Felkészülés az Egységnapra

Tízes közösségi lecke a holnapi Egység Napja kongresszusra való felkészülésként

A ma esti tízes közösségi lecke nem egyszerűen egy újabb tanulási este volt. Ez volt a felkészülésünk a holnapi Egység Napja kongresszusra.

Mielőtt egy nagy összejövetelre lépnénk, tudnunk kell, miért gyűlünk össze. Az első workshop ezért egy egyszerű kérdést tett fel: Mi a célja a közösségünknek? Emlékeztettük magunkat arra, hogy újra és újra fel kell ébresztenünk magunkban a csoport célját, mert az ego folyamatosan visszahúz minket a saját személyes gondjainkhoz.

A második workshop egy lépéssel mélyebbre vitte ezt: Hogyan segítenek a barátok elérnem a „magántartományt”, az adakozás helyét, ahelyett hogy az önszeretet „köztartományában” maradnék? Ezt az átmenetet egyedül nem tudjuk megtenni. A barátok olyan légkört teremtenek, amely lehetővé teszi számunkra, hogy másként gondolkodjunk, másként érezzünk, és fokozatosan a kapcsolódást és az adakozást mint a saját magunk számára való természetes befogadási vágyunkat.

Ezután következett a kérdés, amely egy kongresszus előtt különösen fontos:

Mi az együtt való összegyűlés haszna? Mit érhetünk el egy nagy összejövetelen, amit egy hétköznapi napon nem tudunk elérni?

A válasz az, hogy egy kongresszus lehetőséget ad arra, hogy mindenkitől magunkba szívjunk valamit. Nemcsak azzal érkezünk, amink van, hanem azzal a vággyal is, hogy az egész közösségtől kapjunk – az ihletet, a cél fontosságát, az útba vetett bizalmat, valamennyi tízes erejét és felébredését. Mindenki magához veszi azt, amit az egésztől kap, és visszaviszi a saját tízesébe.

Ily módon minden tízes erősebbé válik, és a tízesek kapcsolódni kezdenek egymáshoz. Olyan ez, mint az élő sejtek, amelyek először külön-külön fejlődnek, majd addig kapcsolódnak, amíg egyetlen teljes testet nem alkotnak. Így építjük fel közös spirituális szerkezetünket – darabról darabra, tízesről tízesre, kapcsolatról kapcsolatra.

Ennek a felkészülésnek azonban van egy másik lényeges eleme is: a választás.

A csoporttal való kapcsolatunkban a szabadság valódi területét kapjuk meg. Megkapjuk a szívben lévő pontot, a kabbalisták tanácsait és a lehetőséget annak eldöntésére, hogy megtesszük-e az erőfeszítést a megfelelő környezet felépítéséért magunk körül. A természetes ego ezt nem könnyíti meg. Valójában folyton azt mondja nekünk, hogy maradjunk önmagunkkal elfoglalva.

Az igazi szabadság pontosan ott kezdődik, ahol felülemelkedünk ezen az automatikus késztetésen.

A holnapra való felkészülés tehát nem egyszerűen szervezési kérdés. Ez belső felkészülés. Úgy kell érkeznünk, hogy az adakozás és a kapcsolódás minőségét a legmagasabb értékként becsüljük. Azzal a vággyal kell érkeznünk, hogy egymástól kapjuk meg az erőt közös egónk fölé emelkedni, és valami nagyobbat építeni közöttünk.

A kongresszus egy összejövetel, de valódi célja vágyaink összegyűjtése.

Minden tízes elhozza a maga szikráját. Minden barát elhozza a maga erőfeszítését. Minden csoport elhozza azt, amit felhalmozott. Holnap pedig lehetőségünk lesz mindezt egyesíteni – a kapcsolódást az ego fölé emelni, és olyan légkört teremteni, amelyben közös célunk fontossága erősebbé válik egyéni gondjainknál.

Erre készültünk ma este. Holnap nem egyszerűen egy kongresszusra érkezünk. Azért jövünk, hogy mindent, amit felépítettünk, egyetlen közös vágyban kapcsoljunk össze.