25. lecke: Felemelkedéseken és zuhanásokon keresztül – Egy új lépés felé az úton
25. lecke: Felemelkedéseken és zuhanásokon keresztül – Egy új lépés felé az úton
Kiválasztott idézetek a forrásokból
1. RABASH, 34. cikk (1988), „Mit jelent a nappal és az éjszaka a munkában?”
Az embernek tudatában kell lennie annak, hogy mi a sötétség, különben nem fogja tudni élvezni a Fényt, hiszen bármilyen ízt is szeretne az ember megkóstolni, meg kell tanulnia az egyiket a másiktól megkülönböztetni - ahogy írva van: „mint a sötétségből a Fény előnyét”. Hasonlatosan ahhoz, hogy az ember nem képes a pihenést értékelni, ha nem tudja, mi az a fáradtság.
Az embernek ezért kell emelkedések és zuhanások folyamatán keresztülmennie. Nem szabad azonban hogy a zuhanások befolyásolják. Ehelyett arra kell törekednie, hogy ne meneküljön el a küldetés elől. Bár a munka során tudnia kell, hogy két dologról van szó, a munka végén látja, hogy a Fény és a sötétség olyan, akár a két láb, amely az embert a célhoz vezeti.
2. RABASH, 22. cikk (1989), „Miért tesznek fel négy kérdést kifejezetten Pesach estéjén?”
Nem tudjuk igazán értékelni a felemelkedés jelentőségét. Vagyis nem értjük, milyen értékes az az egyetlen pillanat, amikor van erőnk hinni a Teremtőben és érezzük a Teremtő nagyságát. Az emelkedés állapotában - mint a gyertya a fáklya előtt - kívánunk minden indoklás és ok nélkül megsemmisülni előtte. Mert természetszerűleg képtelenek vagyunk élvezni azt a tényt, hogy a Teremtő közelebb vitt Magához minket és adta meg nekünk mindannak az örömnek és boldogságnak a tapasztalását, amit így, ennek kellene elhoznia számunkra. De még nincs meg bennünk ennek a fontossága, aminek megfelelő mértékben ezt élvezhetnénk […].
Ezért kaptunk zuhanásokat: hogy megtanulhassuk a felemelkedések fontosságát, ahogy írva van: "mint a világosság előnye a sötétségből". Az ember kifejezetten a zuhanásokon keresztül ismerheti meg és értékelheti a felemelkedéseket.
3. RABASH, 6. cikk (1989), „Mit jelent a munka az értelem felett?”
A munka során az embernek azt kellene mondania: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem?” Ilyenkor azt gondolják, hogy ők maguk végzik a felemelkedéseket és zuhanásokat, hogy ők a háború emberei, akiket Tzava-nak, „hatalmas embereknek” neveznek. Később, a megváltásuk idején érik el az „Úr a seregekből” [Tzevaot] állapotát, ami azt jelenti, hogy az összes felemelkedés és zuhanás, ami nekik adatott, a Teremtőtől származik.
Tehát még a zuhanások is a Teremtőtől származnak. Az ember nem ok nélkül kap ennyi emelkedést és zuhanást - ezeket is a Teremtő okozza. A „zuhanást/kilépést” értelmezhetjük úgy, mint „zuhanást/kilépést a Kedusha-ból [Szentségből]”, a Ba-t [jön/emelkedik] pedig mint „visszatérést a Kedusha-ba”. Mindezt a Teremtő teszi.
4. Baal HaSulam, Shamati 172. cikk, „Akadályoztatások és késleltetések”
Az összes előttünk feltáruló akadály és késleltetés nem más mint közeledés, hogy a Teremtő közelebb akar vinni bennünket {Magához}. Mindezen akadályoztatások csak közelebb kerülést jelentenek a számunkra. Mert ha ez nem {így} volna, semmi esélyünk sem volna arra, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. A természet felől ugyanis nincs nagyobb eltávolodás, mint az, hogy mi a hiány anyagából {valók} vagyunk, a Teremtő pedig {ezzel szemben} maga a nagyok legnagyobbika. S csak mikor az ember közeledni kezd {Hozzá}, kezdi érezni az önmaga {és a Közte} lévő távolságot. S minden akadály, melynek az ember fölébe tud kerekedni, az utat hozza számára közelebb.