Tízes tanfolyam - 6. lecke

Téma: A kapcsolat elvei a tízesben

1. RABASH, A közösség célja - 1

„Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat, amelyen keresztül fel lehet emelkedni az ember fokozataira, és nem maradunk meg bestiaként, ahogy bölcseink mondták (Yevamot, 61a) a következő versről: „És az én bárányom, az én legelőm báránya, ember vagy”. Rashbi pedig azt mondta:„Titeket ‘embereknek’ hívnak, a bálványimádókat pedig nem hívják ‘embereknek’”.”

2. RABASH, A közösség célja - 1

„Ezért gyűlünk itt össze - hogy olyan közösséget hozzunk létre, ahol mindannyian a Teremtőnek való adakozást követjük a spiritualitásban. Ahhoz, hogy elérjük a Teremtőnek való adakozást, az embernek való adakozással kell kezdenünk, amit „mások szeretetének” nevezünk.

A mások iránti szeretet pedig csakis önmagunk lenullázásán keresztül valósulhat meg. Így egyrészt minden embernek alázatosnak kell éreznie magát, másrészt pedig büszkének kell lennie arra, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben éljünk, ahol mindannyiunknak egyetlen célja van: hogy a Shechina [Isteni jelenlét] közöttünk lakozzon.”

3. RABASH, A közösség célja - 2

„A közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyöntetűen egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, miután mindenki beépül mindenki másba. Ily módon lesz az egyes ember alaptörekvésévé a cél elérésének nagy vágya.

Ahhoz, hogy egymásba integrálódjanak, minden embernek le kell magát nulláznia a többiek előtt. Ez úgy történik, hogy mindenki a barátok érdemeit látja, és nem a hibáikat. Az az ember azonban, aki úgy gondolja, hogy egy kicsit is magasabb rendű a barátainál, az már nem tud velük egyesülni.”

4. RABASH, A gyülekezet napirendje - 2

„Egy ponton kell dolgoznunk - a spiritualitás megbecsülésén.”

5. RABASH, A legfontosabb dolog, amire szükségünk van

„A legfontosabb dolog, amire szükségünk van, ami a munkához hiányzó hajtóanyag, és ez a cél fontossága. Vagyis ha nem tudjuk, hogy kinek adakozunk, akkor a szolgálatunk értékét sem ismerjük. Hiányzik továbbá a Teremtő nagyságának tudatosítása is, ami nélkül nem tudhatjuk, mekkora kiváltság és boldogság a Király szolgálata, hiszen semmink sincs, amivel az Ő nagyságát képesek lehetnénk megérteni.”

6. RABASH, Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot - 1

„A valódi barátság – amikor mindegyikük a szükséges befektetést megteszi a barátja megvásárlásához – pontosan az egyenlő státuszon van, és akkor egyenlően tesznek bele erőfeszítést. Ez olyan mint a fizikai üzlet, ahol mindegyikük mindent egyenlően ad, vagy nem lehet valódi a partnerség. Ezért a „Vásárolj magadnak egy barátot” ezt jelenti, mivel akkor lehet kapcsolódás – amikor mindegyikük megvásárolja a barátját – amikor egyenlővé válnak.”

7. RABASH, Miért nevezik a Tórát „középvonalnak” a munkában? - 2

„Mégis hinni kell, ahogyan fentebb mondtuk, hogy „nincs más Rajta kívül”, vagyis a Teremtő az, aki a jó cselekedetekre kényszeríti, de mivel még mindig nem tudja, hogy a Teremtő az, aki kötelezi, a Teremtő hús-vér ruhába öltözik, amelyen keresztül a Teremtő végzi ezeket a cselekedeteket. Így a Teremtő az Achoraim [hátat fordított, elrejtett] formájában cselekszik.

Más szóval, az ember látja az emberek arcát, de hinnie kell, hogy az arcok mögött a Teremtő áll, és Ő végzi ezeket a cselekedeteket. Vagyis az emberek mögött a Teremtő áll, és arra készteti őket, hogy megtegyék azokat a cselekedeteket, amelyeket a Teremtő akar. Ebből következik, hogy a Teremtő mindent megtesz, de az ember azt nézi, amit lát, és nem azt, amit hinnie kellene.”

8. Baal HaSulam, Shamati 67., Távozz a gonosztól

„Az ember, aki azt hiszi, hogy becsapja a barátját, az valójában a Teremtőt csapja be, hiszen az ember testén kívül csak a Teremtő van. Ez azért van, mert a teremtés lényege, hogy az embert csak önmagával kapcsolatban nevezik teremtménynek. A Teremtő azt akarja, hogy az ember érezze, hogy tőle különálló valóság, de ezen kívül minden, „Az egész Föld tele van az Ő dicsőségével”.

Ezért, amikor az ember hazudik a barátjának, akkor a Teremtőnek hazudik; és amikor szomorítja a barátját, akkor a Teremtőt szomorítja.”

9. RABASH, 19., 1990

„Ezt úgy kell értelmeznünk, ahogy az ARI írja (Talmud Eser Sefirot, 13. rész, 152. pont): „Ott van a Se'arot [hajak] ügye, amelyek eltakarják a fényt, ezért nem örülhetnek a fénynek, amíg méltatlanok, mert beszennyezhetik”. A lényeg az, hogy hinnünk kell abban, hogy a Teremtő adta nekünk a vágyat és a vágyakozást, hogy jót cselekedjünk. És amíg az ember méltatlan, addig nem szabad éreznie, hogy a Teremtő kényszeríti őt a jó cselekedetekre. Ezért rejti magát a Teremtő ruhákba, és ezt az öltözetet Lo Lishma-nak [nem az Ő nevéért] állapotának nevezik. Más szóval, néha a Teremtő, az ember barátainak beöltözöttségébe rejti magát.”