Az értékek, amelyeket elfelejtettünk a szukka árnyékában

Lényegét tekintve szukkot ünnepe a kapcsolódást jelképezi. Ezen az ünnepen mindannyian együtt ülünk egy közös szukkában – a „béke szukkájában” –, és ushpizin vendégeket hívunk bele; ezek a vendégek pozitív erőt, spirituális felemelkedést és új szellemet jelképeznek – olyan dolgokat, amelyekre oly kétségbeejtően nagy szükségünk van.

A szukkába – egy „ideiglenes hajlékba” – való beköltözés egy új értékrendre való áttérést jelöl, amelynek csúcsán az egység és a kölcsönös felelősség áll. Olyan értékek ezek, amelyek az év során a mindennapi életünkben semmilyen fontossággal nem bírtak számunkra – sőt talán meg is vetettük őket.

A szukka szách-ja (tetőzete) egy különleges lombtetőt jelképez, amelyet olyan anyagokból építenek, amelyeket korábban alábecsültünk, figyelmen kívül hagytunk vagy eltapostunk – ezért nevezik „a szérű és a borprés hulladékának”.

A szukka a Templom mikrokozmoszaként szolgál: olyan tér, ahol összegyűjtjük emberi melegségünk maradványait, a bennünket összekötő szép kötelékeket és a megbékélés szellemét. Amikor kilépünk megszokott létünkből, hirtelen felismerjük, hogy pontosan ez – az egymás iránti szívből jövő, érzelmi közelség – hiányzott az életünkből.

Csak akkor értjük meg a valóságot, amelyben élünk, amikor sikerül kiszabadulnunk a mindennapi mókuskerékből: nemcsak hogy nem becsüljük az „együttlét” fogalmát, de még azt sem értjük, mit jelent. Mit jelent valójában együtt lenni? Nem kényszer alatt – egy külső ellenség fenyegetésétől szorongatva –, hanem a szív hívására válaszolva. A távoli múltból ismerős gondolatok – „egy emberként, egy szívvel”, „Izraelben mindenki társ”, és hasonlók – egyáltalán nem szólítanak meg bennünket; nincs számunkra jelentésük. Mélyen belesüppedtünk a belső küzdelmekbe és a viszályba.

Paradox módon csak akkor tudunk fényt vetni jelenlegi állapotunkra, a velünk szemben álló veszélyes megosztottságra és a változás szükségességére, amikor elkezdünk az egység lombtetője alá lépni, és menedéket keresünk azoknak az értékeknek az árnyékában, amelyeket korábban megvetéssel szemléltünk. Valójában a megosztottság e betegsége most az egész emberiségben úgy tárul fel, mint az a gyökérok, amely mindenkit megakadályoz abban, hogy boldog és sikeres életet éljen.

A központi kérdés, amellyel most szembe kell néznünk: meddig vagyunk még hajlandók szenvedni anélkül, hogy változtatnánk, vakon remélve, hogy a „jobb idők” egyszerűen maguktól elérkeznek? Makacsul tovább várunk rájuk, és az utolsó pillanatig elutasítjuk a belső változást? Vagy végre úgy döntünk, hogy cselekszünk és új gondolkodásmódot fogadunk el – együtt belépve a „béke szukkájába” és a kölcsönös felelősségbe?

Együtt felemelkedhetünk egy új társadalmi szerkezethez, egy örömmel és elégedettséggel teli valósághoz – olyan valósághoz, ahol mindenki közel áll egymáshoz, ahol mindannyian egy család vagyunk. Egy olyan valóság felé, ahol nem az ego, hanem a szeretet határozza meg, hogyan bánunk egymással. Olyan valósághoz, ahol kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért – és ezt nem teherként, hanem jutalomként és gyönyörűségként éljük meg.

Képesek vagyunk változást elérni, ha valóban vágyunk rá és cselekszünk érte. Nem arra vagyunk ítélve, hogy egy széthulló, egoista világban éljünk. Van egy módszerünk, amely képes helyrehozni kapcsolatainkat, és ezáltal az élet minden problémáját megoldani.

Pontosan ez szukkot ünnepének üzenete: már most jobb jövőt építhetünk magunknak. Nem úgy, hogy megfosztjuk a hagyományokat és a szokásokat a jelentésüktől, vagy könnyedén vesszük őket, hanem úgy, hogy valóban megéljük azt az egységet és szívből jövő kapcsolódást, amelyre ezek a szokások emlékeztetni hivatottak bennünket.

Nem akarom, hogy egy újabb ünnep puszta hagyományként múljon el mellettünk. Ezekben az összetett időkben, ha ünneplünk, öleljük át az ünnep belső jelentőségét is.

Lényegében a szukka a lelkünket képviseli – vagyis azt az egységet, amelyet a fejlődésünk következő szakaszában el kell érnünk. Ez az az egység, amelyet ajándékul kell adnunk az egész világnak. Nincs ennél magasabb; ami pedig a mélységeket illeti – nincs hová esnünk.

Mindenkinek melegséggel, sikerrel és fénnyel teli ünnepet kívánok. Remélem, hogy egy napon hamarosan mindannyian – az egész emberiség – együtt ülünk majd egy nagy szukka alatt. Boldog ünnepet!