Rav Baruch Shalom Ashlag

A közösség célja - 1

1. cikk, 1. rész, 1984

Azért gyűltünk itt össze, hogy létrehozzunk egy közösséget mindazok számára, akik Baal HaSulam útját és módszerét kívánják követni, azt az utat, amelyen keresztül fel lehet emelkedni az ember fokozataira, és nem maradunk meg bestiaként, ahogy bölcseink mondták.

De a Matan Tóra [„A Tóra adása”] című cikkben kifejtettek szerint az ok, amiért a teremtmények nem részesülnek örömben és gyönyörben, - noha ez volt a teremtés oka - az a Teremtő és a teremtmények közötti forma-eltérés. A Teremtő az adakozó, a teremtmények pedig a megszerzők. De van egy szabály, hogy az ágak hasonlítanak a gyökérhez, amelyből az ágak megszülettek.

És mivel a mi gyökerünkben nincs megszerzés, mivel a Teremtő semmiben sem szenved hiányt, és nincs szüksége semmire, hogy kitöltse általa a szükségletét, az ember rosszul érzi magát, amikor megszerzőnek kell lennie. Ezért szégyelli minden ember magát, amikor mindezek által a szégyen kenyerét eszi.

Ennek kijavítására kellett megteremteni a világot. Az Olam [Világ] He'elem [Elrejtést] jelent, tehát az élvezetet és a gyönyört el kell rejteni. Miért van ez így? A válasz: a félelem miatt. Más szóval azért, hogy az ember féljen használni a megszerzés edényeit, amit „önszeretetnek” nevezünk. Ez azt jelenti, hogy az embernek meg kell akadályoznia önmagát az élvezetek megszerzésében, mivel vágyakozik utánuk, és rendelkeznie kell olyan erővel, amellyel győzedelmeskedhet a vágyakozás, a vágy tárgya felett.

Ehelyett olyan örömöket kell megszerezni, amelyek megelégedettséget hoznak a Teremtő számára. Ez azt jelenti, hogy a teremtmény a Teremtőnek akar majd adakozni, és félni fogja a Teremtőt, a magának való megszerzésre irányulva, mivel az élvezetek megszerzése - amikor az ember a saját érdekében szerez meg - eltávolítja őt a Teremtővel való összetapadástól.

…Ezért gyűlünk itt össze - hogy olyan közösséget hozzunk létre, ahol mindannyian a Teremtőnek való adakozást követjük a spiritualitásban. Ahhoz, hogy elérjük a Teremtőnek való adakozást, az embernek való adakozással kell kezdenünk, amit „mások szeretetének” nevezünk.

A mások iránti szeretet pedig csakis önmagunk lenullázásán keresztül valósulhat meg. Így egyrészt minden embernek alázatosnak kell éreznie magát, másrészt pedig büszkének kell lennie arra, hogy a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget, hogy egy olyan közösségben éljünk, ahol mindannyiunknak egyetlen célja van: hogy a Shechina [Isteni jelenlét] közöttünk lakozzon.

Habár ezt a célt még nem értük el, megvan bennünk a vágy, hogy elérjük. Ezt is meg kell becsülnünk, mert bár az út elején járunk, mégis reméljük, hogy elérjük a magasztos célt.