Az a rejtett erő, ami akkor jelenik meg, amikor összefogunk

Az elmúlt öt hétben ugyanazon a témán dolgoztunk: a szellemi közösség építésének alapelvein. Szeretnénk mindezt gyakorlatiasabbá tenni számotokra.

Hogyan tudnak különböző háttérrel és kultúrával rendelkező emberek valódi egységet teremteni egymás között?

Hogyan tudjuk mindannyian hangsúlyozni annak fontosságát, amit együtt végzünk?

Ma folytatjuk a tanulást arról, hogyan építsük fel a tízest és a közösséget, és hogyan erősítsük meg egymást. Nem kell tökéletesnek lennünk, de jó példákat és erőt kell adnunk egymásnak.

Célunk, mint mindig, az adakozás tulajdonságának elsajátítása. Mindannyiunkat a Teremtő választott ki, és mindannyian nagyon különlegesek vagyunk, mert a Teremtő felébresztette a szívünkben lévő pontot.

Ezt a tanfolyamot október végén, a nagy találkozón fogjuk befejezni – mindannyian tanúsítványt kaptok. Beléphettek az Arvut rendszerbe, és megtekinthetitek a haladóbb leckéket.

Ma reggel egy haladó leckében láttuk – Rav azt mondta, hogy az, akinek a vágya a fogadásra irányul, azt sem tudja elképzelni, hogy eljuthat az adakozásig. De a chen hakdusha-nak köszönhetően – ennek a spiritualitás és az adakozás iránti hajlamnak – ez felébred.

Ma befejezzük a listát – a 9. és 10. alapelvről fogunk beszélni.

#1 – A találkozók és az út fontosságának növelésének szükségessége

#2 – Az egyenlőség a társadalomba való befektetésünkkel kapcsolatos. Ezt nem lehet mérni – nem azon alapul, amit a szemünkkel látunk.

Igen. Ezt a részt most a korábban rögzített terminológiai szabályok szerint javítom. Különösen a #5-nél fontos, hogy a „vessel” itt nem „hajó”, hanem „edény”, a #9-nél pedig a „point in the heart” a bevett „szívben lévő pont”. A „buying friends” szándékosan idézőjelben marad, mert ez egy kabbalisztikus kifejezés, nem szó szerinti vásárlást jelent.

#3 – Megőrizzük minden egyes barát egyéniségét, mert éppen a különböző emberek közötti kapcsolat teremti meg az egységet.

#4 – Személyes példát mutatunk a barátoknak.

#5 – Beszéltünk a barátok „megvásárlásáról” – a „barát” szó héberül a chibur szóból származik, amely kapcsolatot, összekapcsolódást jelent. Szükségünk van minden egyes barát spiritualitás iránti vágyára ahhoz, hogy felépítsük az edényünket.

#6 – Mindannyiunkban van egy kis hiány, ezért a baráttal kapcsolatban emlékeznünk kell arra, hogy mások hibáit meglátni olyan, mint amikor a fazék mondja a bográcsnak, hogy fekete.

#7 – Nem bíráljuk a barátokat nyilvánosan vagy közvetlenül – igyekszünk nem pletykálni, és nem beszélünk senkiről a háta mögött. Nem azért, mert kedves emberek vagyunk, hanem azért, mert ez árt annak a hálózatnak, amelyet építünk – mérget juttat a hálózatunkba.

#8 – Nincs könnyelműség. Figyelünk arra, hogy mit mondunk – csak olyan dolgokról beszélünk, amelyek relevánsak a közöttünk lévő kapcsolat szempontjából. Nincs politika és hasonlók. Különösen az elején rendkívül fontos, hogy csak azokról a dolgokról beszéljünk, amelyeket előre meghatároztunk.

A 9. alapelv az, hogy mindannyian azon dolgozunk, hogy felemeljük a tízes és a csoport lelkiállapotát. Mindannyiunkban van egy szívben lévő pont, amely nagyon gyenge – de amikor ezeket a pontokat összekapcsoljuk, megvan bennünk az az erő, amellyel magunkhoz vonzhatjuk a Fényt. Meg kell ismernünk minden egyes barátunk tulajdonságait, hogy a számára legmegfelelőbb módon tudjuk felemelni a lelkiállapotát. Ez valóban egyfajta művészet. Lehetnek az emberek egészségesek vagy gazdagok, de van valami, amire minden embernek mindig szüksége van: a lelkiállapotának felemelésére.

Itt több helyen is javítanék: a „point in the heart” ismét „szívben lévő pont”, a „corporeal world” „testi világ”, a „will/yearning” pedig itt inkább vágyakozás, nem egyszerű „kapcsolatra való hajlam”. A „raising our spirits” esetében pedig nem „lelkünk felemelése”, hanem a lelkiállapotunk felemelése a megfelelő kifejezés.

Rabash azt mondja, hogy a spirituális út úgy van kialakítva, hogy egyedül nem tudunk rajta előrehaladni – szükségünk van a barátok segítségére. Vagyis szükségünk van egy másik emberre, akinek szintén van egy szívben lévő pontja. Lehetünk nagyon erős, fegyelmezett emberek, és lehetünk sikeresek a testi világban – de ezeknek a természetes képességeknek, illetve az általunk kifejlesztett készségeknek nincs közük ahhoz, hogy előrehaladjunk ezen az úton. Az első öt-hat évben az emberek gyakran abba a tévhitbe esnek, hogy ha jól tudnak tanulni, akkor a Kabbala tanulásában is jók lesznek. Az ellenkezője is igaz – lehet valaki nagyon egyszerű ember, akit mégis vonz a spiritualitás.

Mindezekben – abban, hogy okosak vagy sikeresek vagyunk-e – nincs is választásunk. Azt gondoljuk, hogy például a költők vagy a művészek a különleges képességeik miatt jobban kapcsolódnak a spiritualitáshoz. De nincs összefüggés a kettő között. Az a potenciál, amelyet fejlesztenünk kell, az ember másokhoz való kapcsolódás iránti vágyával függ össze. Még ha valakinek több millió követője van is a közösségi médiában, ennek sincs semmilyen kapcsolata a spiritualitással.

Akkor mi az, ami összeköt bennünket? Látjuk, hogy van valami, ami mindannyiunkban közös – és ez a lelkiállapotunk felemelésével kapcsolatos. Az út szándékosan úgy van kialakítva, hogy szükségem legyen a barátaimra, és fordítva. A barátok összekapcsolása a lelkiállapot felemelésén keresztül a legjobb dolog, amit egymásért tehetünk. Erre mindig gondolnunk kell.

Itt a „mutual responsibility” és a „guarantee” viszonyát érdemes pontosan tartani: az előbbi a kölcsönös felelősség érzése, az utóbbi az arvut, vagyis a kölcsönös garancia. Az „integrator” maradjon „integrátor”, mert ez az előadó által használt fogalom. Az idézetnél pedig a hajóban lévő lyuk a lényeg, nem az, hogy az illető egyszerűen „komor”.

A tizedik alapelv: Ki kell fejlesztenünk magunkban a kölcsönös felelősség érzését, a csoport iránti garanciát.

A Kabbala bölcsességében van egy mondásunk: Ha nem én, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?

Mindenkinek arra kell törekednie, hogy integrátorrá váljon, vagyis felelősséget érezzen a csoportért és a csoporttal kapcsolatban, és érezze, hogy a csoport kapcsolata tőle is függ.

„A Tanna a garancia kérdését úgy magyarázta el, hogy két ember példáját hozta, akik egy hajón utaztak. Az egyikük elkezdett lyukat fúrni a hajóban, közvetlenül maga alatt. A társa azt mondta neki: »Miért csinálod ezt?« Ő így felelt: »Mi közöd hozzá? Nem látod, hogy én a saját helyem alatt fúrom a lyukat, nem pedig alattad?« Erre a társa azt mondta neki: »Bolond! Mindketten együtt fogunk elpusztulni a hajón!«”

(Baal HaSulam: „A garancia”, 18. levél)

Mindenki segítse a barátját

4.cikk, 1984

Meg kell értenünk, hogyan tud az ember a barátjának segíteni. Vajon ez a kérdés kifejezetten akkor merül fel, amikor vannak gazdagok és szegények, bölcsek és bolondok, gyengék és erősek? De amikor mindenki gazdag, okos vagy erős, stb, hogyan tud az ember segíteni a másikon?

Látjuk, hogy van egy dolog, ami mindenkiben közös: a hangulat. Azt mondjuk: „Aggodalom az ember szívében, hadd beszéljen róla másokkal”. Ez azért van így, mert az emelkedettség érzéssel kapcsolatban sem a gazdagság, sem a műveltség nem segíthet.

Sokkal inkább az egyik ember tud segíteni a másiknak azzal, hogy látja, hogy a barátja alacsonyan van. Meg van írva: „Az ember nem szabadítja ki magát a börtönből”. Sokkal inkább az ember barátja az, aki képes felemelni a szellemiségét.

Ez azt jelenti, hogy az ember barátja felemeli őt az adott állapotából az élet állapotába. Ekkor az ember elkezdi visszaszerezni az élet és a gazdagság erejét és magabiztosságát, és úgy kezdődik számára, mintha a célja most már közel lenne hozzá.

Ebből kiderül, hogy mindenkinek figyelmesnek kell lennie, és el kell gondolkodnia azon, hogyan tud segíteni a barátjának felemelni a lelkét, mert a spiritualitás kérdésében bárki találhat a barátjában olyan hiány helyet, amit csak ő képes betölteni.