A felkészülés fontossága a tanulás során

Üdvözöljük a Tanulási Közösség minden barátját – itt a teremben és online egyaránt. Nagyon élveztük a mai felkészülést, amit velünk végigvittetek, és ez valójában a mai lecke témája is. Kezdjük egy videóval Rav-tól.

1. klip: A lecke előtti felkészülés fontossága

„A korai haszidok egy órán át imádkoztak, hogy szívük a Mennyei Atya felé irányuljon. És az irányítás nyelve a szív egyenessége, és az a célja, hogy a szívet úgy irányítsuk, hogy ne szétszóródjon a világi ügyek vágyai és kapzsisága között, hanem kizárólag a Mennyei Atyára legyen irányítva és vele összhangban legyen.” (Sefer Peri Tzadik, Parashat Yeshivah – 3. levél)

Ez az a tanulás előtti felkészülés, amelynek meg kell lennie, ez fontosabb, mint maga a tanulás. Ugyanis a tanulásból egyáltalán semmilyen haszon nem származhat, ha az ember nem készül fel a tanulás előtt arra, hogy [tudja], mit akar a tanulásból kapni. Pontosan tudnia kell: amikor most kinyitom a könyvet, mi van bennem, helyes-e az akaratom, helyes-e a szándékom, tudom-e, mire van szükségem, érezni fogom-e az eredményeit, és így tovább. A csoporton keresztül helyesen kell irányítania magát a Teremtő felé. Mert minden szövegünk csupán a fény vonzására szolgál.

Ezért az ágyból való felkeléstől kezdve egészen addig, amíg ideérsz, a felkészülésnek itt nagyon-nagyon komolynak és tudatosnak kell lennie. Ha nem jársz sikerrel, először is fordíts figyelmet az óra előtti felkészülésre. Teljes komolysággal mondom neked, nagyon fontos mindent megtenni azért, hogy felkészülten érkezz az órára, készen arra, hogy folytasd a reformáló fényből. Michael Laitman

Ahhoz, hogy megtanuljuk, kik vagyunk, ki Ő, és hogyan kapcsolódhatunk hozzá – a szívünknek lágynak kell lennie, és ugyanabban a hiányosságban kell egyesülnie – abban, hogy hiányzik belőlünk a hozzá való közelség és hasonlóság. Mindezek a dolgok az életünk felett állnak. Rav leírt egy helyzetet, amikor alvásból felkelünk a reggeli órára – és akkor van egy spirituális részünk, amely meghatározza, mit viszünk magunkkal az óráról.

Az órára menet mindenféle napi gond tölt el. De fel kell készülnöm arra, hogy fokozzam az óra ránk gyakorolt hatását. Tehát a felkészülés valójában az előző óra végén kezdődik – és mindazzal, amit a következő óráig teszek.

Mi a kabbala tanulása? Az élet alapjainak megismerése. Tehát össze kell gyűjtenünk minden gondolatunkat és mindazt, ami a körülöttünk lévő emberekkel történik – mindezt egyetlen dologba kell összpontosítanom –, és mindez kapcsolatba kerül a felsőbb fénnyel, amely hatással van rá.

A kabbala könyve arról szól, hogy a lehető legtökéletesebbé és legörökibbé váljak. Tehát összegyűjtöm az összes hullámvölgyet, és elviszem őket oda, ahol a változás valóban megtörténik – nincs más hely. Minden jó, amiről álmodom, itt van a leckében. Mennyit tudok kihozni a leckéből? Minél jobban felkészülök rá, annál többet fogok kapni.

„Ennek megfelelően a tanulás előtt mindenkinek számot kell vetnie magában arról, mi a tanulás célja, vagyis miért fektet erőfeszítést a Tórába. Természetesen nem szabad erőfeszítést tenni jutalom nélkül. És természetesen, amikor az ember a Tórát tanulja, abban hisz, hogy »hűséges a munkád ura, aki megfizeti cselekedeteid jutalmát« (Avot, 2. fejezet, 21).

És arra a jutalomra, amelyre törekszik, figyelnie kell, hogy a jutalom mindig a szeme előtt legyen. Vagyis bíznia és hinnie kell abban, hogy Isten kifizeti neki a bérét.

És annak a bérnek, amelyet remél, erőt kell adnia a munkához. Vagyis a bér az üzemanyag, amelyen munkája alapul. És természetesen, minél nagyobb a bér, annál több ereje van a munkához. Ha azonban nem így van, ha a jutalom nem olyan fontos, akkor az a jutalom nem méltó, és nem képes erőt adni neki ahhoz, hogy odaadóan dolgozzon. Vagyis meg kell értenie, hogy a Tóra olyan fontos, ahogyan meg van írva: „Mert ez az életünk és napjaink hossza.” És természetesen, ha az ember így érez, hogy ez valóban az élet Tórája, akkor mindenki, az érzései szerint, az egész életét odaadná azért, hogy elnyerje az életet.

Ahhoz azonban, hogy megérezze az életet a Tórában, az embernek alaposan fel kell készülnie, fel kell készítenie a testét, hogy az képes legyen megérezni az életet a Tórában. Ezért mondták a Bölcsek, hogy a Tóra fényével kell kezdeni, és a Tóra fénye – amelyet aközben ér el, amíg még csak a Tóra fényét keresi – elvezeti őt a Tórához, mert a benne lévő fény visszavezeti őt a legjobbhoz. Ekkor lesz képes a Tórát tanulmányozni: „A Tóráról beszélünk, amelyet »az élet Tórájának« neveznek, mert már eléri az életet a Tórában, mivel a Tórában lévő fény felkészíti az embert, hogy képes legyen megérezni a Tórában lévő életet.” (Rabash: Mi a Tóra és a munka a Teremtő útján?)

Tanulmányozzuk, amit Rabash ír. Olyan magas szintről ír, hogy azt még meg sem tudjuk érteni. Valójában nem is számít, milyen témáról ír. Cikkein keresztül hozza el nekünk a fényt. Olvashatjuk bölcsességként vagy erkölcsi tanításként – mindenféle módon. Vagy úgy is olvashatjuk, ahogy ő mondta – hogy magunk számára kiszámítsuk a tanulás célját.

Az emberek bizonyos haszon érdekében cselekszenek. Időt és energiát fektettem abba, hogy idejussak – nézzétek meg barátainkat, akik két órát utaztak vonattal északról, hogy ideérjenek. Szóval tényleg el kell gondolkodnunk azon, mit szeretnénk kihozni a leckéből. Már pusztán ezzel a szöveg élesebbé teszi ezt a kérdést. Azt mondja, hogy a fény megtisztít minket - pont úgy, ahogy mi is kóserré tesszük edényeinket -, hogy megfelelően fogadjuk a fényt. Hogy képesek legyünk érezni a fényt a Tórában – és hogy valóban akarjuk fogadni azt a spirituális utat, amelyet az nyújt.