#2. dia

Isaac Luria Ashkenazi (Az ARI) 
Az Élet Fája

"A kiáradások kiáradása és a teremtmények megteremtése előtti pillanatban,
az egyszerű Felső Fény kitöltötte a teljes létezést.
Nem létezett üresség, sem üres tér, mélység vagy üreg,
hanem a teljes mindenség határtalan Fénnyel volt betöltekezve.
Nem létezett kezdet vagy vég,
hanem minden egynemű volt, finom Fény, egyenletesen és egyenlően kiegyensúlyozva kitöltve mindent,
és ezt az Ein Sof Fényének, a Végtelen Fénynek hívták."

#3. dia

Az Ő mindent átfogó akaratából, vágy született arra, hogy világ teremtődjön, és a kiáradások
kiáradjanak, hogy az Ő valóságai, az Ő nevei, az Ő megnyilvánulásai a Fényben mutassák meg tökéletességüket, ami a világ keletkezésének gyökere volt.
Majd Önmagát a Középpontra korlátozta, pontosan középre, és ott megszorította a Fényt.
Ezért a Fény azon középső ponttól a szélekre húzódott ki, és üres tér maradt a nyomában, vákuum, a középső pont körül áramolva.

#4. dia

És ez a megszorítás állandóvá vált, az üres pont körül,
Így hát az űr egyenletesen örvénylett körülötte.
Ott, a megszorítás után, a vákuumból és az ürességből megformálódva pontosan a középső pont közepén, egy hely keletkezett.
Ahol a kiárasztott, a teremtett, a megformált és a készített lakozhattak.
Aztán a Végtelen Fényből egyetlen vonal indult ki,
Abba az ürességbe aláereszkedve.

#5. dia

És azon a vonalon keresztül, Ő teljesedett ki, formát teremtett, és megteremtette az összes Világokat.
Mielőtt ez a négy kiárasztott világ létrejött
Minden egy közös, csodálatos végtelen volt, egy név, csodálatos, rejtett egységben, és még a hozzá közeli szegletekben sem volt erő bárminek a megszerzésére a végtelenben.
Nem volt elme, vagy erő, még a hozzá legközelebb álló 
angyalok sem, aki felfoghatta volna Őt,
az ő számára nem volt hely, nem volt határ, nem volt 
név, melyet a világok kiejthettek volna."

– Az ARI, Az Élet Fája, Első rész, Első kapu

#6. dia

Szándék a tanulás során

„Ezért meg kell kérdeznünk: miért köteleztek akkor a kabbalisták minden embert a Kabbala Bölcsességének tanulmányozására? Valóban, van egy nagyszerű dolog, amit érdemes nyilvánosságra hozni: csodálatos, felbecsülhetetlen értékű gyógymódot kapnak azok, akik a Kabbala Bölcsességével foglalkoznak. Bár nem értik, amit tanulnak, a sóvárgás és a nagy vágy által, amely arra irányul, hogy megértsék, amit tanulnak, felébresztik önmagukra a fényeket, amelyek körülveszik a lelküket.

– Baal HaSulam „Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába”, 155. o.

#7. dia

Mégis, az a fényesség, amelyet az ember az elköteleződés során újra és újra kap, felülről vonzza rá a kegyelmet, és a szentség és a tisztaság bőségével ruházza fel, ami sokkal közelebb viszi őt a teljesség eléréséhez.”

– Baal HaSulam „Bevezetés a Tíz Szfira Tanulmányába”, 155. o.

#8. dia

Bevezetés a Kabbala Bölcsességéhez 

5) Ezért van szükség a HaVaYaH névben szereplő négy fázisra, amelyeket Hochmának, Binának, Tifferetnek, Malchutnak neveznek. Az első fázis, amelyet Hochmának neveznek, valóban az egész kisugárzott lény, fény és edény. Benne van a nagy kapni akarás a benne foglalt összes fénnyel, amelyet „Hochma fényének” vagy „Haya fényének” neveznek, mivel ez a Hayim [élet] összes fénye az eredendő lényben, az edényébe öltöztetve. Ez az első fázis azonban úgy tekinthető, mint a teljes fény és a benne lévő edény alig észrevehető, mivel keveredik a fénnyel és megsemmisül benne, mint gyertya a fáklyában.

#9. dia

Ezt követi a második fázis, mivel a végén a Hochma edénye a forma-egyezés tekintetében felerősödik a benne lévő Felső Fénnyel. Ez azt jelenti, hogy felébred benne a vágy, hogy az Emanátornak adakozzon, a benne lévő fény természetének megfelelően, amely teljes egészében az adakozásra irányul.
Ezután, felhasználva ezt a benne felébredt vágyat, egy új fény terjed ki rá a Emanátorból, amelyet „Hassadim fényének” neveznek. Ennek eredményeképpen szinte teljesen elválik a Hochma fényétől, amelyet az Emanátor nyomtatott belé, mivel a Hochma fényét csak a saját edényében - egy olyan megszerző vágyban, amely a legteljesebb mértékre nőtt - lehet majd befogadni.

#10. dia

Így a fény és az edény a második fázisban teljesen különbözik az első fázisban lévőtől, mivel az edény benne az adakozás vágya. A benne lévő fényt a Hassadim fényének tekintik, egy olyan fénynek, amely a megteremtett lénynek az Emanátorral való összetapadásából ered, mivel az adakozás vágya az Emanátorral való forma-egyezést okoz neki, és a spiritualitásban a forma-egyezés az összetapadást jelenti.

#11. dia

Ezután következik a harmadik fázis, mivel miután a kisugárzott lényben lévő fény a Hassadim fényévé csökkent, minden Hochma nélkül, és köztudott, hogy a Hochma fénye a megteremtett lény lényege, ezért a második fázis végén a teremtmény felébredt és magához vonzotta a Hochma fényének egy részét, hogy a Hassadim fényén belül ragyogjon. Ez az ébredés újra kiterjesztette a kapni akarás egy bizonyos mértékét, amely egy új edényt alkot, amelyet harmadik fázisnak vagy Tifferetnek neveznek. A benne lévő fényt pedig „a Hassadim fénye a Hochma illuminálásával”-nak nevezik, mivel ennek a fénynek a többsége a Hassadim fénye, kisebb része pedig a Hochma fénye.

#12. dia

Ezt követően következett a negyedik fázis, mivel a harmadik fázis edénye is felébred a végén, hogy a Hochma teljes fényét magához vonzza, ahogyan az első fázisban történt. Így ez az ébredés az első fázishoz hasonlítva „sóvárgásnak” minősül a kapni akarás mértékében és meghaladja azt, mivel most már elvált attól az eredeti fénytől, mivel a Hochma fénye már nem öltözik bele, hanem az edény sóvárog utána. Így a kapni akarás formája már teljesen meghatározott, mivel az edény a fény kitágulása és az onnan való távozása után van meghatározva. Később, amikor az edény visszatér, ismét befogadja a fényt. Kiderül, hogy az edény megelőzi a fényt és ezért ezt a negyedik fázist az edény kiteljesedésének tekintik és Malchutnak [Királyságnak] nevezik."

– Baal HaSulam „Előszó a Kabbala Bölcsességéhez”, 5. o.

#13. dia

#14. dia

#15. dia

#16. dia

#17. dia

#18. dia

#19. dia 

#20. dia

Előszó a Kabbala Bölcsességéhez (15. o.)

„15)…Ezt egy, az életből vett allegóriával fogom megmagyarázni. Az ember természete az, hogy dédelgeti és kedveli az adakozás minőségét és megveti és irtózik a barátjától való elfogadástól. Ezért, amikor az ember eljön a barátja házába és ő [a házigazda] meghívja őt egy étkezésre, ő [a vendég] még akkor is visszautasítja, ha nagyon éhes, mivel az ő szemében megalázó, hogy ajándékot kapjon a barátjától.
 

#21. dia

Előszó a Kabbala Bölcsességéhez (15. o.)

Mégis, amikor a barátja kellőképpen könyörög neki, amíg világossá nem válik, hogy nagy szívességet tenne a barátjának az evéssel, beleegyezik az evésbe, mivel már nem érzi úgy, hogy ajándékot kap, és hogy a barátja az ajándékozó. Éppen ellenkezőleg, ő [a vendég] az ajándékozó, aki szívességet tesz a barátjának azzal, hogy elfogadja tőle ezt a jóságot.

#22. dia

Előszó a Kabbala Bölcsességéhez (15. o.)

Így azt találod, hogy bár az éhség és az étvágy az evésre kijelölt befogadó edények, és annak az embernek elegendő éhsége és étvágya volt ahhoz, hogy elfogadja barátja ételét, a szégyen miatt mégsem tudott megkóstolni semmit. Mégis, ahogy a barátja könyörgött neki, és ő elutasította őt, új, evésre szolgáló edények kezdtek kialakulni benne, mivel a barátja könyörgésének ereje és a saját elutasításának ereje, ahogy felhalmozódtak, végül összeadódtak egy olyan elegendő mértékben, amely a befogadás mértékét az adakozás mértékévé változtatta.

#23. dia

Előszó a Kabbala Bölcsességéhez (15. o.)

Végül belátta, hogy az evéssel nagy szívességet tesz és nagy megelégedettséget szerez barátjának. Ebben az állapotban új befogadó edények születtek benne, hogy befogadja barátja ételét. Most úgy tekinthető, hogy a visszautasítás ereje lett a lényeges edény, amelyben az ételt befogadhatja és nem az éhség és az étvágy, bár valójában ezek a megszokott befogadó edények.”

– Baal HaSulam „Előszó a Kabbala Bölcsességéhez”, 15. o.

#24. dia

FÜGGELÉK: A SPIRITUÁLIS VILÁGOK DIAGRAMJAI

#26-34. diák - Diagramok