszerzés iránti vágyat", amely az eredendő lény esszenciális pontja, mi ugyancsak megtanultuk teljesen tisztán, minden oldalról minden egyes test eredeti tulajdonát, amelyet mi úgy definiáltunk mint "ősi örökség". És ez vonatkozik az összes potenciális tendenciára és tulajdonságra, amely a személy "forrásába" az öröklés által jutott, amely minden egyes személy első alapanyaga, ősapáinak eredeti magja. És most tisztázni fogjuk két részletet a megszerzés iránti vágyon belül.
...
Szabadság a halál angyalától
Most mindazok után, amit megtanultunk, mi megtalálhatjuk a módját, hogy valóban megértsük bölcseink szavait, amikor ők azt mondták „Harut (bevésve) a kőtáblákon ne úgy ejtsük ki hogy Harut (bevésve), hanem úgy hogy Herut (szabadság), mivel ők felszabadultak a halál angyalától.”
És az el lett magyarázva a "Matan Torah (A Tóra adása)" és az "Arvut" (Kölcsönös Garancia) cikkekben, hogy a Tóra megadása előtt ők magukra vették mindenféle egyéni tulajdonuk feladását abban a mértékben, amely azokban a szavakban van kifejezve, hogy "A Főpapok királysága", és a teljes teremtés célja az, hogy a Teremtőhöz olvadjanak a vele való forma azonosságon keresztül: ahogy a Teremtő adakozik és nem szerez meg, ők ugyancsak adakozni fognak és nem szereznek meg. És ez a Devekut (összeolvadás) utolsó szintje, amely azokban a szavakban van kifejezve, hogy "Szent Nemzet", ahogy az "Arvut" című cikk végén meg lett írva.
És én már elhoztam számotokra, hogy megértsétek, hogy az ember esszenciája, azaz az ő önzése, mely úgy van definiálva, mint a megszerzés iránti vágy, az csak a fele egy dolognak, és az csakis akkor képes létezni amikor az egy tulajdon valamilyen képébe öltözik vagy valami tulajdon reményébe. Mivel csakis akkor teljes a mi anyagunk és csak akkor lehet azt az "ember esszenciájának" nevezni.
Ezáltal amikor Izrael gyermekei meg lettek jutalmazva a teljes Dvekuttal (összeolvadással) azon szent alkalomkor, az ő megszerzés iránti edényeik teljesen ki lettek ürítve bármilyen evilági tulajdontól, és ők a Teremtőhöz olvadtak a formák azonosságán keresztül. Ez azt jelenti, hogy őnekik semmilyen vágyuk nem maradt semmilyen saját tulajdon számára, hanem csak arra vágytak, hogy képesek legyenek elégedettséget adakozni Mesterük számára, hogy Mesterük boldogságot találjon bennük.
És mivel az ő megszerzés iránti vágyuk annak a tárgynak a képébe öltözött, az beleöltözött abba és összeolvadt azzal teljes egységben. Ennélfogva ők nyilvánvalóan fel lettek szabadítva a halál angyalától, mivel a halál az szükségszerűen egy hiány, és egy bizonyos tárgy létezésének a megszünése. De csakis ameddig még létezik egy olyan szikra, amely csak a saját örömének érdekében kíván létezni, csak akkor lehetséges azt mondani, hogy az a szikra nem létezik, mivel az meghalt vagy eltűnt.
Azonban, ha egy ilyen szikra már nem létezik az emberben, hanem az ő esszenciájának minden szikrája az beleöltözik a Mestere számára való elégedettség adakozásába, akkor ez a szikra se nem hiányzik se nem halott.
Mivel még akkor is amikor a test már le van nullázva, az csakis az önmaga iránti örömszerzés irányában van lenullázva, amelybe a megszerzés iránti vágy beleöltözött és csak is amelyen keresztül az képes létezni.
Azonban, amikor a személy eléri a Teremtésnek a célját, és a Teremtő örömöt kap tőle, mivel a Teremtő akarata megtörtént, az ember esszenciája, amely beleöltözik a Teremtő elégedettségébe, az teljes örökkévalóságot kap, hasonlóan a Teremtőhöz. Ezáltal ő meg lett jutalmazva a halál angyalától való szabadsággal. És ez a jelentése a Midrashból való szavaknak: "Szabadság a halál angyalától". És a Mishnában: "Harut (bevésve) a kőtáblákon, ne úgy ejtsd ki, hogy Harut (bevésve), hanem úgy, hogy Herut (szabadság), mivel senki nem szabad, hacsak nem kötelezik el magukat a Tóra tanulásába".
Kötetlen beszélgetés
Adj meg példát/példákat, amelyek megmagyarázzák a szenvedés útját és a Tóra útját!
Abból, amit megértettél, hogyan viszonyulsz most a "Kövesd a többség véleményét" elvéhez? És a "Kövesd az egyén véleményét" elvéhez?
Miért fontos az egyén a szöveg szerint?
Videóklipek
A Tízes tanfolyam - 9. lecke
Kritika mint a spirituális fejlődés eszköze
Workshop kérdések
1) Az eddig tanultak alapján mit tehetünk azokkal a kritikákkal, amelyeket másokkal szemben támasztunk, vagy az önkritikával?
2) Hogyan tudjuk fenntartani társadalmi összetartásunkat és összeköttetésünket anélkül, hogy kárt okoznánk benne, és ha úgy érzem, hogy a kötelék javítható, hogyan javasolhatok helyesen módszereket a társadalom és a Tízes előrehaladására?
Jövő héten találkozunk!