Mi a legfontosabb hiány, amelyért imádkoznunk kell?

RABASH írásainak elmélyült tanulmányozása – minden kedden este

Hálásak vagyunk, hogy a közelgő kongresszus arra késztet bennünket, hogy mindenféle új dolgot fedezzünk fel az utunkon. Mindannyian olyan gyakorlati tanácsokat próbálunk kidolgozni, amelyek segítenek a közös tanulásunkban. Még ha ez pillanatnyilag kissé nehéznek is tűnhet – minden rendben van. A legfontosabb, hogy mindenki összegyűljön a kongresszusra. Az utolsó pillanatban mindig adódnak különféle meglepetések, de amint mindenki megérkezik, minden magától rendeződik.

A kongresszus anyagaival összhangban tanulunk, amelyeket a kongresszus honlapján láthattok. A következő 90 percet arra fordítjuk, hogy még többet fektessünk a felkészülésünkbe.

Tulajdonképpen a fél napot azzal töltöttem, hogy Rav tanácsait kerestem a kongresszusra való felkészüléssel kapcsolatban. Nagyon sok anyag van az archívumunkban. Láttam, hogy vannak tanácsok a kongresszus előtti, alatti és utáni időszakra. Egy dokumentumot készítünk mindezekkel a különleges, Ravtól származó tanácsokkal. Szombaton és vasárnap a reggeli lecke fele erről a témáról szól majd. Mindez le van írva és elhangzott, de nagyon nehéz megtalálni ezeket a dolgokat, mert Rav által az évek során adott személyes útmutatásokon alapulnak. Talán már láttatok egy tervezetet, most ezt frissítjük.

Rav azt mondja, olyan hozzáállásra van szükségünk, mintha egy hozzánk nagyon közel álló személy esküvőjére mennénk. Ma éppen ilyen esküvő volt a családomban, és az elmúlt másfél hétben azt láttam, hogy mindenki megőrül – ezt-azt vásárol a nagy eseményre. Ez a helyes hozzáállás.

Az is jó, ha korán érkezünk és segítünk – ez a legnagyobb ajándék, amit magunknak adhatunk. Mert akkor nem vendégként érkezünk, hanem inkább házigazdaként.

Valóban lángra kell lobbantanunk egymást – még akkor is, ha nem érezzük ezt. Beszélnünk kell róla – még ha eleinte meg is játsszuk. Megfertőzhetjük egymást a közelgő esemény iránti lelkesedéssel.

Ami tehát a cikket illeti – néhány nappal ezelőtt nagyszerű tanácsot kaptunk Ravtól. Olyan lassan olvassunk, ahogyan az író írta, és próbáljuk megérezni, hogyan érzett RABASH, a szerző, amikor írta.

Belső késztetésünk van arra, hogy beteljesülést keressünk – vannak fizikai és spirituális késztetéseink. RABASH pedig elmagyarázza nekünk a különbséget. Az egyik önmagunk beteljesítéséről szól, a másik pedig a Teremtőért van. Íme egy részlet –

Mi a legfontosabb hiány, amelyért imádkoznunk kell?

12. cikk, 1986

Ismeretes, hogy a Teremtés megnevezése, „hiány”. Ezért nevezik azt „létezésnek a hiányból”. Az ember hiányokkal telve lett megteremtve. Ennélfogva ahhoz, hogy az ember sikerrel járjon a munkában, amikor ő ki fogja elégíteni a hiányait, először tudnia kell, hogy mi a legfőbb hiány, amit előnyben kell részesítenie minden hiánya felett. Mivel spirituális hiányok és fizikai hiányok is vannak, először tisztáznunk kell, mit határozunk meg „spirituálisnak” és mit határozunk meg „fizikainak”.

Az „Előszó a Kabbala Bölcseletéhez” című esszében (11. pont) írva van, „Most megérthetitek a valódi különbséget spiritualitás és a fizikaiság között: minden ami teljes megszerzésvágyat tartalmaz, minden Behinotjával [megkülönböztetés], ami a Behina Dalet, ez „fizikainak” tekinthető. Ez a valóság minden elemében létezik előttünk ebben a világban. Ezzel ellentétben, bármi efelett a nagy megszerzésvágy-mérték felett „spiritualitásnak” tekinthető.”

Ebből következik, hogy a fizikaiság azt jelenti, ami a megszerzési vágy kielégítéséhez kapcsolódik. Így minden olyat amit valaki a saját hasznáért tesz meg, azt„fizikainak” nevezzük, és amit a Teremtőért, annak a neve „spiritualitás”.