Az összefüggés október 7. és a dubaji repülőjárat között

Ma olyasmit fogok írni, ami egy ilyen héten nem lesz népszerű.

Átnéztem, mit írtak tegnap október 7-ről. Szinte mindenütt ugyanazt: a Hamász a hibás, a világ a hibás, az antiszemiták a hibásak. Nem vitatkozom ezzel. Ez épp olyan nyilvánvaló, mint az, hogy harcolnunk kell ellenük.

Talán idén nemcsak azt kérdezzük meg, hogy ők mit tettek velünk, hanem azt is, hogy mi mit nem tettünk még meg.

De alig egy héttel ezelőtt, egy Izraelbe tartó repülőjáraton egy pilóta megszúrta a kapitányát, és megpróbálta előidézni, hogy lezuhanjon az emberekkel teli gép, a gép mégis leszállt. Ezt csodának neveztük. Amikor ezt a csodát a három évvel ezelőtti katasztrófa mellé teszem, megértem, milyen keskeny az ablak, amelyen keresztül nézünk. Az ember két-három nemzedéket él meg, és minden nemzedék megtalálja a maga bűnösét: az arabokat, a németeket, a rómaiakat.

Aki évezredek távlatából tekint, törvényszerűséget lát. Van egy erő, amely nem engedi eltűnni ezt a népet, és ugyanazzal a kézzel bizonyos irányba tereli, olykor csapásokkal. Bölcseink pedig valami kényelmetlent mondtak: hogy ez rajtunk múlik, mert még nem értjük, miért vagyunk itt.

Ha csak ők a hibásak, nincs más dolgunk, mint várni a következő csapásra. Aki az okot keresi, és nem csupán a bűnöst, máris elkezd megváltozni.

Talán tehát idén nemcsak azt kérdezzük meg, hogy ők mit tettek velünk, hanem azt is, hogy mi mit nem tettünk még meg?