Miért van szükségünk alulról jövő felébredésre?

Néhány héttel ezelőtt megkezdtük a felkészülést a kongresszusra. Az emberek az utazást tervezgetik. Kongresszusunk alatt valami nagyon különleges történik. A világ minden tájáról érkező emberek összegyűlnek, hogy közösen vegyenek részt workshopokon és leckéken, és mindez valóban megnyitja a szívet. Mindez segít közelebb kerülnünk egymáshoz, és nagyon gyakorlatias módon átéreznünk mindazt, amiről beszélünk.

Ahogy mindig mondjuk – a felkészülés minden a kabbala bölcsességében. Ezért ma erre összpontosítunk. Megkezdtük a visszaszámlálást a nagy eseményig – a hónap végén megrendezésre kerülő regionális kongresszusig. Héberül a kongresszust Kenesznek nevezik, amely a mitkanszim szóból eredeztetnek – ez azt jelenti, hogy összegyűlünk. Ezt belsőleg (elsősorban) és fizikailag egyaránt tesszük. Különösen azt szeretnénk, hogy minden szándékunk egyesüljön. Ez a lecke lehetőséget ad arra, hogy minden mást félretegyünk, és elgondolkodjunk azon, mit szeretnénk kapni ebből az együtt töltött időből, mit remélünk, hogy megtörténik, és miért vagyunk itt. Ezeket a kérdéseket újra és újra feltehetjük magunknak.

A következő 90 percben a lehető legtöbb fényt szeretnénk magunkra vonni, és együtt örömet szerezhetünk a Teremtőnek. Hogyan? Azáltal, hogy erőfeszítéseket teszünk a kapcsolódásra – és ez a kongresszus témája: Felébredés alulról. Ez felgyorsítja a Teremtő ránk gyakorolt hatását. A kongresszus lehetőséget ad arra, hogy egyszerre sok cselekedetet hajtsunk végre – sok ember hajt végre sok cselekedetet egyszerre, ugyanabban az időben –, ez hatalmas erőt ad, és sokkal nagyobb hatása van, mintha egyedül tennénk. Ezért gyűlünk össze. Pontosan 25 napunk van még – és valóban el kellene gondolkodnunk azon, készen állunk-e vagy sem, és hogy felszabadítottuk-e az időbeosztásunkat mindarra, amit a kongresszus alatt meg kell tennünk.

Általában keresek magamnak egy szerepet – sőt, két szerepet – a kongresszusra. Egy érdekeset, és egy másikat, amely lefoglal, arra az esetre, ha zuhanásba kerülnék. Sok cselekedetet kell végrehajtanunk, és erre való a testi világunk – az, hogy mit érzünk, rendszerint a cselekedetek eredménye. Amikor azt mondjuk, hogy valaki szereti a családját – a család olyasvalami, amit létre kell hoznunk, és amibe be kell fektetnünk. Nem ülhetünk egyszerűen egy hegyen, azt mondva, hogy szeretjük a családunkat. Ez cselekedetek ezreiben fejeződik ki – ugyanez igaz a barátok szeretetére is. Kapcsolódnunk kell, hogy érezzük ezt a betöltést – és ezt a legkönnyebb egy kongresszuson érezni.

A kongresszuson tárgyalt értékek nem annyira fontosak számomra. Ezért is fektetünk olyan sokat a felkészülésbe – hogy az egónkat rávegyük: akarjon beszélni erről az egoellenes folyamatról.

A kabbalisták értik az emberi természetet – ezt csak akkor lehet megérteni, amikor elérjük a felső világot. Akkor mindenre teljesen más szemszögből tekintünk, mert olyanok vagyunk, mint egy hal, amely kívülről nézi az akváriumot. Csak akkor érthetjük meg, mi történik, amikor kikerülünk annak az operációs rendszernek az irányítása alól, amelyben vagyunk. Ehhez külső erőre van szükségünk. Felsőnek nevezzük, mivel elsődleges. Nem fölöttünk van – bennünk van. Minden vágy, amely felébred, mi magunk vagyunk – a Teremtő ébreszti fel –, beleértve a Teremtő iránti ébredést is. Mit ébreszthetünk hát fel mi magunk alulról? Miután Ő felébreszti ezt a vágyat, a többi rajtunk múlik: folytatjuk-e ezen az úton Őfelé, vagy sem. A többi vágyunkat nem tudjuk irányítani. Néha sikerrel járunk és boldogok vagyunk – néha kudarcot vallunk és szenvedünk. Mindezekben nincs szabad választásunk. Az egyetlen hely, ahol van választásunk, az, hogy Hozzá hasonlóvá váljunk.

──────────

A leckében használt forrás –

5. A Lisma felülről jövő felébredés, és miért van szükségünk alulról jövő felébredésre?

1945-ben hallottam (Baal HaSulam, Shamati)

A Lisma [az Ő kedvéért] elérését nem áll módunkban megérteni, mivel az emberi elme számára felfoghatatlan, hogyan létezhet ilyesmi a világban. Ennek oka, hogy az ember csak azt fogja fel, hogy ha Tórával és micvákkal [parancsolatokkal] foglalkozik, elér valamit. Szüksége van önhaszonra, különben képtelen bármit is tenni. Ez azonban egy felülről jövő megvilágítás, és csak az tudhatja és értheti meg, aki megízleli. Erről van megírva: „Ízleljétek meg, és lássátok, hogy jó az Úr.”

Ezért meg kell értenünk, miért kell az embernek tanácsokat keresnie arra, hogyan érheti el a Lismát. Hiszen semmilyen tanács nem segít rajta, és ha a Teremtő nem adja meg neki a második természetet, amelyet „adakozási vágynak” neveznek, semmilyen erőfeszítés sem segíti abban, hogy elérje a Lismát.

A válasz az, amit bölcseink mondtak (Avot, 2. fejezet, 21): „Nem a te dolgod befejezni a munkát, de nem is vonhatod ki magad alóla.” Ez azt jelenti, hogy az embernek kell előidéznie az alulról jövő felébredést, mivel ez imának minősül.

Az ima hiánynak tekintendő, hiány nélkül pedig nincs betöltés. Ezért amikor az emberben megvan a Lisma iránti szükséglet, a betöltés felülről érkezik, és az imára adott válasz felülről jön, vagyis megkapja hiányának betöltését. Ebből következik, hogy az ember munkájára azért van szükség, hogy megkapja a Lismát a Teremtőtől, kizárólag egy hiány és egy Kli [edény] formájában. A betöltést azonban soha nem szerezheti meg önmagától; az ajándék a Teremtőtől ered.