23. lecke: Felkészülés a Kapcsolódás a „Nincs más Rajta kívül” Kabbala Világkongresszusra - 2025. május
Felkészülés a Kapcsolódás a „Nincs más Rajta kívül” Kabbala Világkongresszusra - 2025. május
23. lecke - Felkészülés a Kapcsolódás a „Nincs más Rajta Kívül” Kabbala Világkongresszusra - 2025. május
Válogatott forrásrészletek
1. lecke: „Nincs más Rajta kívül”
1. Baal HaSulam, Shamati, 1. cikk, „Nincs más Rajta kívül”
Meg van írva: „Nincs más Rajta kívül”. Ez azt jelenti, hogy nincs más erő a világon, amely képes volna Ő ellenében tenni bármit is. Ám amit az ember lát, hogy vannak olyan dolgok a világban amelyek megtagadják a Felső irányítását, annak az az oka, hogy ez az Ő akarata.
Ezt olyan korrekcióként tekintik, amelyben „a baloldal elutasít, a jobboldal pedig közelebb húz”, vagyis a jelentése az, hogy amit a baloldal elutasít, az tekintendő a korrekciónak. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan dolgok a világon, amelyek kezdetben arra irányulnak hogy az embert letérítsék a helyes útról, és ezáltal eltaszítsák a Kedusától [Szentségtől].
Az elutasítások haszna az, hogy ezeken keresztül teljes hiányt és vágyat kap az ember a Teremtő segítsége iránt, mivel meglátja, hogy különben elveszett; nemhogy nem halad előre a munkában, de láthatóvá is válik számára, hogy visszafejlődik. Vagyis nincs ereje, a Tóra és a Mitzva-k [Parancsolatok] betartásához még Lo Lishmában [nem az Ő érdekében] sem, minthogy csak az összes akadály lelkiismeretes leküzdésével, az értelmét meghaladva volna képes betartani a Tórát és a Mitzva-kat. De nem mindig van ereje az értelme fölé emelkedéshez. Másként viszont - Isten ments - rákényszerül a Teremtő útjáról letérésére még a Lo Lishmából is.
2. Baal HaSulam, „Az Ő neveinek jelentése”
„...Gyere és ismerd meg az igazi bölcsességet, ennek az egész elköteleződésnek az okát. Magában a Teremtőben nincs semmiféle gondolat vagy érzékelés, és az ok egyszerű: Az összes gondolat, ami az ember elméjében felmerül, maga a Teremtő működése. Vagyis nem úgy van, ahogy az ember érzékeli, hogy valamilyen helyről kiterjeszti őket, vagy hogy helyben születnek meg benne. Ez hazugság, az első számú hazugság.
Inkább minden gondolatot, még a legcsekélyebbet is, a Teremtő küld az ember elméjébe, és ez az ember, az állat és minden élőlény mozgásának ereje. Vagyis, amikor a Teremtő meg akarja mozgatni az élőlényt, Ő egyetlen gondolat elküldésével cselekszik benne, és ez a gondolat mozgatja azt a maga mértékének megfelelően. Olyan ez, mint amikor valaki esőt küld a földre, de a föld nem érzi, hogy ki küldte neki az esőt. Hasonlóképpen, az ember teljesen képtelen érezni, hogy ki küldte neki a gondolatot, mert nem fogja érezni, mielőtt az a képzeletének területére kerülne. És ha egyszer már az ő területére került, akkor úgy tűnik számára, mintha az énje része lenne. Ebből meg fogod érteni, hogy nincs gondolat vagy érzékelés Róla, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Teremtő nem akart olyan gondolatot küldeni nekünk, amely alkalmas lenne arra, hogy elérjük Őt.
Ő azonban gondolatok menetét rendezte el számunkra, amelynek során ez az egész folyamat, az embernek végső soron el kell érnie Őt a valódi mértékben.”
3. RABASH, 76. levél
„Köztudott, hogy „Az egész Föld ki van töltve az Ő dicsőségével”. Ezt minden embernek hinnie kell, hiszen meg van írva: "Betöltöm az eget és a földet”. A Teremtő azonban úgy cselekedte meg az elrejtést, hogy nem láthatjuk Őt, hogy legyen hely a választásnak, és akkor van hely a hitnek - hinni abban, hogy a Teremtő „betölti az összes világot és körülöleli az összes világot”. És miután az ember elkötelezi magát a Tóra és a Mitzva-k mellett, és betartja a választás parancsolatát, a Teremtő kinyilatkoztatja magát neki, és akkor látja, hogy a Teremtő a világ ura.
Így abban az időben egy ember megalkotja a Királyt, aki uralkodni fog felette. Azaz az ember úgy érzi, hogy a Teremtő a világ uralkodója, és ez úgy tekinthető, hogy az ember a Teremtőt teszi királlyá felette. Amíg valaki nem jut el ilyen érzésre, addig a Teremtő királysága rejtve marad.”
2. lecke: Hinni, hogy a Teremtő Jó és Jót tesz
1. Baal HaSulam, Shamati 34., „A Föld előnye”
„A könyvekből és a szerzőktől tudjuk, hogy a Teremtő jóindulatú. Ez azt jelenti, hogy az Ő vezetése az alsóbb szintek számára jónak és jót cselekvőnek tűnik, és ezt nekünk is hinnünk kell.
Ezért, amikor valaki megvizsgálja a világ viselkedését, és elkezdi vizsgálni magát vagy másokat, hogy hogyan szenvednek a Gondviselés alatt ahelyett, hogy gyönyörködnének, ahogyan az Ő Nevéhez - a Jóhoz, aki jót cselekszik - illik ebben az állapotban, akkor nehéz azt mondania, hogy a Gondviselés jóságosan viselkedik és jót cselekszik, és bőséggel ajándékozza meg az embert.
Tudnunk kell azonban, hogy abban az állapotban, amikor nem tudják azt mondani, hogy a Teremtő csak jót ad, gonosznak tekintik őket, mert a szenvedéstől elítélik Teremtőjüket. Csak amikor látják, hogy a Teremtő örömökkel ajándékozza meg őket, akkor igazolják a Teremtőt. Ahogy bölcseink mondták: „Ki az igaz? Az, aki igazolja Teremtőjét”, vagyis az, aki azt mondja, hogy a Teremtő úgy vezeti a világot, hogy az igaz legyen.”
2. RABASH, 44. cikk (1990), „Mit jelent a választható háború a munkában? - 2”
„Az embernek el kell hinnie, hogy ezt az elrejtést, ahol az ember nem érzi, hogy a világnak van egy Királya, a Teremtő cselekedte meg, és ezt hívják „a Tzimtzum [Megszorítás] korrekciójának”. Az embernek azonban hinnie kell és nagy erőfeszítéseket kell tennie addig, amíg nem érzi a szerveiben, hogy a Teremtő a világ uralkodója. És nem csak az irányítója! Sőt, inkább az embernek hinnie kell, hogy az Ő vezetése a jóra és a jó cselekedetekre irányul. Az embernek mindent meg kell tennie, hogy ezt elérje.”
3. lecke: Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?
Baal HaSulam, 16. levél
„...egy Mitzva [Parancsolat] megtartása előtt az embernek egyáltalán nem szabad a személyes gondviseléssel foglalkozni. Éppen ellenkezőleg, azt kell mondania: „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?”. De utólag az embernek újra át kell gondolnia, és azt kell hinnie, hogy nem „az én hatalmam és kezem erejéből” tartottam meg a Mitzva-t, hanem kizárólag a Teremtő hatalmából, aki előre így gondolta el, és így kellett tennem.
Ugyanígy van ez a világi dolgokban is, mert a spiritualitás és a fizikaiság hasonlóan működik. Ezért mielőtt az ember elindul, hogy megkeresse a mindennapi kenyerét, el kell fordítania a gondolatait a személyes gondviselésről, és azt kell mondania: „Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem?” A fizikai létezésben alkalmazott minden taktikát be kell vetnie, hogy megélhetését megkeresse, ahogyan mások is teszik.
De este, amikor hazatér a bevételével, soha nem szabad azt gondolnia, hogy ezt a nyereséget a saját megújulása révén szerezte. Sőt, még ha egész nap az otthona pincéjében maradna is, akkor is megdolgozott volna a fizetségéért, mert a Teremtő így gondolta ki előre számára, és így kellett lennie.
Bár a dolgok a felszínen ellentétesnek tűnnek, és ésszerűtlenek, az embernek hinni kell, hogy a Teremtő így határozta meg számára a törvényeiben, a szerzők és a könyvekben leírtak alapján.
Ez a HaVaYaH Elokim [Isten] egyesítésének jelentése. A HaVaYaH a személyes gondviselést jelenti, ahol a Teremtő minden, és Neki nincs szüksége anyagi házak lakóira, hogy segítsenek Neki. Az Elokim a Gemátriában megegyezik a HaTeva szó [a természet] számértékével, ahol az ember a természet szerint viselkedik, amelyet Ő ültetett a fizikai menny és világ rendszereibe, és betartja ezeket a szabályokat, ahogyan a többi fizikai lény is. Mindemellett az ember hisz a HaVaYaH-ban is, vagyis a személyes gondviselésben.
Ezáltal az ember egyesíti őket egymással, és „eggyé váltak a kezében”. Ily módon nagy megelégedettséget hoz Teremtőjének, minden világba ragyogást hozva....”
Videóklipek szövegei
1. videóklip
Rav: Ez a részlet elsősorban egy cél, egy ok, egy erő felé irányít bennünket - mindannak az oka, ami velünk történik, és az irány, amely felé folyamatosan törekednünk kell. Hogy a Teremtőn kívül nincs más erő a világon, amely bármit tesz, tett vagy tenni fog - minden cselekedetért, ami mindannyiunkkal és mindannyiunkkal együtt történik, csak egyetlen erő cselekszik. Mi benne vagyunk, és a legfontosabb, amit tennünk kell, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot és az irányt felé. Ha valami történik bármelyik pillanatban - az mind Tőle származik. Ha valamire törekszünk - az csakis Ő felé irányulhat. Akkor nem zavarodunk össze, és helyesen érjük el a célt.
A cél az, hogy azt az erőt, amelyből minden származik, és amelyre céloznunk kell, érezzük magunkban - hogy ragaszkodjunk hozzá, és állandóan kapcsolatban és teljes tapadásban maradjunk vele. A Kabbala egész Bölcsessége lényegében az ehhez való hozzáállásunk megszervezése. Minden, amiről a Kabbalisták beszélnek ez a rendszer: hogyan lépnek fel az erők a Teremtőből és jutnak el hozzánk, hogyan érzékeljük ezeket az erőket és hogyan válaszolunk vissza a Teremtőnek. És a kettő között, köztünk és a Teremtő között ott van a közösség - a barátok szeretete. Ha tanulunk és megfelelően alakítjuk ki az egymással való kapcsolatainkat, akkor egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz.
Kiderül, hogy a Teremtő rejtett, számunkra felfoghatatlan, de Ő a barátok szeretetében feltárul. Minél inkább megfelelően építjük ki a kapcsolatunkat másokkal - az egész természettel: kövületi, növényi és állati szinten lévőkkel, de különösen az emberekkel - ugyanabban az irányban, ugyanazzal az erővel és szándékkal, annál inkább eljutunk végül a Teremtő szeretetéhez, a Teremtővel való kapcsolathoz és az Ő kinyilatkoztatásához.
2. videóklip - „A Teremtő igazolása”
Rav: A Teremtő az „Egy, Egyetlen és Egységes” fogalma, és amennyiben mi magunkat is az „Egy” fogalmává tesszük, akkor elkezdhetjük Őt érezni, megérteni és igazolni.
Mindig az elkülönülés állapotából indulunk ki, mert különben nem lennénk képesek érezni az egység fogalmát. Mindig a sötétségből kell látnunk a fényt; csak az ellentétek összehasonlításával tudjuk érzékelni mindkét valóságot - a fényt és a sötétséget egyaránt. Nem láthatjuk a sötétséget a sötétségen belül, vagy a fényt a fényen belül. Az egyiket a másikkal szemben kell látnunk.
Ezért csak azzal a feltétellel tudjuk igazolni a Teremtőt, ha összekapcsolódunk. Minél inkább kapcsolódunk egymáshoz, és minél inkább felfedezzük a kapcsolódás fogalmát, annál inkább képesek vagyunk igazolni a Teremtőt azért, amit a teremtésben tett.
A teremtés „rajta kívülit” jelent - valami külsőt. A Teremtő az egész világot az elkülönülés, a távolság, a töredezettség, a héjak, a Sitra Achra és további állapotokban teremtette, hogy lehetőséget adjon nekünk arra, hogy összekapcsoljuk ezeket az ellentéteket. Bár ellentétek, mégis összekötjük azokat a szeretet ereje által. És ezen keresztül megértjük a kapcsolat lényegét - ami a Teremtő. Ez az, ahogy elérjük Őt.
3. videóklip - "Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?"
Rav: Nem tudjuk, mi a spiritualitás, mit jelent a saját elménk és szívünk felett állni. Nem tudom, mi az adakozás minősége, mi a hit. Ez olyasmi, amit nem tudok felfogni - nincs bennem. Nem látom ezt az eredményt vagy jelenséget magamon kívül, sehol, mert minden, amit érzékelek, a kapni akarásomon keresztül érzékelek.
És így maga az adakozás válik a kérdéssé. Nem tudom, mi az igazi adakozás. Még ha adok is, az akkor is megszerzés - én kapok. Nem a forma alapján ítéljük meg, hogy adunk-e valamit valakinek, mert valójában kapok, megszerzek - mindig megszerzek. Bármit látok vagy nem látok, bármilyen cselekedetről, típusról, kontextusról legyen is szó - az mindig befogadás számomra, magamnak, magamnak. Amikor valamire nézek, amikor látok valamit - hogyan szerzhetem meg, hogyan lehetek sikeres, hogyan élvezhetem, hogyan teljesedhetek ki - ez a kapni akarásnak a megközelítése, amely bennem él, és minden cselekedetemet irányítja. Tudatos és tudattalan módon egyaránt. A szívem, ami dobog, a testem, ami fenntartja magát, a sejtek, a szervek - minden a megszerzési vágyából működik, folyamatosan befogad.
Itt van tehát a probléma: hogyan érhetjük el az adakozás minőségét, ami ennek az ellentéte?
Azt mondják: Van egy részed, amit úgy hívnak: „Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?”. - És ezt a részt meg kell tenned. Ez magában foglalja azokat a cselekedeteket, amelyekkel közelebb kerülhetsz másokhoz, építheted a csoportot, építheted a tízest, és hatással lehetsz másokra a lehető legnagyobb mértékben.
A második részt - a Teremtő adja.
4. videóklip – "Bnei Baruch Kongresszusok”
Minden eddigi kongresszusunk olyan volt, mint a lépések egy létrán, amik ehhez a mostani kongresszushoz vezettek.
A „Kabbala államát” úgy építettük fel, mint a Sitrin Kongresszuson lévő játékban.
Rav (oroszul): Bár nekünk most úgy tűnik, mintha csak játszanánk és viccelődnénk...
Számunkra ez egy játék, de a Felső Lélek számára nem az.
El sem tudjuk képzelni, hogy milyen szellemi cselekedeteket ébresztünk... hatalmasakat!
És együtt sikerült meggyújtanunk a szívünket.
Aztán továbbmentünk az európai és amerikai kongresszusokra.
Tűzszikrák gyűltek össze a világ minden tájáról.
Egyetlen vágyakozással - hogy egy lélekké váljunk.
Kongresszusról kongresszusra közelebb kerültünk a helyes szándékhoz.
Rav: „Olyan ez, mint egy labda, amit a levegőben akarunk tartani,
Így mindenki megpróbálja megakadályozni, hogy leessen.
Ilyennek kell lennünk ezekben a napokban - próbáljuk gondolatainkat állandóan az egységen tartani magunk között és a Felsőbb Egy felé.
Nem hagyni, hogy a szándékaink leessenek!”
Barát az Egyesült Államokból (angolul): „Amikor idejövök - 3000 embert még soha nem láttam,
Neveket nem tudnék mondani, ha kérdeznétek.
És ti, srácok..
Ti, srácok...
Mindannyiótokat szeretlek.
Isten áldjon meg titeket.”
Ugyanebben az évben elindítottuk saját televíziós csatornánkat Izraelben - „Kabbalah La'Am - Kapcsolódás a jóhoz”.
A nap 24 órájában terjesztjük a teremtés célját.
Sok néző jött el az összejövetelekre és látta, hogy az igazság itt van -
Ott, ahol a szívek megnyílnak.
Kameruni barátom (franciául): „Amikor hazatérek a hazámba,
olyan leszek, mint Mózes, miután meglátta a Teremtőt.
És az arcomon ott lesz a fény, amit te adtál nekem.
És meg fogják érteni - amit szavakkal nem lehet kifejezni. Ez az. L'Chaim!”
Eljutottunk egy pontra, ahol szükségünk volt egy igazi imára.
Ezért úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a sivatagba.
Ott, a világtól elszigetelve, csak egyesülni akartunk.
Ilyen nagy vágytól még az ég is megnyílt, és esőt hozott -
Egy olyan áradást, amilyet még soha nem láttunk, a sivatag közepén.
Barátom Afrikából (angolul): „Néhány nappal ezelőtt a sivatagban olyan óriási barátokat láttam... óriási barátokat.
Olyan hatalmas erőt éreztem ott.
Olyan volt, mintha foghatnál egy kést, levághatnál egy darabot abból, ami történik, és a kezedben tarthatnád.”
Egyre több barát csatlakozik hozzánk a világ minden tájáról.
Motlu (angolul): „Reggeli órákra járunk, meg minden,
És elkezdtem törökre fordítani, mert eredetileg török vagyok.
És néhány barátom megkérdezte tőlem: 'Hallgatja egyáltalán valaki? Kinek fordítasz?'
Azt mondtam: 'Majd jönnek. És eljöttek...
És szerintem az egész világnak el kellene jönnie.
Mindenkinek el kellene jönnie, hogy érezze, amit mi érzünk.”
Barát Kínából (kínaiul): „Csak azért, mert a barátaim segítettek, sikerült leküzdenünk az akadályt, és megkaptuk a vízumot.
Szóval ha látod, hogy egy barátod egyedül van,
Mindent le kell győznöd és támogatnod kell őt.”
Olaszországi Barátom (olaszul): „Érezni, hogy minden egyes barátunk egyszerűen nem gondol már csak magára, hanem másokra -
Másokról. Ez nem tartozik ehhez a világhoz. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol ilyen érzéseket meg lehet élni.”
Aztán hirtelen - jött a COVID...
Igen, mindenki otthon van, de úgy döntünk, hogy az összes otthont egy virtuális otthonba gyűjtjük.
Rav: „Amikor több ezer ember gyűlik össze a világ minden táján, virtuálisan, egyszerre,
És megértik, hogy a köztük lévő kapcsolatban remény van - egy esély, hogy elérjék a közöttük lakozó erőt - a Teremtőt...
Az érzések annyira megtöltenek, hogy úgy érzem, szét tudnék szakadni.”
És amikor a zárlat véget ér, úgy döntünk, hogy hazatérünk, és itt tartunk egy kongresszust - a mi otthonunkban.
És kiderül, hogy mindenki belefér.
Hosszú időbe telt, mire eljutottunk oda, ahol ma tartunk.
És lebontjuk a köztünk lévő falakat.
Összekötjük az összes kongresszust, az összes erőfeszítést, mindent, amin keresztülmentünk -
Mindent összehozunk ebben a kongresszusban.
Itt és most.