Mi olyan különleges a Zohár könyvében?

Baal HaSulam elmagyarázza, hogy a Zohár könyve a valaha megírt legerőteljesebb és legtöbbet feltáró kabbalisztikus mű. Miért? Mert nem egyetlen ember írta — tíz nagy kabbalista alkotta meg, akik képesek voltak egyetlen edényként (Kli) egyesülni. Együtt elérték a tíz Szfira szintjét, a végső korrekció (Gmar Tikkun) állapotát, és felemelkedtek mind a 125 spirituális fokozaton, amelyen minden léleknek át kell haladnia, hogy elérje végső korrekcióját.

A végső korrekció e magasztos állapotából feltárták és lejegyezték mindazt, amit láttak. Ezért nevezik a könyvet Zohárnak, ami „ragyogást” jelent — a spirituális megvilágítás legmagasabb formáját (Zeira Ilaa).

A Zohár valójában a Tóra öt könyvéhez írt kommentár. Összegyűjti mindazt, amit a legnagyobb kabbalisták az Első Templom idejétől a Második Templom időszakáig feltártak, és mindezt a végső korrekció nézőpontjából mutatja be. Megírásának módja pedig egyedülálló: Rabbi Shimon beszélt, Rabbi Aba lejegyezte, a csoport többi tagja pedig megosztotta a feltárásait. Ez adja a könyvnek a megszólalások és nézőpontok gazdagságát, alkalmassá téve azt minden nemzedék valamennyi lelke számára – bárki számára, aki a Reformáló Fény segítségével kívánja korrigálni önmagát.

A könyv története egyszerre különleges és tragikus. Évszázadokon át rejtve volt. Először a 11. századi Spanyolországban bukkant fel újra Rabbi Moshe de Leonnak köszönhetően, majd az elrejtés és a részleges feltárulás további időszakain ment keresztül — egészen a 20. századig, amikor megjelent Baal HaSulam.

Ezt a korszakot a zsidó nép Izrael földjére való visszatérése is jellemezte, és a kabbalisták kezdték érzékelni, hogy elérkezett a Zohár megvalósításának ideje: hogy a lelkek megkezdjék korrekciójukat, és az emberiség a végső száműzetésből a végső megváltás felé haladjon. Ezért kapott Baal HaSulam engedélyt arra, hogy megírja kommentárját, a Szulámot („Létra”).

Útmutatás nélkül a Zohár olyan, mint egy ezer kapu mögé zárt könyv, amelyet számtalan kulcs zár le. Megvásárolhatod, lapozgathatod, sőt el is olvashatod a szavait — mégsem tudnád, hogyan használd helyesen. A könyvhöz írt négy bevezetésével és Szulám kommentárjával — amelynek köszönheti a „Baal HaSulam” nevet — megadta nekünk a kulcsot. Elmagyarázta, hogyan közelítsünk hozzá, hogyan nyissuk meg, és hogyan dolgozzunk vele ténylegesen.

Ettől kezdve valóban elmondhatjuk, hogy a Zohárt tényleges használatra — megvalósításra — kaptuk meg. Többé nem elzárt rejtély, hanem a nagy spirituális Fény élő forrása, amely minden egyes nap elérhető számunkra.