Michael Sanilevich
Júl 21, 2026
Izrael egy spirituális hivatás
Az alábbiakban Michael Laitman „Az Arvut” című mű 20. leveléhez fűzött kommentárjából közlünk részleteket, amelyek rávilágítanak Izrael és a többi nemzet közötti kapcsolatra.
6. Azoknak, akiket „Izraelnek” neveznek, megvan a maguk szerepe. De valójában nem mindannyian Ábrahám leszármazottai, az ő csoportjából, tanítványai közül vagy az ősi izraeli népből származnak. Mint tudjuk, ez a spiritualitás kérdése, és ezért mindazok a babiloniak, akik a világ minden tájára szétszóródtak, és akiknek van egy „Yisrael-El” nevű, felébredő gyökere, az Yisrael-El iránti vágyuknak megfelelően „Izraelnek” nevezhetők. Ők azok az emberek, akiknek a lehető leggyorsabban alkalmazniuk kell magukra a Kabbala bölcsességét, hogy eljussanak a „Lishma”-hoz. Ez azt jelenti, hogy vágyaik az adás kedvéért való adás és a kapás az adás érdekében lesznek.
Amikor Izrael kijavítja önmagát, a lelkek közötti kapcsolaton keresztül előkészítést végez minden olyan lélekben is, amely nem érez vágyat arra, hogy Izrael legyen. Így azok is felébrednek, és készen állnak a Tóra befogadására, vagyis arra az eszközre, amellyel Istenhez hasonlóvá válhatnak. Így végül az egész világ eléri ezt a kijavítást. Michael Laitman – 2009. január 8.
7. A korrekció egy fokozatos folyamat, amely azokban zajlik le, akik megkapták az ébredést, és ezért „Jásar El-Gol”-nak, Izraelnek nevezik őket. A nemzedékek során, hosszú idő alatt a bennük felébredő vágy szerint hajtanak végre korrekciót, és mindenféle terhet kapnak a szívükbe; mintha az egész világ a vállukon nyugodna, és az egész világon belül, a környezetükben kell korrigálniuk magukat. Így el kell fogadniuk, hogy az egész világ értük lett teremtve, és hogy meg kell javítani magukat, hogy később a világot is megjavíthassák. A világ erre vár és ezt várja el, ezért azoknak, akiket Izraelnek neveznek, a Teremtő szemében kívánatos módon a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb mértékben kell fejlődniük, hogy az egész világot eljuttassák a javítás beteljesüléséhez. Michael Laitman – 2016. június 15.
8. Azok, akiket „Izraelnek” neveznek, és akik megkapták a vágyat, hogy Yashar El-Gol legyenek, felelősséget kell érezzenek mind saját javításukért, mind az egész világ javításáért. Hiszen nem magukért javítják ki magukat, természetesen nem a saját hasznukra, azaz azért, hogy kapjanak – hogyan is lehetne ez –, hanem kizárólag azért, hogy elégedettséget nyújtsanak Teremtőjüknek. Mert a Teremtő elégedettségét pontosan az biztosítja, hogy az egész világ hozzá kötődjön.
Ezért Izrael küldetése általános jellegű. A korrekció során azonban kiderül, hogy ők lassan korrigálják magukat, és úgy fejlődnek, hogy hasonlóvá váljanak a Teremtőhöz, annak érdekében, hogy később az egész világon megvalósíthassák a korrekciót. És kiderül, hogy tízezer, illetve hatezer éven át javítják magukat, és csak ezután, a legutolsó szakaszban csatlakoznak hozzájuk a világ összes népei, és bennük is egyszerre valósul meg a javítás. Michael Laitman – 2016. június 15.
9. A garancia olyan törvény, amelyet be kell tartanunk attól a pillanattól kezdve, amikor a társadalom részben vagy egészben eléri azt az állapotot, amikor már a garancia, a viszonosság törvénye által kell összekapcsolódnia. Tehát először „Babilonban” vált szükségessé a társadalomban, hogy a társadalom egy része felismerje ezt a kötelezettséget, és ezért elfogadták Ábrahám zálogrendszerét, és alávetették magukat annak, amit „a Tóra és a parancsolatok terhének” neveznek.
Vagyis, hogy a megújító fény segítségével kijavítsuk magunkat, eljutva a Tóra egyik nagy szabályához, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elvéhez, és így teljesítsük a 313 „itin”-t és a 313 „pekodin”-t.
És most a következő helyzethez közeledünk, ahol nemcsak az a csoport, amely egykor magára vállalta az ígéret törvényét, majd megszegte azt, hanem most már mind az a csoport, mind az egész világ olyan helyzetbe kerül, mint amilyen az ókori Babilonban volt akkoriban, és úgy érzik, hogy szétesnek, és nincs lehetőség a társadalom megkülönböztetésére. Nem számít, melyik népről van szó, ma már azt sem lehet mondani, hogy „nép”, mert minden országban sok különböző nép él, különböző kultúrák, szó szerint Babilon minden országban. A megosztottság minden adat szerint fennáll, a társadalmi helyzet szerint is, az oktatási és kulturális helyzet szerint is, valamint a vallás, a nemzetiség és minden más szerint is. Minden ország ilyen helyzetben van, és ugyanígy állnak egymáshoz viszonyítva az országok is, ezért – ahogy Baal HaSulam kijelenti – a „Messziás nemzedékének” kezdetén állunk, és rájövünk, hogy el kell érnünk a társadalom egyesülését, sőt a világ egyesülését is, mert mindannyian egymástól függünk. Michael Laitman – 2017. június 12.
10. Ahogyan haladnak előre, előre, előre, a kis csoportok garanciájáig, úgy ébresztik fel ezzel a többi általános edényt is, az emberiség többi részét is, méghozzá az edényben való tartózkodás hátrányai ellenére is. Bár nincsenek eszközeik, nincs módszerük, nincs képességük önállóan cselekedni, de mégis kialakul bennük egy hátrány, és ebből a hátrányból kiderül, hogy igényük van.
Ezután eljutnak az úgynevezett „Izraelhez”, akik kapcsolatban állnak a Legfőbb Erővel, és kapcsolatuk van ahhoz, hogy közöttük garanciát építsenek ki. A köztük lévő garanciából pedig kihozzák a Legfőbb Erőt, és rajtuk keresztül hatást gyakorolnak az egész világra. Ezért az úgynevezett „Jásar El” egyre nagyobb nyomást, igényt fog érezni az úgynevezett „világ nemzetei” részéről. A világ nemzeteinek nevezik mindazokat, akiknek nincs hajlamuk a javulásra, csak a betöltés fogadására hajlanak, a parzuf testéhez tartoznak, és nem a parzuf fejéhez. Ezért a betöltés iránti igény mindenkit érint majd, de a javulás iránti igény csak azokat fogja érinteni, akik a parzuf fejéhez tartoznak, akiket „Yashar-El”-nek neveznek (ami azt jelenti: egyenesen a Teremtő felé). Így tehát a világnak az általános javulás felé kell haladnia. Michael Laitman – 2018. május 1.
Az Arvut [Kölcsönös Garancia] – 20. levél
20) A világ korrekciójának vége azonban csak úgy valósulhat meg, ha a világ összes emberét az Ő munkája alá vonjuk, amint meg van írva: „És az Úr lesz király az egész földön; azon a napon az Úr egy lesz, és az Ő neve egy.” A szöveg kifejezetten meghatározza: „azon a napon”, és nem előbb. És van még több vers is: „Mert a föld tele lesz az Úr ismeretével…” „… és minden nemzet hozzá fog áramlani.”
Izrael szerepe a világ többi része iránt azonban hasonlít szent atyáink szerepéhez az izraeli nemzet iránt: ahogyan atyáink igazsága segített nekünk fejlődni és megtisztulni, amíg méltókká nem váltunk a Tóra fogadására – hiszen ha nem lettek volna atyáink, akik a Tóra átadása előtt már teljes egészében betartották azt, bizonyára nem lennénk jobbak a többi nemzetnél, amint azt a 19. pont említi, így az izraeli nemzetre is – a Tóra és a micvák Lishma [Érte] gyakorlása révén – hárul az a feladat, hogy magát és a világ minden népét alkalmassá tegye a fejlődésre, amíg azok magukra nem vállalják a mások iránti szeretet e magasztos feladatát. Ez a létra vezet a teremtés céljához, amely a Dvekut Vele.
Így minden egyes micva, amelyet Izrael minden egyes tagja azért teljesít, hogy örömet szerezzen Teremtőjének, és nem jutalomért vagy önszeretetből, bizonyos mértékben hozzájárul a világ összes népének fejlődéséhez. Ez azért van így, mert ez nem egyszerre történik, hanem lassú, fokozatos fejlődés útján, amíg olyan mértékben nem növekszik, hogy a világ összes népét eljuttathassa a kívánt finomodáshoz. És ezt nevezik bölcseink „a mérleg nyelvének az érdem felé való elmozdításának”, ami azt jelenti, hogy a kívánt finomítási súly elérésre került. Ezt egy mérleghez hasonlították, ahol a mérleg nyelvének elmozdulása a kívánt súly elérését jelenti.