A Smini Áceret és a Szimchát Tóra mögött rejlő mélyebb jelentés

Mi a Szukkából való kilépést és a Tóra-tekercsekkel való táncot kísérő ünnepségek mélyebb jelentése?

E hagyományok mögött egy lenyűgöző folyamat húzódik meg, amely jóval mélyebbre mutat, mint maguk a szokások.

A Smini Áceret a Tórában említett bibliai ünnep. Szukkot hét napja alatt hagyományosan 70 bikát áldoztak fel a Templomban, amelyek a világ 70 nemzetének feleltek meg. A nyolcadik napon az áldozatot egyetlen bikára csökkentették. A bölcsek ezt úgy írják le, mintha a Teremtő lényegében ezt mondaná: „Állj meg. Legyen még egy közös napunk.”

A Szimchát Tóra viszont később alakult ki. Babilóniában, az i. sz. 6–8. század körül befejezték a Tóra éves felolvasási ciklusát, és az ünneplést összekapcsolták a Smini Ácerettel. A tánc és a hákáfot végzésének szokásai később alakultak ki, különösen az Ari idejében, a 16. században.

A kabbala bölcsessége azonban mindezt egy másik szinten vizsgálja. Ezek nem egyszerűen történelmi események vagy külső rítusok. Olyan erőket és vágyakat írnak le, amelyek minden emberben léteznek.

A 70 nemzet 70 egoista vágyat képvisel. Ezek megfelelnek a hét szfirának – Heszedtől Malchutig –, amelyek mindegyike tíz részt tartalmaz: 7 × 10 = 70.

Szukkot hét napja alatt szimbolikusan tisztázzuk és korrigáljuk ezeket a vágyakat az uspizin – a korrekció erői – által.

És „Izrael” spirituális értelemben nem etnikumra vagy nemzetiségre utal. Az emberben lévő, Jásár-El – „egyenesen a Teremtőhöz” – irányuló belső hajlamot jelenti: azt a vágyat, hogy az egoista szándék fölé emelkedjünk, és másfajta kapcsolatot alakítsunk ki másokkal.

Ezután következik a Smini Áceret. A kabbalában az Áceret az összegyűjtéshez vagy az egybetartáshoz kapcsolódik. A különféle korrekciók összegyűlnek a Malchutban, a közös vágyban – azon a helyen, ahol minden egyéni vágyunk egyetlen közös edénnyé válhat.

A nyolcadik napon a folyamat eljut arra a pontra, ahol mindezek a korrekciók egyesülhetnek. A közös „szűrőn” – az antiegoista szándékon – keresztül képessé válunk befogadni a spirituális fényt közös edényünkbe.

Ezt nevezi a kabbala bölcsessége spirituális feltárulásnak. Nem egyszerű fogalom, és ahhoz, hogy megfelelően megértsük, tanulásra van szükség. Azok számára azonban, akik nem elégednek meg azzal, hogy az ünnepeket egyszerűen nemzedékről nemzedékre ismételt hagyományokként szemléljék, e mélyebb vonatkozások megismerése térképet ad a bennünk zajló belső folyamathoz.