1. Rabash. Jegyzetek. 875. cikk. Három vonal - 4
A felsőbb dolgokat, amelyeket „a Kabbala Bölcsességének” neveznek, csak Segula [Gyógyír, Erő] útján tanulhatjuk meg, mivel azok a szent nevekről beszélő dolgok Kedusha [Szentség] miatt képesek vágyat és sóvárgást kelteni az emberben a Teremtővel való összetapadásra... Amikor az ember a felsőbb dolgokról tanul, hogy az közelebb hozza őt a Kedusához, az a fények közeledését eredményezi. Ez azt jelenti, hogy ez a tanulás azt fogja okozni, hogy ezáltal megjutalmazzák azzal a céllal, hogy minden cselekedete az adakozás érdekében történjen. Ezt nevezik úgy, hogy „felkészülés szerinti munka”, amikor felkészíti, hogy méltó legyen arra, hogy belépjen a Király palotájába és összetapadjon Vele.

2. RABASH 647. Az ima megköveteli a hiányt

Bölcseink azt mondták: „Állítsd be a Tóra idejét”.

Azt kell mondanunk, hogy a rendszeresség azt jelenti, hogy bár az embernek nincs vágya vagy szüksége, mégis tanulnia kell a Tórát, mert maga a Tóra hozza el számára a Kedusha-t [Szentséget], még akkor is, ha nem érzi szükségét a tanulásnak.

3. RABASH, 12. cikk (1988), „ Mit jelent a Tóra és a munka a Teremtő útján?”

Az embernek nagy erőfeszítéseket kell tennie, mielőtt tanulni jön, hogy a tanulás gyümölcsöző legyen számára és jó eredményeket hozzon, vagyis hogy a tanulás elhozza számára a Tóra fényét, amely által meg lehet őt reformálni.

4. Likutei Halachot, Choshen Mishpat, Törvény 3:30
A Teremtő munkájának lényege az akarat tulajdonságában van, és mindenki aszerint, ahogyan hozzászoktatja magát ahhoz, hogy a Teremtő iránti vágyát, sóvárgását és vágyakozását egyre inkább megerősítse, a Teremtőhöz és az Ő Tórájához és Mitzva-ihoz való közelségben részesül.

5. RABASH, 875. cikk, „Három vonal - 4”

Mielőtt az embert megjutalmazzák azzal, hogy kiléphet az önszeretetből és mindent az adakozás érdekében tehet, amit Lishmanak neveznek, bár megtanulja mindezeket a dolgokat úgy, ahogy vannak, ezek csak nevek, mindenféle tisztázás nélkül, ami azt jelenti, hogy nincs elérése azokban a dolgokban, amiket tanul, mivel nincs tudása a felső gyökerek anyagáról, amit "szent neveknek" vagy Szfiráknak és Partzufoknak [Partzuf többesszáma] neveznek.

A felsőbb dolgokat, amelyeket „a Kabbala Bölcsességének” neveznek, csak Segula [Gyógyír/Erő] útján tanulhatjuk meg, mivel ezek a szent nevekről szóló dolgok Kedusha [Szentség] miatt képesek kiváltani az emberben a vágyat és a vágyakozást a Teremtővel való összetapadásra.

6. RABASH, 875. cikk, „Három vonal - 4”

Amikor az ember a felsőbb dolgokról tanul, hogy az közelebb hozza őt a Kedusához, az a fények közeledését eredményezi. Ez azt jelenti, hogy ez a tanulás azt fogja okozni, hogy ezáltal megjutalmazzák azzal a céllal, hogy minden cselekedete az adakozás érdekében történjen. Ezt nevezik úgy, hogy „felkészülés szerinti munka”, amikor felkészíti, hogy méltó legyen arra, hogy belépjen a Király palotájába és összetapadjon Vele.

7. Baal HaSulam, „Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányába”, 155. levél

Amikor az ember foglalkozik ezzel a Bölcsességgel, megemlítve a lelkével kapcsolatos fények és edények nevét, azok azonnal ragyogni fognak rajta bizonyos mértékig. Azonban anélkül ragyognak fel számára, hogy lelkének belsejét felöltöztetnék, mivel nincsenek olyan edények, amelyek képesek lennének befogadni őket. Mégis, a megvilágítás, amelyet az ember az elköteleződés során újra és újra kap, felülről kegyelmet vonz rá, és a szentség és a tisztaság bőségével látja el, ami sokkal közelebb viszi őt a teljesség eléréséhez.

Előszó a Kabbala Bölcsességéhez 5. tétel

5.) Ezért szükség van a négy fokozatra a YHVH névben (שם הוי"ה – Sem HaVajá), amelyeket Hochma, Bina, Tiferet és Malchut néven ismerünk.
Az első fokozat, amelyet Hochma-nak neveznek, valójában a megszülető Fény és Edény teljes egysége. Ebben a megszerzési vágy már teljes mértékben jelen van, együtt a benne lévő összes Fénnyel, amelyet Hochma Fénye (אור החכמה – Or HaHochma), vagy Chájá Fénye (אור החיה – Or HaChája) néven ismerünk. Ez az élet teljes Fénye, amely az Edénybe öltözik. Ebben az első fokozatban azonban az Edény alig észlelhető, mivel összefonódik a Fénnyel és alárendelődik annak, mint egy gyertya lángja a fáklya fényének.

A második fokozat az, amikor a Hochma Edényében felébred az adakozás vágya a Teremtő felé (מאציל – MaAcíl). Ez a vágy a benne lévő Fény természetéből fakad, amely teljes mértékben adakozó. Ezzel a vággyal egy új Fény vonzódik hozzá, amelyet Hessed Fénye (אור חסדים – Or HaHessed) néven ismerünk. Ennek okán szinte teljesen eltávolodik a Hochma Fényétől, amelyet a Teremtő árasztott rá, mivel a Hochma Fénye csak az Edény teljes megszerzési vágyában képes megnyilvánulni. Így a Bina Fényének és Edényének természete teljesen eltér a Hochma-étól. A Bina Edénye az adakozás vágya, míg a benne lévő Fény a Hessed Hassadim Fénye, amely az adakozás és a Teremtővel való tapadás (דבקות – Dvékut) erejéből származik. Az adakozásban való formaazonosság a spirituális világban összetapadást jelent, ahogy azt később részletezzük.

A harmadik fokozat azután jön létre, hogy a Bina Fénye, amely Hessed Fény, teljesen nélkülözi a Hochma Fényét. Ismert azonban, hogy a Hochma Fénye az élet lényege az Edény számára. Ezért a Bina végül vágyat ébreszt a Hochma Fényének egy részére, hogy az ragyogjon a Hessed Fényén belül. Ez a vágy egy új megszerzési vágyat hoz létre, amely egy új Edény formájában nyilvánul meg. Ezt nevezzük harmadik fokozatnak (Bchina Gimel), vagy Tiferetnek. Az ebben a fokozatban lévő Fényt Hessed Fénynek - amelyet a Hochma Fénye ragyog be (אור חסדים בהארת חכמה – Or HaHessed BeHaarat Hochma) - nevezzük. Ebben a szintben a fő Fény a Hessed Fénye, míg a Hochma Fény csak kisebb mértékben van jelen.

A negyedik fokozat az, amikor a harmadik fokozat Edénye végül vágyakozni kezd a Hochma Fényének teljes befogadására, ugyanúgy, ahogy az az első fokozatban (Bechina Alef) történt. Ez a vágy a Hochma Fénye teljes megszerzésének az első fokozathoz hasonló intenzitású megszerzési vágyát ébreszti fel, de most az Edény már elkülönült a Fénytől. Ezért most nem tartalmazza a Hochma Fényét, hanem intenzíven vágyakozik utána. Ez a vágy teljes formájában rögzíti a megszerzési vágyat, amely immár teljes egészében az Edény mint olyan jellemzőjévé válik. Amikor a Fény eltávozik az Edényből, az Edény megszilárdul, ahogyan azt korábban elmagyaráztuk. Amikor a Fény később visszatér az Edénybe, az Edény már előkészített és készen áll a Fény befogadására. Ezért ezt a negyedik fokozatot nevezzük Végső Edénynek (כלי גמור – Kli Gamur), és Malchutnak hívjuk.