37. lecke. A barátok közötti kapcsolatok a kabbalisták csoportjában - Practical Kabbalah

1. rész: A barátok közötti kapcsolatok a kabbalisták csoportjában

Válogatott idézetek a forrásokból

A közösség célja

1. Rabash, 2. cikk, 1984. „A barátok szeretetére vonatkozóan”

...Az embernek mindig emlékeztetnie kell magát a közösség céljára. Ellenkező esetben a test hajlamos elhomályosítani a célt, mivel a test mindig a saját hasznával törődik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösséget kizárólag a mások iránti szeretet elérésének céljára hozták létre, hogy ez legyen az ugródeszka az Isten iránti szeretethez.

Ezt kifejezetten azzal érjük el, hogy azt mondjuk, hogy a társadalomra azért van szükség, hogy az ember mindenféle jutalom nélkül adhasson a barátjának. Más szóval, nincs szüksége közösségre, hogy a közösség támogatást és ajándékokat adjon neki, ami elégedettséggel töltené el a test megszerzésre alkalmas edényeit. Az ilyen közösség az önszeretetre épül, és csak a megszerző edények fejlődését ösztönzi, mivel így az ember csak lehetőséget lát abban, hogy még több tulajdonra tegyen szert azáltal, hogy a barátja segíti őt a fizikai tulajdon megszerzésében.

Ehelyett nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösséget a mások iránti szeretet alapjára hozták létre, így minden egyes tag a csoporttól a mások iránti szeretetet és az önmagával szembeni gyűlöletet kapja. És látva, hogy a barátja arra törekszik, hogy lenullázza önmagát és szeressen másokat, mindenkit arra késztet, hogy integrálódjon a barátai szándékaiba.

Így, ha a közösség például tíz tagból áll, mindegyiküknek tíz olyan ereje lesz, amely az önmaga lenullázását és, az önmaga gyűlöletét, valamint a mások szeretetét gyakorolja.

2. Rabash, 6. cikk, 1984. „Barátok szeretete - 2”

Amikor összegyűlnek, mindegyiküknek azt kell gondolnia, hogy most azért jött, hogy lenullázza az önszeretetét. Ez azt jelenti, hogy nem fog azon gondolkodni, hogyan töltse ki most a saját megszerzési vágyát, hanem amennyire csak lehetséges, csak a többiek szeretetére gondol. Ez az egyetlen módja annak, hogy megszerezze a vágyat és a hiányt egy új tulajdonság elsajátítására, amelyet „az adakozás vágyának” neveznek.

A barátok szeretetéből pedig el lehet jutni a Teremtő szeretetéig, ami azt jelenti, hogy megelégedettséget akarunk adni a Teremtőnek.

Mindenki segítse a barátját

3. Rabash, 4. cikk, 1984. „Mindenki segíti az ő a barátját”

Meg kell értenünk, hogyan segíthet az ember a barátjának. Ez a kérdés kifejezetten akkor merül fel, amikor vannak gazdagok és szegények, bölcsek és bolondok, gyengék és erősek? De amikor mindenki gazdag, okos vagy erős, hogyan segíthet valaki a másikon?

Látjuk, hogy van egy dolog, ami mindenkiben közös: a hangulat. Azt mondjuk:
„Ha valakinek a szívében van egy aggodalom, beszéljen róla másokkal”. Ez azért van így, mert a magasztos, spirituális érzékeléssel kapcsolatban sem a gazdagság, sem a műveltség nem segíthet.

Sokkal inkább az egyik ember segíthet a másiknak azzal, hogy látja, hogy a barátja alacsonyabb szinten van. Meg van írva: „Az ember nem szabadítja ki magát a börtönből”. Sokkal inkább az ember barátja az, aki felemelheti a szellemiségét.

Ez azt jelenti, hogy az ember barátja felemeli őt az adott állapotból az élet állapotába. Ekkor az ember elkezdi visszaszerezni az élet gazdagságának erejét és magabiztosságát, és úgy indul el, mintha a célja most már közel lenne hozzá.

Ebből kiderül, hogy mindenkinek figyelmesnek kell lennie, és el kell gondolkodnia azon, hogyan segíthet a barátjának felemelni a szellemiségét, mert a spiritualitás kérdésében bárki találhat a barátjában olyan hiányt, helyet, amit csak ő tud kitölteni.

4. Rabash, 37. levél

Olyan ez, mint amikor valaki elmegy a barátját ünnepelni. Nem magára gondol - hogy jó kedve van-e vagy sem - hanem részt kell vennie barátja örömében. Nem szabad gondterheltnek látszania, hanem az örömteli arcot kell mutatnia. Ugyanígy van ez itt is: a barátok közötti köteléknek olyannak kell lennie, hogy mindenki meg akarja örvendeztetni a barátját, mégpedig kifejezetten fizikai dolgokkal, hiszen itt éppen arról van szó, hogy „Vásárolj magadnak egy barátot”.

5. RABASH, 30. cikk (1988) „Mit kell keresni a barátok gyülekezetében”

Mindenkinek meg kell próbálnia az élet szellemét és reményt vinni a közösségbe, és energiát adni a közösségnek. Így minden egyes barát elmondhatja magáról: „Most tiszta lappal kezdem a munkát”. Más szóval, mielőtt a közösségbe jött, csalódott volt a Teremtő munkájának előrehaladása miatt, de most a közösség élettel és reménykedéssel töltötte fel.

Így a közösség révén önbizalmat és erőt kapott a győzelemhez, mert most úgy érzi, hogy elérheti a teljességet. És minden gondolata - hogy magas hegy előtt áll, amelyet nem lehet legyőzni, és hogy ezek valóban félelmetes akadályok - most úgy érzi, hogy ezek semmiségek. És mindezt a közösség erejéből kapta, mert mindenki igyekezett a bátorítás szellemét és egy új légkör jelenlétét a közösségbe oltani.

A rágalmazás tilalma

6. RABASH, 10. cikk (1987) „Mi a rágalmazás lényege és ki ellen irányul?”

A rágalmazás esetében azonban az ember nem veszi figyelembe magát a cselekményt, amikor rágalmaz. Inkább az egyetlen gondolata az, hogy megalázza barátját az emberek szemében. Az egyetlen gondolata tehát a gyűlölet. Az a szabály, hogy az ember nem rágalmazza meg azt, akit szeret. Ezért a rágalmazás kifejezetten mások gyűlöletét okozza, ami aztán a Teremtő iránti gyűlölethez vezet. Ezért a rágalmazás nagyon súlyos gonoszság, amely valójában a világ pusztulását hozza magával.

7. RABASH, 10. cikk (1987) „Mi a rágalmazás lényege és ki ellen irányul?”

Aki rágalmaz, az három ember halálát okozza: 1) annak a halálát, aki mondja, 2) annak, aki meghallgatja, 3) annak, akiről mondják.

7. RABASH, 10. cikk (1987) „Mi a rágalmazás lényege és ki ellen irányul?”

Ha az ember megrágalmazza a barátját, azzal visszazuhan. Nemcsak, hogy nem foglalkozik mások szeretetével, hanem éppen az ellenkezőjét teszi - olyan cselekedetekbe bocsátkozik, amelyek gyűlöletet váltanak ki másokkal szemben azáltal, hogy rágalmazza a barátját. Természetesen az ember nem rágalmazza meg azt, akit szeret, mert ez elválasztja a szíveket. Ezért nem akarjuk megrágalmazni azt, akit szeretünk, hogy ne rontsuk meg a köztünk lévő szeretetet, hiszen a rágalmazás gyűlöletet szül.

2. rész: A Felső Világok szerkezete

Az 56-64. tételek az „Előszó a Kabbala Bölcsességéhez” című műből

A második megszorítás [Tzimtzum Bet], amelyet az AK NHY megszorításának nevezünk

56) Alaposan elmagyaráztuk az első megszorítást [Tzimtzum Alef], amelyet a Malchut edényén hajtottak végre, amely a negyedik fázis, így nem kapja meg magába a Felső Fényt. Megmagyaráztuk továbbá a szűrő és annak a Felső Fénnyel történt taszítással történő összeolvadásának ügyét, ami emeli a visszavert fényt. Ez a visszavert fény lett a negyedik fázis helyett az új befogadó edény.

Szintén megmagyaráztuk a Guf szűrőjének tisztítását, amely minden egyes Partzuf Gufimjában [a Guf többes száma] a körülölelő fény és a belső fény ütköztetésével jön létre, ami az egyes Partzufok Gufjának Taamim, Nekudot, Tagin, Otiot négy megkülönböztetését eredményezi, és a Guf szűrőjét felemeli, hogy a Rosh szűrőjének tekintsük. A Felső Fénnyel történő taszítással történő összeolvadás, amelyen egy másik Partzuf születik, egy fokkal alacsonyabb, mint az előző Partzuf. Végül megmagyaráztuk az AK első három Partzufjának, a Galgalta, AB, SAG nevűeknek a keletkezését, és egymásra öltözésük sorrendjét.

57) Tudd meg, hogy az AK e három Partzufjában, Galgalta, AB és SAG-ban még csak gyökere sincs az ABYA négy világának, mivel itt még a BYA három világának sincs helye. Ez azért van, mert az AK belső Partzufja egészen e világig terjedt, és a kívánatos korrekció gyökere, amely a megszorítás oka volt, nem került feltárásra. Ez azért van így, mert a negyedik fázisban bekövetkezett megszorítás célja az volt, hogy korrigálja azt, hogy ne legyen benne forma eltérés, amikor megkapja a Felső Fényt (lásd a 10. pontot).

Más szavakkal azért, hogy Adam Guf-ját ebből a negyedik fázisból létrehozza a Tórában és a Mitzvákban való elkötelezettségével, hogy elégedettséget adakozzon Teremtőjének, a negyedik fázisban a megszerzés erejét az adakozás érdekében történő munkára fogja fordítani. Ezáltal formaegyezésbe teszi a megszerzést a teljes adakozással, és ez lenne a korrekció vége, mivel ez visszavezeti a negyedik fázist a Felső Fény megszerzésének edényébe, miközben a Fénnyel való teljes összetapadásban is van, bármely forma eltérés nélkül.

Ennek a korrekciónak a gyökere azonban eddig még nem került feltárásra, mivel ehhez az szükséges, hogy Adam a magasabb fázisokba is bekapcsolódjon, a negyedik fázis fölé, hogy képes legyen az adakozás jó cselekedeteit végrehajtani. Ha Adam az AK Partzufjai állapotából lépett volna ki, akkor teljesen az üres tér állapotában lett volna, mivel akkor az egész negyedik fázis, amelynek Adam Guf gyökerének kellene lennie, az AK Raglaim [lábai] alatt lett volna, betöltetlen és üres tér formájában, megfosztva a Fénytől, mivel ellentétes formájú lenne a Felső Fénytől. Így elválasztottnak és halottnak tekintették volna.

Ha Adam ebből lett volna megteremtve, akkor egyáltalán nem lett volna képes korrigálni a cselekedeteit, mivel egyáltalán nem lett volna benne az adakozás szikrája. Olyan fenevadnak minősülne, akiben nincs meg az adakozás formája, és akinek az élete csak önmagáért van, mint a gonoszoknak, akik elmerülnek az önmegszerzés vágyában, és „még a kegyelmet is, amit tesznek, önmagukért teszik”. Azt mondják róluk: „A gonoszokat életükben ‘halottnak nevezik’, mivel formaeltérésben állnak az Életek Életével.

58) Ez bölcseink szavainak értelme (Beresheet Rabbah, 12. rész vége): „Kezdetben Ő a világ megteremtését az ítélettel [Din] szemlélte. Látta, hogy a világ nem létezhet, és elővette az kegyelem [ Rachamim] minőségét, és összekapcsolta az ítélet minőségével”.

Magyarázat: A spiritualitásban minden „ első” és „következő” az okra és a következményre utal. Ezért van megírva, hogy a világok első oka, vagyis az AK Partzufja, amely minden világ előtt keletkezett, az ítélet minőségében, vagyis egyedül a Malchutban, amelyet az ítélet minőségének neveznek, keletkezett. Ez a negyedik fázisra utal, amely megszorításra került és eltávozott, mint egy betöltetlen és üres tér és az AK Raglaimjának Siuma. Ez ennek a világnak a pontja, az AK Raglaim Siuma alatt, betöltetlen és üres tér formájában, minden Fénytől megfosztva.

„Látta, hogy a világ nem létezik” azt jelenti, hogy így lehetetlen volt Adam számára, akinek ebből a negyedik fázisból kellett volna létrejönnie, hogy az adakozás cselekedeteit megszerezze, hogy rajta keresztül a világ a kívánt korrekció mértékében létezzen. Ezért „társította az kegyelem minőségét az ítélet minőségével”.

Magyarázat: A Bina Szfirát az irgalom minőségének, a Malchut Szfirát pedig az ítélet minőségének nevezzük, mivel a megszorítás rajta történt. A Kibocsátó felemelte az ítélet minőségét, ami a Malchut Szfirájában tett Sium ereje, és felemelte a Bina-ba - az irgalom minőségébe. Összekapcsolta őket egymással, és ezen összekapcsolás révén a negyedik fázis - az ítélet minősége - beépült az adakozás szikráival a Bina edényében (lásd az 5. pontot).

Ez minősítette Adam Gufját, amely a negyedik fázisból keletkezett, hogy szintén beépüljön az adakozás minőségével. Így képes lesz jó cselekedeteket végezni annak érdekében, hogy megelégedettséget adakozzon a Teremtőjének, amíg meg nem fordítja benne a megszerzés minőségét, hogy teljes egészében az adakozás érdekében dolgozzon. Így a világ eléri a kívánt korrekciót, amiért a világot megteremtették.

59) A Malchutnak ez a Bina-ban való egyesülése az AK Partzuf SAG-ban történt, és egy második megszorítást váltott ki a világokban ettől lefelé. Ez azért van, mert a Felső Fényen egy új Sium készült rá Bina helyén. Ebből következik, hogy a végső Malchut, amely az AK SAG Sium Raglaimjánál, e világ pontja fölött állt, felemelkedett és befejezte a Felső Fényt az AK SAG Gufjának Bina felének helyén, amelyet Tifferetnek hívnak, mivel a Guf KHB-ját HGT-nak hívják. Így Tifferet a Guf Bina-ja.

Továbbá, a Malchut párosítása, amely az AK SAG Rosh-jának Peh-jénél állt, felemelkedett az AK Nikvey Eynaim [tanulók] helyére, amely a Rosh Bina felének a helye. Ezután ott, a Nikvey Eynaimnál készült az AK MA-jának a „Nekudim világa” nevű kapcsolata.

60) Ezt az AK NHY-jának megszorításának is nevezik, mivel az AK SAG-ja, amely az AK Partzuf Galgaltájával egyformán az e világ pontja felett végződött, a belső AK Taburja felett végződik a Malchut egyesítésén és felemelkedésén keresztül a Bina helyére, a Tifferet felénél, amely a belső AK Gufjának a Bina fele. Ez azért van így, mert a végződő Malchut felemelkedett erre a helyre, és visszatartotta a Felső Fényt attól, hogy onnan lefelé terjeszkedjen.

Emiatt ott egy betöltetlen és üres, Fénytől mentes hely keletkezett. Így a SAG TNHY [Tifferet, Netzah, Hod, Yesod] megszorított és a Felső Fénytől mentes lett. Ezért nevezik a második megszorítást „az AK NHY-jának megszorítása”-nak, mivel a Tabur helyén lévő új Sium révén az AK SAG NHY-jai kiürültek a fényüktől.

Azt is úgy tekintik, hogy a SAG Roshjának AHP-ja a SAG Roshjának fokáról eltávozott, és annak Gufjává vált, mivel a Malchut összekapcsolása felemelkedett a Nikvey Eynaimra, és a Rosh tíz Szfirája a Nikvey Eynaimnál és afölött emelkedett ki a szűrőből. Továbbá, Nikvey Eynaimtól lefelé a Partzuf Gufjának tekinthető, mivel csak Nikvey Eynaimtól és alulról kaphat beragyogást, ami Gufnak számít.

Ennek a tíz Szfirának a szintje, amely a SAG AK Nikvey Eynaimjánál keletkezett, az a tíz Szfira, amelyet „a Nekudim világának” neveznek. Ezek a SAG Nikvey Eynaim-jából jöttek le a belső AK Tabur alatti helyükre, ahol a Rosh és a Guf-fel együtt kiterjedtek. Tudjátok, hogy ezt az új Siumot, amely a Guf Bina helyén keletkezett, Parsa-nak hívják. Továbbá, itt is van belső és külső, és csak a külső tíz Szfirát nevezik „a Nekudim világának”, míg a tíz belső Szfirát magának az AK-nak MA-nak-nak és BON-nak nevezik.

61) Mégis, meg kell értenünk, hogy mivel a Nekudim tíz Szfirája és az AK MA-ja a SAG Roshjának Nikvey Eynaimjából sugárzott és lépett ki, a Rosh Peh-jétől és lejjebb kellett volna felöltöztetniük a SAG-ot, mint a többi Partzuf esetében, ahol minden alsó a Rosh Peh-jétől lefelé öltözteti a Felsőt. Miért nem így történt? Miért ereszkedtek le és öltöztették be az AK Tabur alatti helyet? Ahhoz, hogy ezt megértsük, alaposan meg kell értenünk, hogyan jött létre ez a egyesülés, amikor Bina és Malchut eggyé kapcsolódott.

62) A dolog úgy áll, hogy a Partzuf SAG keletkezése során teljesen a belső AK Taburja felett végződött, ahogyan azt az AK Partzuf AB-jával kapcsolatban már kifejtettük. A Taburtól lefelé nem terjeszkedhettek, mivel a belső AK negyedik fázisának irányítása ott kezdődik, a Sium tíz Szfirájában, és a negyedik fázisból egyáltalán semmi sincs a Partzuf AB és SAG Partzufokban (lásd 54. pont).

Mégis, amikor az AK SAG Nekudotjai elkezdtek kiáradni, miután a SAG szűrője, amely a vaskosság kettes fázisa, a benne lévő körülölelő fény ütközése révén megtisztult, és eljutott az beöltözöttség kettes fázisába és a vaskosság első fázisába, a SAG Taamimimjai eltávoztak. Ezután a Nekudot szintje a szűrőn maradt vaskosságon, a Rosh nélküli VAK-ban megjelent a Nekudot szintje.

Ez azért van így, mert a vaskosság első fázisában felbukkanó tíz Szfira a ZA szintje, amelyből hiányzik a GAR. Továbbá, a férfi szintjén nincs Bina fázisa, ami a beöltözöttség második fázisa, hanem csak majdnem az, ami a Bina VAK-jának tekinthető.

Ezért a SAG Nekudot ezen szintje a Sium tíz Szfirájával került formaegyezésbe az AK Taburja alatt, amelyet szintén VAK-nak tekintenek Rosh nélkül (lásd az 52. pontot). Köztudott, hogy a formaegyezés egyesíti a spiritualitásokat eggyé. Ezért ez a szint az AK Taburja alá ereszkedett, és ott keveredett az AK ZON-jával, ahol egyek voltak, mivel azonos szintűek.

63) Csodálkozhatunk azon, hogy vaskosságukat tekintve még mindig nagy a távolság közöttük, hiszen a SAG Nekudotjai a kettes fázis vaskosságából származnak, a négyes fázisból pedig semmi sincs meg bennük. És bár a ZA szintjén vannak, mégsem olyan, mint az AK Taburja alatti ZA szintje, ami a negyedik fázis ZA-ja. Így nagy különbség van köztük.

A válasz az, hogy a vaskosság a Partzufban nem a Fény beöltözése alatt, hanem csak a Fény távozása után jelenik meg. Ezért, amikor a SAG Partzuf Nekudotja megjelent a ZA szintjén, leereszkedett, és az AK Taburjától lefelé a ZON szintjén öltözött fel, a második és a negyedik fázis összekeveredett, és ez okozta a második megszorítást. Ez egy új Siumot hozott létre az említett Partzuf Gufjának Bina helyén, és egyúttal változást idézett elő az összekapcsolódás helyén, így a Nikvey Eynaim helyett a Rosh Peh-je lett.

64) Így azt találod, hogy a Malchut egyesülésének eredete Bina-ban, amit második megszorításnak neveznek, csak az AK Tabur alatt történt, a SAG Partzuf Nekudotjának ottani kiterjesztése által. Ezért a Nekudim tíz Szfirájának ez a szintje, amely a második megszorításból származik, nem terjeszkedhetett az AK Taburja fölé, mivel semmilyen erő vagy uralom nem jelenhet meg az eredete fölött. És mivel a második megszorítás kialakulásának helye a Taburból és alulról indult, a Nekudim szintjének is ott kellett kiterjednie.