A kabbala bölcsessége és az ellenállás

Vegyünk egy egyszerű LED-lámpát.

Ha ellenállás nélkül közvetlenül egy nagy teljesítményű akkumulátorhoz csatlakoztatjuk, mi történik?

Kiég.

Nem azért, mert az áram rossz lenne, hanem mert az áram túl erős ahhoz, hogy a kis izzó elbírja.

Ezért tartalmaz minden elektromos áramkör ellenállást. Ennek célja nem az, hogy megakadályozza az áram áramlását, hanem hogy szabályozza azt – hogy megfelelő ellenállást teremtsen, így a lámpa biztonságosan és folyamatosan világíthasson.

Ahogyan az ellenállás lehetővé teszi, hogy az áram fénnyé váljon, úgy a belső „szűrő” is lehetővé teszi, hogy az élet bőségéből olyasmit kapjunk, amit valóban befogadhatunk és megoszthatunk.

Meglepő módon a huszadik század egyik legnagyobb kabbalistája, Baal HaSulam, elmagyarázta, hogy az emberi lélek pontosan ugyanazon az elven működik.

A kabbala bölcsessége szerint a valóságot kitöltő erőt Fénynek nevezik – az élet, a beteljesülés, a bölcsesség és az öröm forrását. Ez a Fény folyamatosan arra törekszik, hogy betöltse bennünket.

A probléma nem a Fény.

A probléma az, hogy képesek vagyunk-e befogadni.

Ha az életet kizárólag egoista vágyunkon keresztül próbáljuk magunkba szívni – vagyis mindent korlát nélkül magunknak akarva –, akkor nem tudjuk igazán befogadni azt a bőséget. A kabbala ezt az „edények törésének” nevezi: olyan állapotnak, amelyben a vágy képtelen megtartani a belé áramló hatalmas erőt.

Mi tehát a megoldás?

A kabbala egy figyelemre méltó fogalmat vezet be, a Masach-ot, vagyis a szűrőt.

A szűrő nagyjából úgy működik, mint egy ellenállás egy elektromos áramkörben.

Létrehozza a szükséges ellenállást – nem azért, hogy elutasítsa a Fényt, hanem azért, hogy helyesen fogadja be. Lehetővé teszi számunkra, hogy szabályozzuk vágyainkat, felülemelkedjünk azonnali ösztöneinken, és a befogadást tudatos, kiegyensúlyozott és jótékony kapcsolattá alakítsuk az életerővel.

Ez az elképzelés kihívást jelent a szokásos gondolkodásmódunknak.

A modern kultúrában az ellenállás gyakran negatívnak tűnik. Arra tanítanak minket, hogy távolítsuk el az akadályokat, szüntessük meg a kellemetlenségeket, és minél gyorsabban elégítsük ki minden vágyunkat.

De a természet másról beszél.

Ellenállás nélkül nincs mozgás. Súrlódás nélkül nincs járás. Az izomzat súlynak való ellenállása nélkül nincs erő. Ellenállás nélkül nincs tartós fény.

Ugyanez igaz a belső életünkre is.

Azok a határok, amelyekkel szembesülünk, azok a pillanatok, amelyek türelmet, önuralmat és mások iránti figyelmet igényelnek, nem az utunkba állított akadályok. Éppen azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy olyan edényekké váljunk, amelyek képesek befogadni a nagyobb beteljesülést.

A Kabbala bölcsessége azt tanítja, hogy az igazi spirituális fejlődés nem az ellenállás elkerüléséről szól – hanem annak helyes felhasználásáról.

Ahogyan az ellenállás lehetővé teszi, hogy az elektromosság fénnyé váljon, úgy a belső „szűrő” is lehetővé teszi, hogy az élet bőségét olyanná tegyük, amit őszintén befogadhatunk és megoszthatunk.

Így talán legközelebb, amikor felkapcsolod a villanyt, eszedbe jut majd, hogy az áramkörbe rejtett apró ellenállás csendesen szemlélteti az emberi fejlődés egyik legmélyebb törvényét:

A megfelelő ellenállás nélkül rövidzárlat lép fel.

A megfelelő ellenállás mellett pedig fény van.