A hiányaink építik fel az edényt

Üdvözöljük kedves és szeretett barátainkat, akik részt vesznek ezeken a leckéken. Nagyon örülünk, hogy itt vagytok velünk Rabash cikkeinek e mélyreható tanulmányozásán. Ez az a kérdés, amelyre az egész lecke során összpontosítani fogunk. Megpróbálunk erőfeszítést tenni annak ellenőrzésére, amit Rabash itt írt, és megpróbáljuk megérteni, mennyire vagyunk közel hozzá, vagy mennyire nem. Ha közel vagyunk, köszönetet mondunk a Teremtőnek. Ha nem vagyunk közel, követelni fogjuk, hogy közelebb kerüljünk.

Ahogyan a reggeli leckén hallottuk, a lehető legőszintébbnek kell lennünk önmagunkkal. A barátok előtt játszanunk kell, önmagunkkal azonban őszintének kell lennünk.

Rabash azt mondta, hogy nincs egyéni ima, csak a sokaság imája. Ezt valóban meg kell vizsgálnunk: hogyan tudnak a hozzánk hasonló, egoista természettel született emberek másokra gondolni? Hogyan történik meg ez a csoda? Hogyan megyünk át abból, hogy önmagunkért kérünk, abba, hogy másokért kérünk? Honnan tudom, mit akarnak azok a mások?

Végső soron mindez arról szól, hogy azt kérjük a Teremtőtől, hadd rendelkezzünk az Ő adakozási tulajdonságával. Csak így fogjuk jól érezni magunkat. Ez az ideális állapotunk, és erre lettünk megalkotva. Lehet, hogy nehéz fenntartani ezt a gondolatot, amikor a családunkkal vagyunk vagy dolgozunk. De legalább használjuk ki ezeket a pillanatokat arra, hogy a Teremtőhöz való hasonlóvá válásra gondoljunk.

Klip: A maga idején (beitóban) és siettetésben (áhisénában) - az idő felgyorsítása

„És ezért a közösségért imádkozik, vagyis azért, hogy Isten segítse a közösséget, és adja meg neki ezt az érzést, vagyis hogy megelégedettséget érezzen attól, amit Istennek adhat, hogy nyugalma legyen.

És mivel mindenben lennie kell egy bizonyos időmennyiségnek, ezért ő megadja az időmennyiséget. A fenti időmennyiséget pedig mások kapják meg, vagyis azok, akikről Isten tudja, hogy ezáltal több haszon származik majd Isten számára.”

A spirituális cél eléréséhez vezető úton vagyunk, vagy a Beitó útján, vagy az Áhiséna útján. A beitó útján a természet csapásokkal visz előre bennünket azáltal, hogy valamilyen késlekedésben, várakozásban vagyunk. Még mi is, a saját helyzetünkben, olykor várunk: „Bármi történjék is, nincs erőm arra, hogy saját magamtól bármilyen mozdulatot tegyek.” Ezt is a „beitó útján” való haladásnak nevezik.

Az „Áhiséna” azt jelenti, hogy én magam végzek mindenféle cselekedetet, mindenféle lehetőséget keresek arra, hogy vágyat találjak a spirituális előrehaladásra, vágyat az adakozásra, vágyat mások szeretetére, amit „spiritualitásnak” neveznek. És ebben legyek, mielőtt mindenféle gyötrelmek és megrázkódtatások mennek át rajtam, és valamire kényszerítenek. Ezért az előrehaladás arról szól, hogy az ember belefoglaltatik a környezetbe, és a környezetből – főként azoktól, akik kapcsolódnak és terjesztenek – erőt kap a fejlődéshez.

Michael Laitman

A legtöbb ember mindezen öntudatlanul megy keresztül, a kabbalisták azonban aktívan és tudatosan mennek keresztül rajta. Erőfeszítést teszünk azzal, hogy a barátainkért kérünk. Ez a munka. A spiritualitásban lehet, hogy te teszed meg az erőfeszítést, a jutalmat pedig valaki más kapja meg. Ez nem természetes, ellentétes az egóval.

Hogyan lehetséges ezt megtenni? Rav mindig egy anya és a gyermekei példáját hozza fel. Annyira szereti őket, hogy kész nekik adni az ételét még akkor is, ha neki magának nincs mit ennie. Olyan rendszert kell felépítenünk, amelyben mindig előttünk lesz a cél nagysága.

Minél többet fektetünk a barátokba, annál jobban fogjuk szeretni őket. Minél többet fektetek beléjük, annál értékesebbé válnak számomra. Úgy kell aggódnom értük, ahogyan egy anya aggódik a gyermekeiért. Ez nem természetes folyamat. Csupán meg kell ismernünk valódi természetünket. Nem kérnek tőlünk semmi különlegeset, amit saját erőnkből kellene megtennünk. Meg kell nyitnunk a szívünket, és kérnünk kell a Teremtőt, hogy segítsen. És minél többször vallunk kudarcot, annál erősebben követeljük, hogy segítsen nekünk.

Végső soron a növekvő hiányunk az, amely felépíti a Teremtő feltárásához szükséges edényt.