Mi van, ha a halál csupán a forma megváltozása?

Nézz meg egy pohár vizet! Egy tiszta folyadékot látsz – semmi különösebben figyelemre méltót.

Nem látod azokat a molekulákat, amelyekből áll, sem az azokban lévő atomokat.

Ha felmelegíted a vizet, gőzzé válik, és látszólag eltűnik a szem elől. Ez azt jelenti, hogy megszűnt létezni?

Pont abban a pillanatban láthatatlan hullámok haladnak át a szobán körülötted. Kapcsold be a rádiót, és hirtelen ott vannak. A hullámok végig léteztek; egyszerűen csak nem tudtad őket közvetlenül érzékelni.

Tehát mi különbözteti meg a pohárban lévő vizet a gőztől? Az alapvető szerkezet – a részecskék elrendezése és a közöttük lévő távolság.

Most gondoljunk valamire, amitől minden ember fél: a halálra.

Rétegekből állunk: a testből, az érzelmekből, a gondolatokból, a szándékokból – és mindezek alatt egy alapvetőbb szintből, amelyet az érzékszerveink nem képesek közvetlenül érzékelni.

A „Szabadság” című művében Baal HaSulam ezt az alapul szolgáló szerkezetet úgy írja le, mint az alapanyagot, amelyből új formák alakulhatnak ki.

Talán az történik valójában, amikor meghalunk, hogy létezésünk egyik rétege eltűnik az érzékelésünkből – a legkülsőbb, legkézzelfoghatóbb réteg.

Az alapul szolgáló szerkezet nem feltétlenül szűnik meg létezni. Egyszerűen csak nem érzékeljük többé abban a formában, ahogyan eddig ismertük.

A kabbalisták évszázadokkal ezelőtt írtak a valóságnak ezekről a rétegeiről – nem olyan elképzelésként, amelyben egyszerűen csak hinni kell, hanem olyasmiként, amiről azt állították, hogy tanulmányozás és tapasztalás révén kutatható és megérthető.

Ahogyan most nem látjuk a szobát kitöltő hullámokat, úgy nem látjuk mások gondolatait, vágyait vagy belső világát sem.

A kabbalisták évszázadokkal ezelőtt írtak a valóságnak ezekről a rétegeiről – nem olyan elképzelésként, amelyben egyszerűen csak hinni kell, hanem olyasmiként, amiről azt állították, hogy tanulmányozás és tapasztalás révén kutatható és megérthető.

És talán ennek a kutatásnak nem is az a legmeglepőbb eredménye, hogy megváltozik a halálhoz való hozzáállásunk.

Hanem az, hogy az élethez való hozzáállásunk még ennél is jobban megváltozik.