Helyi találkozó

"A szabadság"

E heti cikkünkben Baal HaSulamnak a szabad akarat körüli tisztázásait olvassuk.

Mint korábban említettük, Baal HaSulam sokat írt, hogy segítsen a tanulóknak elérni a Teremtés Célját - a forma és a Teremtő tulajdonságainak (szeretet és adakozás) formaegyezésének elérését - anélkül, hogy letérnének az útról.

Először elolvasunk néhány részletet a cikkből, majd megpróbáljuk megérteni, hogy mi is történik a szövegben, amit egy újabb olvasás követ, majd közösen megvitatjuk a témákat.

A cikk fontos pontosításaként egy extra videóklipünk is van Rav Dr. Michael Laitmantól.

A teljes cikk itt található: Baal HaSulam: A szabadság

"A szabadság"

Rav Yehuda Ashlag, Baal HaSulam

„‘Harut [bevésve] a kőtáblákra‘, ezt ne úgy ejtsük ki, hogy Harut [bevésve], hanem inkább úgy, hogy Herut [szabadság], hogy megmutassa, hogy fel lettek szabadítva a halál angyalától.”      

[Shemot Rabbah 41]

Ezek a szavak tisztázásra szorulnak, mivel hogyan lehetséges, hogy a Tóra megkapása az embernek a haláltól való megszabadulásához kapcsolódik. Sőt mi több, ahogy elérték az örökkévaló testet, amely már nem kell, hogy meghaljon a Tóra megkapása miatt, hogyan lehet, hogy ezt ismét elvesztették? Lehetséges az, hogy ami örökkévaló, az eltűnjön?

A szabad akarat

Hogy megértsük azt a magasröptű koncepciót, ami abban a mondatban van, hogy „szabadság a halál angyalától”, először meg kell, hogy értsük a szabadságnak a koncepcióját magát, ahogy az általában értendő az egész emberiség által.

Az általános nézet az, hogy a szabadság az egy természetes törvény, amely az élet minden részére alkalmazható. Ezáltal mi látjuk, hogy azok az állatok melyek rabságba esnek, akár el is pusztulnak, amikor elrabolják tőlük a szabadságukat. Ez egy valódi bizonyítéka annak, hogy a felső irányítás nem fogadja el bármely teremtmény rabszolgaságát. Ezáltal jó okot ad arra, hogy az emberiség az elmúlt pár száz év alatt, miért küzdött azért, hogy az egyéni szabadság bizonyos fokát elérje.

Mégis, ez a koncepció, amely abban a szóban van kifejezve, hogy „szabadság”, továbbra is tisztázatlan maradt, és ha mi egyre mélyebbre merülünk ennek a szónak a jelentésében, akkor szinte semmi nem marad a kezünkben. Mivel mielőtt az egyén szabadságát keressük, először is fel kell, tételezzük, hogy bármely egyén önmagában rendelkezik a „szabadság” tulajdonságával, azaz hogy bárki képes saját szabad választása alapján cselekedni.

Kötetlen beszélgetés

Hogyan viszonyuljunk a cikkben szereplő, potenciálisan zavaros kifejezésekhez?

Élvezet és fájdalom

Azonban amikor megvizsgáljuk, az egyén cselekedeteit akkor azt találjuk, hogy azok külső kötelezettség alapján motiváltak. Az ember kényszerítve van ezekre és semmilyen szabad választása nincsen. Bizonyos értelemben az ember olyan, mint egy leves, mely a tűzhelyen fő, és nincs más választása, minthogy megfőjön. Az embernek éppen így főnie kell mivel a felső irányítás az életét gyeplőbe fogta két lánccal, az élvezettel és a fájdalommal.

Az élőlényeknek nincsen szabad választásuk, nincs meg a lehetőségük, hogy a fájdalmat válasszák vagy, hogy elutasítsák az élvezetet. Az ember kiemelkedik az állatok közül az által, hogy képes egy távoli célra irányulni olyan módon, hogy egy bizonyos mértékű, jelenlegi fájdalomba beleegyezik azért, hogy valami jövőbeni hasznot vagy élvezetet megszerezzen ez által, amelyet egy későbbi időpontban ér majd el.

De igazából ez nem több, mint valami látszólagos üzleti számítás, ahol egy jövőbeni élvezet vagy haszon érdemesebbnek és előnyösebbnek tűnik, mint az az agónia melyet a személy elszenved azon fájdalom által a jelenben, és amelynek az elviselésére ezért beleegyezett. Itt, csak egy egyszerű matematikai számítás létezik, amely alapján, az ember levonja a jelenlegi szenvedést és fájdalmat a jövőben várható élvezetből és akkor abból valamifajta profitja, többlete marad.

Ezáltal az élvezet kiterjesztésre kerül az időben. Ennek eredményeképpen gyakran megtörténik, hogy szenvedünk, mivel mi nem találtuk meg azt a vágyott élvezetet vagy hasznot, amelynek a többletében, profitjában reménykedtünk, és amelynek érdekében bizonyos fájdalmat elviseltünk. Ez által deficitben, hiányban, veszteségben maradtunk, ahogy az megtörténik üzletemberekkel is a világunkban.

Kötetlen beszélgetés

Szerinted mi a különbség az ember és az állatok között a szabad akarat tekintetében?

Látni kell, hogy amikor mindez lezajlik, semmilyen különbség nincs a mechanizmusban, ami az embert megkülönböztetné az állattól. Ha ez tényleg így van, akkor nem létezik szabad választás egyáltalán, hanem csak egy húzó erő érvényesül, amely az embert vagy vonzza, egy élvezet irányába, vagy eltaszítja egy bizonyos fájdalom felől. A felső irányítás ezáltal vezeti az embereket minden egyes olyan helyre, amelyeket ő választ, mozgatja őket, ennek a két erőnek a segítségével anélkül, hogy a véleményüket egyáltalán megkérdezné ebben az ügyben.

Sőt mi több, még az élvezet és haszon típusának a megválasztása is teljesen az ember szabad választásán kívül esik, hiszen csakis mások akaratát követi, amit azok akarnak, ugyanúgy akarja ő is. Például: én úgy ülök, úgy öltözködöm, úgy beszélek és úgy eszem, ahogy a többiek. Mindezt nem azért teszem, mert én akarok olyan módon ülni, beszélni, öltözni vagy enni, hanem mivel a többiek akarják azt, hogy én így üljek, beszéljek és öltözzek és egyek. Mindaz, amit teszek a társadalom vágyát, elvárásait és divatját követi nem pedig az én szabad választásomat.

Sőt mi több, legtöbb esetben mindezeket saját akaratom ellenére teszem meg. Mivel sokkal kényelmesebben érezném magam egyszerűen viselkedve mindenfajta teher nélkül. De vasbilincsekkel vagyok megláncolva minden egyes mozdulatomban a többiek elvárásai és divatjai által, amelyből a társadalmi elvárások összeállnak.

Kötetlen beszélgetés

"Akkor mondja el valaki, hol is van az én szabad akaratom?"

Akkor mondja el valaki, hol is van az én szabad akaratom? Ugyanakkor viszont, ha mi feltesszük azt, hogy nem létezik szabad akarat, akkor mindannyian olyanok vagyunk, mint robotok, vagy gépezetek, melyek külső erők hatására működnek, amely erők kényszerítenek minket, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk. Ez azt jelenti, hogy mi a felső irányítás börtönében vagyunk rabságba verve, amely e két lánc felhasználásával, azaz az élvezet és fájdalom által tol és húz bennünket, saját akarata alapján oda ahová ő éppen úgy gondolja.

Ebből az következne, hogy nincsen olyan dolog hogy önzés a világban, hiszen ha senki nem szabad, senki nem áll a saját két lábán. Én nem vagyok a cselekedeteim ura, nem döntök azok végrehajtásáról, hanem rajtam hajtanak végre cselekedeteket, egy kötelező módon, az én tudatos részvételem nélkül. Ezáltal jutalom és büntetés nem létezik.

Ez nagyon furcsa lenne, és nem csak az ortodoxok számára, akik hisznek az Ő felső irányításában, és akik képesek mindig a Teremtőre támaszkodni, és bízni abban, hogy a Teremtő csak a legjobbakat akarja ezzel a cselekedettel. Azok számára még furcsább, akik a természet erejében hisznek, mivel a fentieknek megfelelően, mi mindannyian a vak természet láncaiban vagyunk rabságra verve, mindenféle tudat és felelősség nélkül. Mi, a kiválasztott faj, azaz az emberiség, mely értelemmel és tudással rendelkezik, mi csak egy játékszerré váltunk a vak természet kezeiben, amely minket félrevezet, és ki tudja merre sodor.

Videóklipek

Workshop kérdések

(a találkozó menete alapján kiválasztva)

Hová vezet téged a cikk?

Hogyan jellemeznéd a tanulás motivációit?

A cikkben tanultak alapján hogyan növelhetjük a Teremtővel való formaazonosság iránti vágyunkat?

Hol találjuk meg a felelősségünket a spirituális fejlődésben?

Találkozunk a jövő héten!