„Ez a jelentése annak, amit ARI a műveiben ír, hogy az Ein Sof [végtelenség] fénye ragyog az alacsonyabban lévők számára.
Az Ein Sofot úgy hívják, hogy ‘a vágy, hogy Ő jót tegyen az Ő teremtményeivel’. Bár számtalan világot, a tíz szfírát és másokat is érzékelünk, minden az Ein Sof kiterjedése, amit ‘a teremtés gondolatának’ neveznek.”
Baal HaSulam: Shamati, 73. cikk

A Tíz Szfíra Tanulmánya [TES] ARI [Isaac Luria rabbi] írásainak kommentárjaként íródott, pontos magyarázat és „létra” ez az olvasó számára, hogy elérje a „teremtés gondolatából” eredő magasztos világokat.

ARI írásai és Baal HaSulam [szó szerint: a Létra szerzője] TES kommentárja a Kabbala nyelvén íródtak, amelyet a Szfírák, Partzufok és Olamok (Világok) nyelvének is neveznek.

„A Kabbala tanítása és annak lényege” című könyvében Baal HaSulam kifejti: „A kabbalisták nyelvezete egy nyelv a szó teljes értelmében: mind a gyökerek és ágak, mind az ok és okozat tekintetében nagyon pontos. Egyedülálló érdeme, hogy ezen a nyelven a finom részletek korlátlanul kifejezhetőek. Általa továbbá közvetlenül is meg lehet közelíteni a vágyott dolgot anélkül, hogy össze kellene kapcsolni azzal, ami előtte van vagy utána következik.”

A 20. század nagy kabbalistája, aki a Zohár könyvéhez írt Sulam [Létra] kommentár [innen a neve: Baal HaSulam], a Tíz Szfíra tanulmánya és számos, a Kabbala bölcsességéről szóló alapmű szerzője, óriási vágyat érzett a bölcsesség népszerűsítésére és terjesztésére. Ezzel együtt, mindez még számára sem volt olyan egyszerű.
 

„A Kabbala tanítása és annak lényege” című művében Baal HaSulam így folytatja: „Minden benne fellelhető magasztos érdemével együtt is van egy nagy hátránya: az, hogy szinte lehetetlen felfogni. Hacsak nem egy kabbalista bölcstől, egy olyan bölcstől, aki azt a saját értelmével érte el. Ez azt jelenti, hogy még aki minden egyes szinten, alulról felfelé és felülről lefelé, oda-vissza ért mindent, még az sem fogja ezt a tudást addig elérni, amíg egy olyan bölcstől nem kapja, aki ezt a nyelvet közvetlenül a tanítójától nyerte el”.

A „Bnei Baruch” Kabbala Akadémia élén Rav dr. Michael Laitman áll, akinek tanára Rabbi Baruch Shalom HaLevi Ashlag [Rabash] volt, akinek tanára és apja Rabbi Yehuda HaLevi Ashlag [Baal HaSulam] volt, folytatva a nagy kabbalisták láncolatát, akik a nyelvezetet és a bölcsességet a tanítók hosszú sorától személyesen kapták meg. 

Baal HaSulam a maga hatalmas erőfeszítéseinek részeként nyilvánossá tette és terjesztette a Kabbala bölcsességét, számos előszót és értelmezést tett közzé a Zohárról és a TES-ről.

A Sulam [Létra] kommentár előszavában ezt írja: „Mindenekelőtt ismernünk kell a tíz Szfíra nevét: KHB, HGT, NHYM. Ezek a Keter, Hochma, Bina, Hesed, Gevura, Tifferet, Netzah, Hod, Yesod, Malchut rövidítései. Ezek a Teremtő fényének tíz leple, melyeket azért hoztak létre, hogy az alacsonyabban lévők is befogadhassák az Ő fényét.”

Baal HaSulam így folytatja: „Olyan ez, mint a nap fénye, melybe lehetetlen belenézni, hacsak nem egy sötétített üvegen keresztül, amely tompítja a fényét, és alkalmassá teszi a szemet a látásra. Hasonlóképpen, ha az Ő fényét nem takarta volna el ez a tíz lepel, amit „tíz Szfírának”-nak neveznek, melyek közül minden egyes alacsonyabb szinten lévő még tovább takarja az Ő fényét, akkor az alacsonyabban lévők képtelenek lettek volna megszerezni azt.”

Miközben csábító lehet a gondolat a Tíz Szefirot kapcsolódásáról a mi mostani életünkhöz, vagy hogy hogyan materializálható mindaz, amit az ebből a világból származó fogalmakon (mint például „a Nap fénye”) értünk, emlékeznünk kell arra, hogy a megszerzés és az adakozás vágyáról van szó.

Baal HaSulam felettébb aprólékosan és óvatosan jár el a Kabbala bölcsességéről szóló tanításaiban, pontosan azért, hogy megóvjon minket minden zavartól és attól, hogy éveken át a rossz irányba bolyongjunk ahelyett, hogy a létrán kapaszkodnánk felfelé a „teremtés gondolatából” eredő magasztos világok elérésének célja felé.

A Bevezetés a Tíz Szfíra tanulmányához című művében ezt írja: „Mindazonáltal szigorú feltétel, hogy a bölcsességgel való foglalkozás során az anyagot ne materiarizáljuk képzeletbeli és testi kérdésekkel. Ezzel ugyanis megszegnénk azt, hogy: „Ne állíts magadnak se szobrot, se bármilyen képmást”.
Baal HaSulam

És akkor most egy viszonylag rövid bevezető után kezdjük el olvasni a TES-t, miközben próbáljuk megtartani, amit eddig tanultunk.

Tíz Szfíra tanulmánya, 1. kötet 1. rész: A szavak jelentésére adott válaszok fejezetben Baal HaSulam ezt írja: „Kérdés: Mi a Fény? Válasz: A Fény: Minden a világokban, ami ‘a létezésből való létezésként’ van jelen; ami minden, kivéve az edények anyagát.”

Erről a TES-ből származó versről Rav dr. Michael Laitman kifejti: „A Fény olyan jelenség, amelyben a kapni akarás a Felső Erőt, a spiritualitást, a Teremtőt érzékeli, azt az erőt, amely a megszerzés vágyát irányítja és kormányozza. A Fény az egyetlen ténylegesen létező erő. A másik erő a megszerzés vágya. Nincs más, csak ez a két erő. Más szóval, a megszerzés vágya valami, ami belülről „zárt”, míg a Fény nyitott, és betölti az egész univerzumot.”.