Hogyan vásároljunk barátot

Üdvözöljük a világ minden tájáról érkező kedves barátainkat, akik csatlakoznak hozzánk ezen a különleges órán. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy visszatekintsünk a napunkra, és elgondolkodjunk azon, vajon elegendő erőfeszítést tettünk-e a spirituális cél elérésére. És most újabb lehetőségünk nyílik erre. Még másfél óra, hogy még több erőfeszítést tegyünk mindazokkal a barátainkkal együtt, akik a világ minden tájáról csatlakoztak hozzánk. Mindannyian különböző gondokkal és problémákkal érkezünk – tegyük mindezt félre, és merüljünk el Rabash cikkében: „Készíts magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot”. Már a cím is felemelő hatással van ránk. Használjuk ki ezt az időt arra, hogy a Felső fényt vonzzuk a tízes csoportunkban lévő barátainkra – azokra is, akik nem tudnak csatlakozni ehhez az órához. És együtt gondolunk majd minden barátunkra.

Ez a harmadik leckénk erről a cikkről. Minden magyarázatában Rav azt mondja, hogy először is meg kell határoznom a végső célt – elérni a Teremtővel való formai egyezőséget és hogy megelégedettséget okozzak Neki. Ez a cél, így most visszatérhetünk ahhoz, hogy megnézzük, hogyan lehet ezt megvalósítani. Ennek módja az, hogy elsajátítjuk az adakozás tulajdonságát, ami számunkra nem fontos. Hogyan tehetjük fontossá a szemünkben? Rabash azt mondja: vegyünk egy barátot. Miért nem vehetjük meg egyszerűen a Teremtőt? Nem tehetjük. Csak úgy haladhatunk Felé, ha a barátainkkal való kapcsolatunkon dolgozunk, és azt olyanra alakítjuk, amilyen a Teremtő viszonya hozzánk. Nem vásárolhatjuk meg Őt, de azáltal, hogy felépítjük a közösségünket, és nagyszerűvé tesszük az adakozás tulajdonságát, valamint létrehozzuk ezt a kollektív hiányt a Felső fény vonzása érdekében – így gyorsítjuk fel az egészet.

Most tehát azokról az erőfeszítésekről fogunk beszélni, amelyeket annak érdekében teszünk, hogy megszerezzünk egy barátot.

Rabash nagyszerű tanácsot ad nekünk arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljunk a barátokhoz: vagy fogadjuk el a tulajdonságaikat értelem felett, vagy valamilyen módon kössünk kompromisszumot annak érdekében, hogy „megvegyük” őt. Talán kompromisszumot kell kötnöm abban, hogy én kapjak figyelmet, azért, hogy energiát fektessek bele. Érdemek mérlegén kell megítélnünk a barátot, mindenféle panasz nélkül. És ha lehetséges, még úgy is kell bánnunk velük, mint a Teremtővel – mert ez az az erő, amely irányítja őket, így valójában nem lehet semmilyen panaszunk rájuk. Ez a helyes hozzáállás, amellyel a barátokhoz kell viszonyulnunk.

Hallgassuk meg Rav magyarázatát arról, hogyan lehet megvenni egy barátot. –

Klip: Hogyan lehet megvenni a barátokat?

Kérdés: Az Afula csoport azt kérdezi: hogyan lehet megvenni a barátokat? Úgy, hogy növeljük a barátok számát? Ez lenne a módja?

Mindenekelőtt egy olyan csoportba érkezem, amelyet nem én választok. Egy olyan helyzetbe érkezem, ahol már találok néhány embert, akik a Kabbalával foglalkoznak, tanulnak, és van egyfajta rendjük. Ez a rend változhat, nem számít. De már van valami, a Teremtő elrendezte ezt számomra. Így volt ez nálunk is, és így találjuk ezt akár Rabbi Simon, vagy még őelőtte, vagy attól a rabbitól, akitől tanulunk, akiről tudjuk, hogy volt egy csoportja, vagy Baal Hashem Tovtól, aki megszervezte a csoportot, és így tovább, Baal HaSulamtól, Rabashtól. Nekünk is van egy csoportunk.

Amikor egy ember megérkezik, megérkezik. Nem kérdezik tőle, honnan jött, mi ő, és miért jött. Egyszerűen bekerül a csoportba. Később, csak később, amikor már benne van, eljön az idő, amikor lassan kezdi megérteni, hogy itt valamiféle belső munka folyik. Ez nem jön azonnal. Kezdetben még azt sem tudja, hol van, miért van itt, miért történik mindez, mi folyik itt. És csak később, sok hónap elteltével kezdi megérteni, hogy itt, a csoportban van egy különleges cselekedet, amelytől függ minden spirituális sikere. Ezt a cselekedetet „választásnak” nevezik.

Aki idejön, az idejön; nem kérdezik tőle, honnan jön, mi ő és miért, egyszerűen bekerül a csoportba. Később, csak később, miután már benne van, eljön az az idő, amikor lassan kezd megérteni, hogy itt valamilyen belső munkáról van szó. Ez nem jön azonnal; eleinte még azt sem tudja, hol van, mire és miért, mi történik itt, és csak ezután, hónapok múlva kezd megérteni, hogy itt a csoportban van egy különleges cselekedet, amelytől minden spirituális sikere függ. Ezt a cselekedetet „választásnak” nevezik. Hogy neki magának kell választania – mit jelent a „választás”, konkrétan azt, hogy „vásárolj magadnak egy barátot”.

A választás a megvételben van. Abban, hogy most bele kell fektetnem magam a barátaimba annak érdekében, hogy egyesüljek velük, összekapcsolódjak velük, együtt eggyé váljunk, és ezáltal hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz. És minél inkább igyekszünk hasonlóvá válni a Teremtőhöz, annál inkább hat ránk a Felső Fény, és összekapcsol bennünket. Nem mi kapcsolódunk össze. Nekünk csupán erőfeszítést kell tennünk, a Felső Fény pedig válaszul hat ránk.

Tehát ismét: amikor az ember csatlakozik a csoporthoz, nem tudja, hol van. Sok hét, talán hónapnyi tanulás, terjesztés és a csatlakozása után hirtelen megérti, hogy a csoport egy kapcsolat. És az, hogy úgy dönt, összekapcsolódik, valójában az ő választása. Az egyetlen az életben. Azt mondják nekünk, hogy az életünkben minden egyéb cselekedetünk, amit teszünk, előre meg van tervezve. Mi nem tudjuk, el van rejtve előlünk. De ha elmész egy jósnőhöz, aki megmondja a jövőt, ő elmondhatja neked – komolyan mondom –, elmondhatja mindazt, ami veled fog történni, kivéve ezt az egy dolgot. Kivéve egy dolgot: azt, hogy milyen erőfeszítéseket teszel vagy nem teszel a barátaiddal való összekapcsolódás érdekében.

Ebbe senki sem avatkozik bele, és még a próféták is – látjuk, hogyan írtak –, leírták, hogy megjövendölték a Messiás napjait, mindent egy vonalban írtak le, a természet vonalában, a mi választásunk nélkül, anélkül, hogy hozzáadták volna a fejlődés iránti vágyunkat. Számodra a jóslataik annyira… nem túl kellemesek, nehézkesek. Michael Laitman

A forrásokból –

Készíts magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot

Ezért mondják, „készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”; mindkettőnek léteznie kell. Más szavakkal, mindegyikük úgy kell hogy tekintse a másikat, mint barátot, és akkor van helye egymás megvásárlásának. Ez azt jelenti, hogy mindegyiküknek kompromisszumokkal kell, hogy fizessen a másiknak, mint egy atya aki nyugalmát vásárol, dolgozik a fiáért, pénzt költ a fiára és ez mind a szeretet miatt van.

Viszont ez ott természetes szeretet. A Teremtő természetes szeretetet adott a gyerekneveléshez hogy folytonosság legyen a világban. Ha például az apa a gyereket azért nevelné fel, mert ez egy Micva [parancsolat], a gyerekének olyan mértékben lenne élelme, öltözete, és más dolgai is amik a gyerekeknek szükségesek, amilyen mértékben az ember elkötelezett az összes Micvot megtartásában és amikor csak a minimumot tenné meg, akkor a gyerekét, majdhogy nem halálra éhezhetné.

A Teremtő ezért adott a szülőknek természetes szeretetet a gyermekeik irányába, hogy folyamatosság legyen a világban. De ez nem így van a barátok szeretetével. Itt mindenkinek nagy erőfeszítést kell tennie magától, hogy megteremtse a barátok szeretetét a szívében.

Ez ugyanígy van az „És vásárolj magadnak egy barátot” parancsolattal. Ha egyszer megérti, legalább az értelmével az ember, hogy segítségre van szüksége és nem képes megtenni a szentség munkáját, ha megérti, hogy segítségre van szüksége, olyan mértékig ameddig az értelmében felfogja, annyira kezd el vásárolni, és kompromisszumokat kötni a barátjáért.

Ez azért van így, mert megérti hogy a munka elsődlegesen abban van, hogy a Teremtőnek adományoz. Viszont ez a természete ellenében van, mert az ember egy vággyal született, hogy csak a saját hasznára cselekedjen és szerezzen meg. Ezért kaptuk az orvosságot, ami által az önszeretetből mások szeretetéhez jutunk, és ez által el tudunk érkezni a Teremtő szeretetéhez.

Ennélfogva tud barátot találni ezen a szinten. De ezután a barátja Ravvá emelése, azaz hogy ő érezze hogy a barátja magasabb szinten van, mint ő olyasvalami, amit az illető nem láthat, hogy a barátja olyan mint a Rav és ő pedig olyan mint egy tanítvány. De ha nem tekint a barátjára Ravként, hogyan fog tőle tanulni? Ezt hívják „készítésnek”, azaz értelem nélküli cselekedetnek. Más szavakkal, el kell fogadnia, értelem felett, hogy a barátja nagyobb, mint ő és ezt hívják „készítésnek” azaz cselekedetnek az értelem felett.