Miért fontosak ma az ARI tanításai jobban, mint valaha

Ötszáz évvel azután, hogy az ARI átalakította a kabbala bölcsességét, üzenete egyre nagyobb jelentőségre tesz szert.

Mi tette az ARI kinyilatkoztatását ennyire forradalmian újnak?

Az ARI olyan módszert tárt fel, amely egyedülállóan alkalmas az emberiség következő fejlődési szakaszára.

Újszerűsége nem csupán abban állt, hogy világosabban magyarázta a szellemi világokat. Hanem az, hogy olyan módszert tárt fel, amely egyedülállóan alkalmas az emberiség következő fejlődési szakaszára.

Ahogy az egónk generációról generációra növekszik, egyre inkább elszakadunk egymástól és a természet magasabb rendű erejétől. Paradox módon azonban ennek a növekvő sötétségnek is megvan a célja. Fokozza az értelmet kereső vágyunkat, és még a legkisebb szellemi fénysugarat is észrevehetőbbé teszi. Minél nagyobbá válik az ego, annál inkább kezd el az emberiség mélyebb kérdéseket feltenni az életről, a célról és a teremtésben betöltött helyünkről.

Éppen ezért jelentek meg az ARI tanításai pontosan abban az időben.

Megmutatta, hogy az előre vezető út nem a növekvő egónk elnyomásában rejlik, hanem abban, hogy a kapcsolódás révén felülemelkedjünk rajta.

Tanítványai leírták, hogy bármilyen spirituális munka megkezdése előtt arra utasította őket, hogy először fogadják el a következő parancsolatot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Nem mint inspiráló szlogent, hanem a spirituális kiteljesedés gyakorlati alapjaként.

Ma világunk minden nap bizonyítja ezt az igazságot. A technológia összekötött minket. A gazdaság összekötött minket. A globális kihívások összekötöttek minket. Mégis kapcsolataink továbbra is széttöredezettek.

Az ARI elmagyarázta, hogy pontosan itt kezdődik a munkánk.

Még ennél is figyelemreméltóbb, hogy amikor egy nagy kabbalista a spirituális megértés egy új szintjét tárja fel, annak hatása messze túlmutat azon, akik azonnal meg tudják érteni.

Rav Laitman elmagyarázza, hogy ez a kinyilatkoztatás úgy működik, mint egy „Körülvevő Fény” – egy erő, amely csendesen hat az egész emberiségre, mert mindannyian egy lélek, egy egymással összekapcsolt rendszer részei vagyunk.

Talán éppen ezért rezegnek tovább az ARI tanításai évszázadokkal később is.

Minél jobban megosztottá válik az emberiség, annál sürgetőbbnek érezzük az általa feltárt módszer iránti igényt – egy olyan utat, amely az elválasztottságot összekapcsolódássá alakítja át.

A jövőt nem azok fogják felépíteni, akik legyőzik másokat.

Hanem azok fogják felépíteni, akik megtanulják áthidalni a köztük lévő távolságot.

„Meg kell értenünk, hogy ez a kapcsolat – minden zavaró tényező ellenére – az ész feletti cselekvésnek nevezhető. Mert számunkra a kapni akarás vágya nagyon nagy, minden nap hat ránk, minden pillanatban gyengít minket, összezavar minket. És ha naponta legalább párszor rajtakapjuk magunkat, hogy újra és újra visszatérünk a kapcsolat szükségességéhez, akkor így haladunk előre. Természetesen az ARI-tanulóknak – saját elmondásuk szerint – komoly zavaró tényezőik voltak, de mi is olyan helyzetben vagyunk, hogy nekünk is komoly zavaró tényezőink vannak a tíz fős csoporton belüli összekapcsolódásban, ugyanakkor segítséget kapunk felülről, és nagy számban vagyunk, és ha ennek ellenére legyőzzük a nehézségeket, és az óra alatt összekapcsolódunk, az minden nap hatalmas javulást hoz a világban, és közelebb visz minket, nagyon közel a végső javuláshoz. Valójában minden nap egyre optimistábbá válok, egyre optimistábbá azzal kapcsolatban, hogy a kinyilatkoztatás felé haladunk.” Michael Laitman