Michael Sanilevich Michael Sanilevich Okt 12, 2026

A Tórát eszközként kaptuk

Üdvözlünk mindenkit! A mai nap nagyon különleges – ki tudja megmondani, miért? Mert 17 nap van hátra a nagy regionális kongresszusig! Reméljük, hogy már mindannyian regisztráltatok. Hat különböző összejövetelünk lesz Izraelben, ezek egyike pedig itt, Petah Tikvában.

Ma folytatjuk Baal HaSulam írásainak tanulmányozását a Matan Torá-ból, a 7. levéllel. Olvasás közben pedig a kongresszusra gondolunk majd. Itt mindent végigveszünk veletek – minden szükséges információ megtalálható a kongresszus honlapján.

Nyitóklip: A Tórát eszközként kaptuk

Nehézséggel szembesülünk a „Tóra adása” és a „Tóra átvétele” fogalmával kapcsolatban. A nehézség abban rejlik, hogy ha a Tórához bölcsességként közelítünk, akkor értelmünkkel akarjuk megragadni. Ha pedig az életet – a spirituális valóságot – szeretnénk megtapasztalni, akkor érzelmileg akarjuk átérezni. Vagy az elmével, vagy a szívvel rendelkezünk – e két eszközzel érzékeljük önmagunkat és a valóságot –, és ezeket fejlesztjük, hogy fokozzuk érzékelési képességünket. Kulturálisan és neveltetésünk révén tiszteljük az érzékeny embert – aki érzékeny a különféle hatásokra, valamint a természettel és más emberekkel való kapcsolatokra. Tiszteljük a bölcs embert is – azt, aki az értelmét használja annak megértésére, amit érez, és ezáltal kapcsolódik a tágabb valósághoz.

Mégis nagyon nehéz felfognunk, hogy amit a Tóra kínál, az valami egészen más – valami különálló és meglehetősen idegen: mindenekelőtt új tulajdonságok megszerzése. Amíg az ember nem rendelkezik ezzel az új tulajdonsággal – amelynek valóban gyökeret kell vernie benne, ki kell fejlődnie és meg kell születnie benne –, addig fogalma sincs arról, miről is van szó. Végső soron az egész Tóra eszközként szolgál arra, hogy az emberben elültesse a „Teremtőnek” nevezett új tulajdonságot, átfogva a teljes skálát az Ő tagadásától az Ő teljes feltárulásáig. Sem az értelmünk, sem az érzelmeink nem segíthetnek itt – legfeljebb talán valamiféle járulékos támaszként –, mert semmilyen kapcsolatuk nincs a Teremtő feltárulásával.

A Teremtő feltárulása a Teremtő tulajdonságának kialakulása az emberben. És pontosan ezért kaptuk a Tórát: eszközként arra, hogy létrehozza bennünk ezt az új állapotot. Michael Laitman

Mennyi fényt tudunk magunkhoz vonzani? Minél nagyobbak az edényeink, annál több fényt tudunk magunkhoz vonzani. A kongresszus különleges lehetőség erre. Egyfelől vannak barátaink, akik évtizedek óta tanulnak, másfelől pedig új tanulóink. Egy kongresszuson mindenki egyformán tud előrehaladni, amennyiben kapcsolódik az egészhez. Ahhoz, hogy a kongresszuson kapcsolatot találj olyan barátokkal, akiket nem ismersz, ahhoz a benned lévő legmélyebb ponthoz kell kapcsolódnod, amely idehozott. Ez a pont csak egy dolgot akar – az igazságot. Ez tárja fel a kapcsolatot, azokkal, akik ugyanezt akarják. . A kongresszus egyfajta művészet – sok hasznot hozni az edényeinkbe. Most felolvassuk a forrást – a Matan Tóra 7. levelét. Ne felejtsük el, miért olvasunk – hogy fényt hozzunk.

7) Ám ekkor jöttek A Zohár bölcsei, és megkérdezték, miért nem eleve a Vele való Dvekut e magas szintjén lettünk megteremtve. Miért kellett ránk terhelnie a teremtés, valamint a Tóra és a Micvák munkáját és terhét? Azt felelték: „Aki azt eszi, ami nem az övé, fél a másik arcába nézni.” Ez azt jelenti, hogy aki barátja munkájából eszik és élvezetet szerez, fél a barátja arcába nézni, mert ezáltal egyre megalázottabbá válik, míg végül elveszíti emberi formáját. Mivel ami az Ő teljességéből ered, nem lehet hiányos, lehetőséget adott nekünk arra, hogy mi magunk érdemeljük ki magasztosságunkat a Tórában és a Micvákban végzett munkánk által.

Ezek a szavak rendkívül mélyek, és már kifejtettem őket a Panim Masbirot című könyvemben, amelyet az Élet fája első ágáról írtam, [valamint A tíz Szfira tanulmányozása című könyvben, a Histaklut Pnimit első részében]. Itt röviden elmagyarázom őket, hogy mindenki számára érthetővé váljanak.

↑ Vissza az oldal tetejére