Mi lenne, ha abbahagynánk azt, hogy megmondjuk a fiataloknak, mire van szükségük?

Ma a Bnei Baruch teljes munkatársi gárdája, önkénteseinkkel együtt, Petah Tikvah-ban és a Zoom-on gyűlt össze egy fontos megbeszélésre arról, hogyan bővítsük és erősítsük ifjúsági közösségünket.

Olyan környezetet szeretnénk teremteni, ahol a fiatalok kapcsolódást, barátságot, támogatást és értelmet találhatnak – és ahol szabadon behozhatják saját ötleteiket és kreativitásukat.

A workshopot három egyszerű, de kihívást jelentő kérdés köré építettük fel: Mit kellene elhagynunk? Mit kellene megváltoztatnunk? És mit kellene bevezetnünk? A legértékesebb ötletek egy része az anyáktól származott, akik arról beszéltek, mi lenne szükséges ahhoz, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol a fiatalok valóban kényelmesen érzik magukat, szívesen látottnak és összekapcsolódásban lévőknek érzik magukat.

Legkiválóbb marketing szakértőnk nagyon nyersen fogalmazta meg a kihívást: „Mindannyian túl öregek vagyunk ahhoz, hogy eldöntsük, mire van szüksége a fiataloknak.” A mai fiatalok egyszerűen mások, mint mi. Egy teljesen más világban nőttek fel, ahol másképp kommunikálnak, kapcsolódnak egymáshoz és fejezik ki magukat. Talán ahelyett, hogy megpróbálnánk nekik megtervezni a közösségüket, inkább teret és feltételeket kell teremtenünk számukra, hogy saját maguk alakíthassák ki azt.

És ez máris elkezdődött. Ma este fiatal barátaink, ahogy minden csütörtökön, saját rendezvényt tartanak. A ma esti téma a spirituális társadalom építésének értékei – kezdve a személyes példamutatással. Módszerünk alkalmazásával elkezdik maguk számára meghatározni, hogy milyen társadalmat akarnak létrehozni, és milyen emberek akarnak lenni benne.

Egy fiatal nő, aki egész életében itt nőtt fel, a terjesztés fontosságáról beszélt – arról, hogy minél több olyan fiatalhoz eljussunk Izraelben, akik valóban válaszokat, értelmet és irányt keresnek. Egy másik fiatal férfi, aki a csoportban nőtt fel, de sok éven át nem járt vissza, nagyon meghatottan beszélt visszatéréséről, és arról, hogy mennyire ad neki irányt a csoporthoz való tartozás. Úgy írta le, hogy ez lett az élete legfontosabb dolga.

Ezek a történetek visszavezették az egész beszélgetést valódi céljához. Nem egyszerűen csak a fiatalok közösségének bővítésére törekszünk. Olyan környezetet akarunk teremteni, ahol a fiatalok kapcsolódást, barátságot, támogatást és értelmet találhatnak – és ahol szabadon behozhatják saját ötleteiket és kreativitásukat.

Talán nem az a feladatunk, hogy megmondjuk a következő generációnak, hogyan kellene kinéznie a világuknak. Hanem inkább az, hogy meghallgassuk őket, teret adjunk nekik annak felépítéséhez, és támogassuk őket, miközben ők mutatják az utat.