Az Ősök érdeme: hol találjuk meg a választás helyét

Szerdai tízes tanulóközösségi lecke

Nagy szerencsénk, hogy minden szerdán így találkozhatunk. Ez a hét sok szinten is rendkívül inspiráló volt. Hallgassuk meg Rav szavait az első klipben, amelyben elmagyarázza, mit is éltünk át mindannyian a hétvégi regionális kongresszuson.

Klip: A cél a Teremtő feltárulásának elérése

Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy elérjük a Teremtő feltárulását; ennek a célnak nap mint nap ott kell állnia előttünk. Most azzal, hogy ezt akartuk és kitartottunk mellette, igen jelentős lépést tettünk előre. Új állapot jött itt létre – egy új Kli (edény), amelyben már benne van a kapcsolat érzése, az egység érzése, a cél érzése, és annak megértése, hogyan juthatunk el hozzá. Ez nagy lépés. Volt, aki nagyobb közelséget érzett ehhez, volt, aki kevesebbet. Volt, aki a Kelim (edények) oldaláról élte meg, mások pedig már az Orot (fények) oldaláról is. Néhányan felismerték, milyen messze vannak még attól, hogy valóban ebben az állapotban legyenek, és ez elhozta számukra a bennük lévő rossz bizonyos fokú felismerését. Sok mindenen mentünk keresztül. Sokaktól hallottam, hogy mélyen megérintette őket – negatív és pozitív reakciókat egyaránt átéltek –, miközben egyik helyről a másikra, egyik állapotból a másikba kerültek. Erősen érezték a Fény, a csoport, a téma hatását – mindazét, ami itt zajlik. Jó volt hallani, hogy egyrészt felfedezték: van még bennük valami, ami javításra szorul. Másrészt felfedeztük a „Kli nagyságát” – vagyis a társadalom, a környezet erejét –, amely, ha működik, pontosan olyanná formálhat mindenkit, amilyenné ő akarja. Az ember valóban a környezete hatása alatt áll. Kétségtelen, hogy ebben még nincs állandóság, és szükség van arra, hogy mindenki nagyobb mértékben tegye semmissé magát a társadalommal szemben. Kétségtelen, hogy a társadalom részéről is nagyobb erőre van még szükség – olyanra, amely mindenki számára pontosan meghatározza, mire kell irányulnia. A kapcsolat ugyanakkor határozottan létrejött, és hiszem, hogy a közeljövőben egyre inkább felfedezzük majd a benne rejlő beteljesüléseket. Michael Laitman

Hihetetlen látni, ahogy Rav újra és újra arra bátorít minket, hogy építsük a spirituális edényünket. Nagyon örülök, hogy az emberek látják: van mit javítaniuk. Másfelől viszont az ember a környezet hatása alatt áll. Rengeteg csodálatos visszajelzést hallottunk arról, milyen hangulat volt az egyes regionális kongresszusokon. Mindannyiunkat annyira inspirált ez a társaság, amely egyfelől felemel minket. Másfelől pedig megértjük, mi mindent kell még javítanunk. Ezt szem előtt tartva olvassuk most el Az ősök érdeme című cikket Nézzük meg, hogyan kapcsolható össze az, amit RABASH itt mond, a saját előrehaladásunkkal az úton. A kapcsolatunkon keresztül igyekszünk kapcsolódni ehhez a két nagy tanítónkhoz – Ravhoz és RABASH-hoz.

Az ősök bölcsessége adja meg nekünk az erőt és a lehetőséget a választásra. Ahogy RABASH kifejti, az ősök érdeme nélkül nem lenne olyan hely, ahonnan ezt a választást meghozhatnánk.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Tanítónk, Michael Laitman elmagyarázza, hogy az ősök érdeme nem egyszerűen valami, amit örökölünk vagy megkapunk. Szükségünk van egy rendszerre, amelyben a tanításaikat a gyakorlatba ültethetjük. Ez a rendszer a csoport.

Az ősök utat és világos útmutatást hagytak ránk. A mi felelősségünk, hogy olyan csoportot építsünk, amely ezek szerint az elvek szerint él: ahol támogatjuk egymást, megtanulunk a természetes önérdekünk fölé emelkedni, és megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek között mindenki haladni tud. A csoport lesz az a környezet, amelyen keresztül az előző nemzedékek spirituális munkája folytatódhat, és valóságossá válhat az életünkben.

Ez egy fontos kérdést vet fel: milyen lenne egy csoport, ha teljes mértékben megvalósítaná az ősök által ránk hagyott útmutatásokat? Hogyan viszonyulnának egymáshoz a tagjai? Hogyan dolgoznának együtt? Milyen felelősséget érezne mindenki a többiek iránt?

De RABASH emlékeztet rá: még ha megvan is ez az alapunk, akkor is nagy irgalomra és felülről jövő segítségre van szükségünk. Attól, hogy lehetőségünk van választani, a választás meghozatala még nem könnyű. Az igazi választás az, hogy eltávolodunk az önszeretettől, és a mások szeretetét fogadjuk el irányként, úgy, hogy a teljes szándékunk arra irányuljon, hogy örömet szerezzünk a Teremtőnek.

Ez az a munka, amelyet végzünk. Nem egyszerűen a kapcsolatainkat próbáljuk javítani, vagy a hétköznapi mércék szerint jobb emberré válni. A cselekedeteink mögötti szándékot igyekszünk megváltoztatni: a magunknak való kapásról a másoknak való adakozásra.

A kongresszus alatt sok példát láthattunk arra, hogyan néz ki ez a választás a gyakorlatban. Különböző országokból, kultúrákból és háttérrel érkező emberek jöttek össze egyetlen közös céllal. Láttuk, ahogy teret engednek egymásnak, támogatják egymást, felülemelkednek a személyes korlátaikon, és a közös kapcsolaton dolgoznak. Ezek a pillanatok nem csupán kellemes élmények. Lehetőségek arra, hogy felismerjük és gyakoroljuk a választás szabadságát.

Ahogy Rav Michael Laitman elmagyarázza, az ősök munkája magának a spirituális fejlődésünknek a felépítéséhez kapcsolódik. Abban a pillanatban, amikor az ember megkapja a pontot a szívben, és elkezdi kérdezni: „Miért élek?”, valami új ébred fel benne. Ez a vágy arra, hogy az önközpontú létezés fölé emelkedjen, és magasabb célt fedezzen fel.

A közös lélek egyes részei már átestek a javításon. Ezeket nevezzük ősöknek. Példaként és alapként szolgálnak az összes többi rész számára, amelyek még csak az ébredés és a javítás folyamatában vannak.

Rav Laitman ezt egy olyan testhez hasonlítja, amelyben egyes részek már elkezdtek működni, míg mások eszméletlenek vagy leválasztottak maradtak. A működő részek segíthetnek felébreszteni a többit, fokozatosan visszahozva az egész rendszert az életbe. Ahogyan az eszméletét visszanyerő embert is először hallani, érezni, reagálni és mozogni segítik, úgy a rendszer megjavított részei is segítik a többi részt abban, hogy felébredjen, és elkezdje a saját munkáját.

Ezt jelenti az ősök érdemének használata. Nem a semmiből indulunk. Van egy spirituális alapunk, amelyet azok fektettek le, akik előttünk jártak, és van egy csoportunk, amelyen keresztül kapcsolódhatunk ehhez az alaphoz, és folytathatjuk a folyamatot.

A kongresszus megmutatta nekünk, mi válik lehetségessé, ha így dolgozunk együtt. Az igazi próba azonban akkor kezdődik, amikor visszatérünk a hétköznapjainkba. Tudjuk-e továbbra is a kapcsolatot választani a szétválás helyett, a csoport szükségleteit a személyes számításaink helyett, és mások javát az önérdek helyett?

Az ősök előkészítették az utat. A csoport megadja a környezetet. A választás mostantól a miénk – újra és újra, amíg a kapcsolat nem lesz az a közös szándék, amely minden tettünket vezeti.