Ros Hásánától Szukkotig: útitérkép a belső fejlődéshez

Ha egy pillanatra megállunk, és végigtekintünk a Ros Hásánától Szukkotig megtett úton, felfedezhetjük benne az emberi fejlődés útitérképét. Minden a változás iránti vággyal kezdődik.

Ros Hásánákor az ember elhatározza: elég. Nem akar tovább kizárólag az egójának élni. A megtérés tíz napja alatt és Jom Kipurkor őszintén megvizsgálja önmagát, és felismeri, hogy az ego uralja, saját erejéből pedig nem képes bármin is változtatni. Ezután „megszorítást” hajt végre. Megáll. Felhagy azzal, hogy kizárólag önmagának szerezzen meg mindent.

A megszorításban és az ürességben azonban nem maradhat sokáig. Jom Kippur után rögtön útnak indulunk, hogy új vágyat építsünk magunkban, amelyet a szukka jelképez. A szukka legfontosabb része a szchách: ez jelképezi a szűrőt, az egoizmusellenes erőt.

Figyeljük meg, miből készül: „a szérű és a borsajtó hulladékából”. Olyasmiből, amit az egónk megvet: az engedékenységből, az adakozásból és a mások iránti szeretetből. Amikor a fejünk fölé helyezzük a száchot, lényegében azt mondjuk: számomra a kapcsolat és az adakozás fontosabb az ego minden számításánál.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az embernek van szűrője, többé nem az ösztönei áldozata. A szűrő visszaveri az egoista késztetést, és lehetővé teszi, hogy az ember szabályozza az élvezetet: tudatosan fogadja be, azzal a szándékkal, hogy továbbadja, ne pedig önmagának szerezze meg.

A vágy, vagyis az edény (Kli) felépítése hét napon át folytatódik a vendégek (uspizin) révén. Ha meglátjuk mindebben a mélységet, Szukkot többé nem csupán a szabad ég alatti étkezés ünnepe lesz. Lehetőség arra, hogy védelmező burkot építsünk magunkban — a kapcsolat és a belső önuralom burkát.