Kabbala-élmény: Egyediségünk gyökere és az ego csapdája

Tegnap egy nagyon különleges eseményre került sor Haifában, ahol oktatóink személyesen tartottak előadást. Remek alkalom volt ez arra, hogy mindenki összejöjjön, és a levegő szinte vibrált az izgalomtól. Az előadás teljes felvételét itt tekinthetitek meg. Olvassátok tovább, hogy megtudjátok, miről szólt ez a különleges előadás.

Mindannyian egyedinek érezzük magunkat. Különlegesnek, egyedi és páratlannak érezzük magunkat abban, ahogyan a valóságot tapasztaljuk – és az igazság az, hogy igazunk van.

Baal HaSulam azt írja, hogy az egyediség tulajdonsága mindannyiunkban megvan. Közvetlenül a Teremtőtől származik, a minden teremtett lény Gyökereitől, akiben az egyediség tiszta, abszolút egységként létezik – Ő Egy.

Gondoljunk csak a körülöttünk lévő emberekre:

Van, aki mélyen érzékeny és sebezhető, és olyan finom érzelmi valóságokat érzékel, amelyek mások számára teljesen észrevétlenek maradnak.

Egy másiknak kifinomult ízlése van, páratlan mesteri tudással főz, mégis ritkán érzi úgy, hogy teljes mértékben értékelik tehetségét.

Egy harmadik a tiszta hangok világában él, olyan élénken érzékeli a zenét vagy a hang ritmusát, hogy még csak nem is kell látnia a beszélőt.

Egy negyedik azonnal felismeri az érzelmi dinamikákat, pillanatok alatt döntéseket hoz, előre rohanna, és egy csepp türelme sincs azok iránt, akiknek magyarázatot kell adnia arra, miért van igaza.

Egy ötödik bármely helyzetről átfogó rálátással rendelkezik, azonnal felismeri a szerkezet minden egyes hibáját – és csak azt kívánja, bárcsak mások is látnák azt, ami számára annyira nyilvánvaló.

Mégis, ezt az egyediséget a világ elé tárni ritkán könnyű. Gyakran érezzük, hogy félreértenek, figyelmen kívül hagynak vagy egyenesen elutasítanak minket. Mások elítélnek minket, kritikusnak bélyegeznek, vagy ellenzik a nézőpontunkat. Néha feltesszük magunknak a kérdést: vajon nem lenne-e jobb, ha egyszerűen hallgatnánk?

És mi a helyzet a saját hozzáállásunkkal mások iránt? Tényleg megértjük a szeretteinket? Türelmesek vagyunk velük? Meghallgatjuk őket? Őszintén értékeljük az egyedi tulajdonságaikat?

Mivel az egyéni nézőpontjaink annyira eltérőek, előfordulhat, hogy több ember is pontosan ugyanazt a helyzetet éli át, és teljesen ellentétes módon értelmezi azt. A világ tele van egyedi egyéniségekkel, akik mindannyian rendelkeznek a valóságról egy olyan felfogással, amely teljesen koherens – de csak saját maguk számára.

Miért történt ez? Azért, ahogyan megteremtettünk. Teremtőnk Egy, Egyedi és Egyetlen, és Ő ültette belénk azt a velünk született vágyat, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Ennek eredményeként mindannyian úgy érezzük, hogy mi vagyunk a világegyetem központja, meg vagyunk győződve saját igazunkról, és folyamatosan küzdünk azért, hogy igazunkat bizonyítsuk és felülkerekedjünk másokon.

Hogyan törhetünk ki ebből a körforgásból? Van-e megoldás az emberi egók ezen alapvető ütközésére?

Ezt fogjuk ma itt vizsgálni. Néhány forrás, amelyet a leckében felhasználtunk –

Minden ág hasonlít a gyökerére

„Minden ág természete hasonlít a gyökeréhez. És mivel az ember lelke a Teremtőtől származik, aki Egy és Egyedi, és minden az Övé – így az ember is, aki Tőle ered, úgy érzi, hogy a világ minden teremtményének az ő irányítása alatt kell állnia, és az ő személyes érdekeit kell szolgálnia. Ez egy megváltoztathatatlan törvény.”

Hogyan működik az egyediség az egón belül

„Ez a tulajdonság [az egyediség] közvetlenül a Teremtőtől, a világ Egyetlenétől származik, aki minden teremtmény gyökere. Mivel azonban ez az egyediség érzése a szűk egoizmusunkban telepedett meg, hatása rombolóvá és pusztítóvá vált, és a világban eddig bekövetkezett, valamint a jövőben bekövetkező minden pusztulás forrásává vált.

A kulcsfogalom elemzése: önigazolás (Horat Heter)

Halachikus és elemző értelemben a Horat Heter (הוראת היתר) olyan döntésre utal, amely engedélyezi a egyébként tiltott dolgot – egy formális felmentést.

Baal HaSulam ezt a kifejezést használja az emberi elme ravasz mechanizmusának leírására: értelmünk az egoista vágyunk szolgálatában működik. Nem hideg logika alapján cselekszünk; inkább vágyunk mások rovására akarja magát felmagasztalni, és elménk ennek következtében racionalizációkat, erkölcsi igazolásokat és ideológiai álcázásokat talál ki, hogy cselekedeteink etikusnak, szükségesnek vagy igazságosnak tűnjenek.

Meggyőzzük magunkat arról, hogy „nekünk van igazunk”, hogy a másik személy „megérdemelte”, vagy hogy a mi ügyünk nemesebb, pusztán azért, hogy elrejtjük az alatta működő nyers egoista ösztönt.

Miért találnak ki az emberek önigazolásokat (Horat Heter), amikor saját sikerüket mások tönkretételére vagy lealacsonyítására építik? Hogyan védi ez a mentális mechanizmus az önképünket?

Következtetés

Ahhoz, hogy túllépjünk ezen a természetes egoista csapdán, fel kell ismernünk, hogy az egyediségre való törekvésünk nem hiba – hanem egy isteni tulajdonság, amelyet tévesen egy elszigetelt edénybe helyeztek. A kabbala feladata nem az, hogy kitörölje egyéni egyediségünket, hanem hogy átirányítsa annak alkalmazását: elmozduljunk attól, hogy másokat kizsákmányoljunk az önmagunk gazdagítása érdekében, ahhoz, hogy különleges adottságainkat a kollektív edény szolgálatára, összekapcsolására és kiteljesítésére használjuk fel.