„Kezdetben volt, kezdte rabbi Shimon, hogy  ‘Virágrügyek jelentek meg a földön, majd elérkezett a virágok nyírásának ideje, és a turbékoló galamb hangja hallatszott földünkön’.  A „virágrügyek” a teremtés alkotásai.”
RASHBI, A Zohár könyvének bevezetője, „A virágrügyek”. Zohár mindenkinek. Vol. 1.

Gyönyörű, vonzó, valamennyire érthető olvasmány is a Zohár könyve, a legendák nyelvén írt történeteivel és allegóriáival is megszólít, de vajon csupán ennyi az egész?

A Zohár könyve a szívedben lévő pontnak íródott, megtanítja a spiritualitás és a Felsőbb világok után sóvárgó vágynak, hogy olyan lélekké fejlődjön, amely eléri a Teremtő felfedezésének célját.

A Zohár nem az értelemhez, hanem az érzésekhez szól, ezért van írva róla, hogy „a szív fogja megérteni”. A szív, vagyis a kapni akarás elkezdi a maga változásait érzékelni, melyeken keresztül megy, és ezekből a változásokból aztán elkezd majd megértéshez jutni.  

Hogy mi az, amit megértünk? A jó és a rossz közötti változások azok, amelyeket az értelmünk segít majd megérteni. Leginkább a Reformáló Fény után kell sóvárognunk, az fog nekünk ebben segíteni.
 

Hogyan kapcsolódik mindez a Zohár könyvéhez?
 

Baal HaSulam mondja a Zohár könyvének különleges minőségéről „A Kabbala tanítása és annak lényege” című művében: „A legendák nyelve a maga könnyen érthető allegóriáival segíti a megértést. Első megközelítésben még a Biblia nyelvénél is könnyebben érthetőnek tűnik. Ezzel együtt is, a mélyebb értelmezés igényekor a nyelvezete korántsem egyszerű, mivel nem a gyökerek és ágak sorrendjében,  hanem az allegóriák csodás szellemiségében szólal meg. Képes ugyanakkor feloldani a szintek lényegéről szóló elvont és homályos fogalmakat, melyek a Biblia és a törvények nyelvén nem annyira megmagyarázhatók.”
 

Ahhoz, hogy a Zohár könyvét a hiteles Kabbala-forrásokban rejlő Reformáló Fénnyel tud olvasni, a kabbalisták a következő alapfeltételeket állították fel: 
 

1. Ne az értelmeddel próbáld a Zohár könyvét megérteni. Szívvel, vágyakkal,  érzelmekkel olvasd, a tudás elérését célzó tanulás más formáival ellentétben. Az ilyesfajta tanulás célja, hogy belső változásokat ébresszen, hogy egy rejtett valóság érzékelésére készítsen fel, a sikere pedig attól függ, hogy mennyire vágyunk e valóság felfedezésére. Nincs szükség előzetes tudásra vagy különleges képességekre, az egyetlen teendőnk, hogy a szemünk és a szívünk megnyitására irányuló valódi vágyunkat fejlesszük.  
2. A Zohár könyve nem a fizikai világunkról, hanem azokról a belső állapotokról szól, melyeken keresztül megyünk. Ha a szavak és leírások ismerősek is, fontos tudatosítanunk, hogy a könyvben említett részletek nem arról a világról szólnak, amit magunk körül látunk, hanem arról, ami bennünk van. A könyvben leírtakat úgy kell értelmeznünk, mint a vágyainkban zajló belső történéseket, amikor a szöveg egy híd, amely a legbelsőbb minőségeinkhez és vágyainkhoz vezet el minket.
3. A Zohár könyvében rejlő Reformáló Fény megváltoztat bennünket, a belső természetes fejlődésünkre hat, ha vágyunk arra, hogy az olvasás során ez a Fény egoista világunkból az altruista spirituális világba vigyen minket át. 

Tíz kabbalista egy emberként egy szívvel írta a Zohár könyvét, az általuk elért egyedülálló kapcsolat és egység révén, amely lehetővé tette számukra, hogy ezen a világon áthatolva a létezés azon örökkévaló fokára lépjenek, amelyről a könyv beszél. Ha szeretnénk a nyomdokaikba lépni hogy ugyanezeket az átéléseket érjük el, akkor magunk között is ki kell építenünk azt a kapcsolatot, amit ők építettek ki maguk között. A Zohár könyve a kölcsönös szeretet állapotában íródott és nekünk is abban kell olvasnunk.

Most következzen az első részlet, és közben próbáljuk megtartani azt a szándékot, amiről az imént tanultunk:
 

„1) Rabbi Hizkija belekezdett: Meg van írva: 'Mint rózsa a tövisek között'. Mi az a rózsa? Izrael gyülekezete, a Malchut. Van egy rózsa és van egy másik rózsa. Ahogy a rózsa a tövisek között lehet vörös és fehér, úgy létezik Izrael gyülekezetében az ítélet és a kegyelem. Ahogyan a rózsának tizenhárom szirma van, úgy van Izrael gyülekezetének tizenhárom kegyelmi minősége, amelyek minden oldalról körülveszik.”
RASHBI, A Zohár könyvének bevezetője: „A rózsa”. Zohár mindenkinek. Vol. 1.

A Zohár könyvének erről a verséről Rav Dr. Michael Laitman elmagyarázza, hogy a rózsának tizenhárom szirma van, amelyek összetartják, és ezen kívül vannak tövisek is. A rózsa a helyes kapcsolatot szimbolizálja köztünk és a Teremtő között, beleértve a szirmokat, amelyek összetartanak minket és a töviseket. Ha a Teremtő felé irányítjuk magunkat, akkor rózsának neveznek minket. A Zohár könyve azért indul  „A rózsa” történetével, hogy megtanítson minket arra, hogyan kell helyesen kapcsolódnunk, hogy elérjük az állapotot, amikor a Teremtő ránk öltözik és megnyilvánul bennünk.