A szándék ereje: felkészülés a kongresszusra

Ahogy közeledünk a soron következő kongresszushoz, minden azon múlik, milyen belső felkészülést végzünk most. Az igazi felkészülés nem arról szól, hogy szabaddá tesszük a naptárunkat vagy elvarrjuk a szálakat – bár ez is segít –, hanem arról, hogy szívünket és elménket egyetlen konkrét célra hangoljuk: a kapcsolódásra.

Ahogy Michael Laitman tanítja, amikor családunk, munkánk és mindennapi kötelezettségeink vannak, a test megköveteli a magáét, akárcsak a kongresszus kellős közepén. Belül azonban, ahol valójában élünk, figyelmünket szilárdan a közös vágyra kell irányítanunk.

Az igazi munka: a törés kijavítása

Nincs más korrekció, mint a közös lélek törésének kijavítása. A törés kijavítása pedig azt jelenti, hogy különböző, gyakran ellenálló vágyainkat „egy emberként, egy szívvel” kapcsoljuk össze.

1. A közöttünk lévő rés – a különbségek, a súrlódás és a távolság – pontosan az a hely, ahol közös, egységes edényt építünk.
2. Éppen a sötétség és a fény, az elidegenedés és a szeretet közötti ellentétből tárjuk fel a magasabb kapcsolatot. Ez az egész munka. Együtt szeretnénk feljutni a spirituális elérés első szintjére.

Átmenet az „önmagunkért”-től az „adakozásért”-ig

A Matan Tóra (A Tóra átadása) tanulmányozása során emlékeztetnek bennünket arra, hogy a parancsolatok és cselekedetek pusztán az emberi természet finomítására adattak („a teremtmények megtisztítására”).

1. Természetünknél fogva abszolút önszeretetbe születünk – teljes egészében a saját tengelyünk körül forgunk, távol az adakozás gyökerétől.
2. Az oktatás, a környezet és közös erőfeszítésünk révén a lo lisma állapotában (saját hasznunkért) kezdünk, mert másképp nem tudunk elindulni.
3. A tanulás és a kapcsolódásra irányuló erőfeszítés révén azonban átlépjük a küszöböt a lisma állapotába – mindent tisztán azért teszünk, hogy megelégedést szerezzünk a Teremtőnek, és cselekedeteinket teljesen az adakozás és a mások iránti szeretet szintjére emeljük.

Gyakorlati lépések az esemény előtti napokra

Ahhoz, hogy az előttünk álló napok valódi ugródeszkává váljanak a kongresszus felé, meg kell teremtenünk a megfelelő belső légkört:

1. Kapcsolódj le a zajról: Hagyd magad mögött a szükségtelen ügyeket, a végtelen hírfolyamot és a digitális figyelemelterelést, hogy elméd ne aprózódjon szét.
2. Semmi ítélkezés, teljes befogadás: Lépj be nyitott szívvel. Tekints minden résztvevőre úgy, mint akit közvetlenül a Teremtő hozott el. Tégy szilárd személyes fogadalmat: „Egy fél szónyi bírálat sem hagyja el az ajkamat.”
3. Olvadj bele a csoportba: Ahogy a víz megtalálja a saját szintjét, úgy érkezz, készen a beilleszkedésre. Amikor együtt énekelünk, nem azért énekelünk, hogy előadjunk vagy kitűnjünk; azért énekelünk, hogy hangjainkat egybeolvasszuk, és egyéni egónkat feloldjuk a közös szívben.
4. Légy olyan, mint egy gyermek: A kapcsolódásért gyere, ne a tudásért. Hagyd magad mögött a számításokat, az összegzéseket és a feszültséget, és kapaszkodj annak egyszerű örömébe, hogy akár csak egyetlen kicsi, őszinte lépést teszel a kölcsönös szeretet felé.

Töltsük meg már most ezzel a szándékkal a körülöttünk lévő levegőt. A kongresszus légköre nem jön létre magától – mi vagyunk azok, akik együtt megteremtik ezt a különleges hangulatot.

További információkért, a program részleteiért és a frissítésekért látogasd meg a kongresszus weboldalát.