Ritkán hallható részletek a kabbalista rabbi Baruch Shalom HaLevi Ashlag leckéiből, tanítványa és utódja, Michael Laitman magyarázataival.

Rabash: Ha tanulunk, az embernek szabad választási lehetősége kell, hogy legyen. Mi a választás? Két erő.
Ha valaki már él (spirituális értelemben), akkor nincs választása — mit tud még feléleszteni?
Mit tesznek tehát Fentről? Újra és újra erősebb vágyat adnak neki.

Mondhatok erről egy példát:
Egy ember, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy "adakozási szándékkal" dolgozzon, hanem természeténél fogva egoista vágyakra hajlik — nem sok örömöt talál az evésben, ivásban, alvásban.
De aki elkezd dolgozni a Teremtő szolgálatában, hajlandó lehet lemondani az alvásról — rendben.
Ha azt látják Fentről, hogy nincs munka (nincs szükség erőfeszítésre), akkor ismételten növelik az alvás örömét és neki újra fölé kell kerekednie.
Ha pedig továbbra is leküzdi, akkor még nagyobb erőt kell kérnie.

Tegnap, például, az alvás öröme 250 gramm élvezet volt, és ő imádkozott: "Adj erőt, hogy korán keljek fel tanulni" és sikerült neki.

De holnap már könnyű lesz neki felkelni, így nem lesz több szabad választási lehetősége.
Mit tesznek tehát Fentről? Megnövelik az alvás élvezetét egy kilogrammra és neki újra segítséget kell kérnie.

Így, "Aki nagyobb, mint a barátjánál, annak a gonosz hajlama is nagyobb" hogy fenntartsák az egyensúlyt és arra késztessék, hogy folyamatosan segítséget kérjen.

Így minden nap "baal teshuva"-nak számít (olyan, aki visszatér a helyes útra).

Miért?
Mert tegnap alacsonyabb fokon volt, és ma a magasabb fok felé törekszik, a Teremtő felé, és Fentről adnak neki egy új erőt.

Ezért azoknak, akik igazán elkezdik a spirituális munkát, több ízt adnak az evéshez, iváshoz és alváshoz. Miért?
Hogy legyen mit leküzdeniük!
Így csalódottá válnak, de valójában lehetőséget, munkaterületet kapnak.

Emlékszem egyszer, egy ember odament a tanítómhoz és apámhoz (Baal HaSulamhoz) és azt mondta, "Látom, hogy rosszabbá válok," ami azt jelenti, hogy minden tulajdonságában romlottabbá vált.
Baal HaSulam azt válaszolta neki: "Egy ember sírva jött a rabbihoz, tanácsért folyamodva.
Mi történt? Az édesapja nagy örökséget hagyott rá — nagy gyümölcsösligetet — és nem volt elég ereje, hogy megmunkálja azt.
Sírt emiatt? Sok meződ (tulajdonságod) van — miért lennél dühös?"

Érted a választ?

Ez mind akkor érvényes, amikor az ember látja, hogy valóban alkalmas a munkára. Ellenkező esetben bármilyen kis ellentmondás miatt feladja: "Ó, dolgoznom kell."

Megkérdem tőled: hol alszol jobban, Rehovotban vagy Bnei Brakban?

Rav Laitman: Itt (Bnei Brakban).

Rabash: Akkor megérte Rehovotból Bnei Brakba költözni csak egy jobb alvásélményért?

Rav Laitman: De még mindig alszom — mit nyertem vele?

Rabash: Adj egy választ.

Rav Laitman: Igen!

Rabash: (nevet)

Rav Laitman: Tehát, hogyan tudsz valóban felülkerekedni?

Rabash: Érted, miről beszélek?
Ha élvezem az alvást — az uralkodni fog az egész életemen.
Inkább az alvást választom bármi más helyett.

Rav Laitman: Értem.

Rabash: Tudod, mi az alvás? — Igen!

Rav Laitman: Hogyan tudjuk igazán leküzdeni? Imával?

Rabash: Imával — ha tényleg akarod.

Rav Laitman: Tehát fentről azt akarják, hogy kérjünk…

Rabash: Igen.

Rav Laitman: Hogyan érhetjük el igazán a z igazi kéréseket?

Rabash: Ne a szájjal kérj, hanem a szíved vágyával.
Nem szabad, hogy feladd.
Az ima a szív munkája — nem a száj szavai.

"Adj nekünk Tőled bölcsességet, megértést és tudást" — de te azt mondod: "Nincs pénzem!"
"Irányíts minket vissza törvényedhez" — de te azt mondod: "Nincs becsületem!"
Fontos az, amit a szánkkal mondunk?
A lényeg az, ami belül hiányzik.