25. helyi találkozó - Folytatva a felemelkedést - Egy új lépés felé az úton

Kiválasztott részletek a forrásokból

1. RABASH, 34. cikk (1988), „Mit jelent a nappal és az éjszaka a munkában?”

Az embernek tudatában kell lennie annak, hogy mi a sötétség, különben nem fogja tudni élvezni a Fényt, hiszen bármilyen ízt is szeretne az ember megkóstolni, meg kell tanulnia az egyiket a másiktól megkülönböztetni - ahogy írva van: „mint a sötétségből a Fény előnyét”. Hasonlatosan ahhoz, hogy az ember nem képes a pihenést értékelni, ha nem tudja, mi az a fáradtság.
Az embernek ezért kell emelkedések és zuhanások folyamatán keresztülmennie. Nem szabad azonban hogy a zuhanások befolyásolják. Ehelyett arra kell törekednie, hogy ne meneküljön el a küldetés elől. Bár a munka során tudnia kell, hogy két dologról van szó, a munka végén látja, hogy a Fény és a sötétség olyan, akár a két láb, amely az embert a célhoz vezeti.

2. RABASH, 22. cikk (1989), „Miért tesznek fel négy kérdést kifejezetten Pesach estéjén?”

Nem tudjuk igazán értékelni a felemelkedés jelentőségét. Vagyis nem értjük, milyen értékes az az egyetlen pillanat, amikor van erőnk hinni a Teremtőben és érezzük a Teremtő nagyságát. Az emelkedés állapotában  - mint a gyertya a fáklya előtt - kívánunk minden indoklás és ok nélkül megsemmisülni előtte. Mert természetszerűleg képtelenek vagyunk élvezni azt a tényt, hogy a Teremtő közelebb vitt Magához minket és adta meg nekünk mindannak az örömnek és boldogságnak a tapasztalását, amit így, ennek kellene elhoznia számunkra. De még nincs meg bennünk ennek a fontossága, aminek megfelelő mértékben ezt élvezhetnénk […].
Ezért kaptunk zuhanásokat: hogy megtanulhassuk a felemelkedések fontosságát, ahogy írva van: "mint a világosság előnye a sötétségből". Az ember kifejezetten a zuhanásokon keresztül ismerheti meg és értékelheti a felemelkedéseket.

Workshop kérdés

Hogyan segíthetünk egymásnak, hogy felemelt lélekkel haladjunk tovább a cél felé?

4. Baal HaSulam, Shamati 172. cikk, „Akadályoztatások és késleltetések”

Az összes előttünk feltáruló akadály és késleltetés nem más mint közeledés, hogy a Teremtő közelebb akar vinni bennünket {Magához}. Mindezen akadályoztatások csak közelebb kerülést jelentenek a számunkra. Mert ha ez nem {így} volna, semmi esélyünk sem volna arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. A természet felől ugyanis nincs nagyobb eltávolodás, mint az, hogy mi a hiány anyagából {valók} vagyunk, a Teremtő pedig {ezzel szemben} maga a nagyok legnagyobbika. S csak mikor az ember közeledni kezd {Hozzá}, kezdi érezni az önmaga {és a Közte} lévő távolságot. S minden akadály, melynek az ember fölébe tud kerekedni, az utat hozza számára közelebb.

5. RABASH, 6. cikk (1990), "Mikor kell a büszkeséget használni a munkában?"

Az embernek tudnia és hinnie kell, hogy a Teremtő a gondját viseli és vezeti őt azon az úton, amely a Király palotájába vezet. Ebből következően örülnie kell annak, hogy a Teremtő vigyáz rá és megadja neki a zuhanásokat is. Vagyis az embernek - amennyire csak képes rá - hinnie kell, hogy a Teremtő adja neki a felemelkedéseket. Tehát nem állíthatja, hogy ő magától kapja a felemelkedéseket, neki azt kell vallania, hogy a Teremtő az, aki közelebb akarja őt Magához vinni - ezért adja neki a felemelkedéseket.

Vita

Hogyan szerveződhetünk úgy, hogy egy helyi összejövetelen keresztül gondoskodjunk egymásról?