Kezdőlap / Cikkek / Michael Sanilevich / Az emberek közötti kapcsolattól a Teremtőig
Michael Sanilevich Michael Sanilevich Nov 09, 2026

Az emberek közötti kapcsolattól a Teremtőig

A ma esti lecke, amely Baal HaSulam Matan Tóra című művének 14. levelén alapult, a spirituális munka egyik alapvető kérdésével foglalkozott: Miért kell a Teremtővel való minden kapcsolatnak kizárólag a barátokkal való kapcsolatunkon keresztülhaladnia, nem pedig közvetlen, magánjellegű bensőséges kapcsolaton keresztül?

A megbeszélés hangsúlyozta, hogy az emberek közötti út — amelyet gyakran homályosnak vagy képlékenynek érzékelünk — valójában az egyetlen pontos laboratóriumunk. Amikor a barátokkal dolgozunk, reakcióik (legyenek azok támogatóak vagy kihívást jelentők) azonnali visszajelzésként szolgálnak. A csoport nélkül egy magasabb erővel való bármilyen elképzelt kapcsolat annak kockázatát hordozza, hogy belső kivetítéssé vagy önmagunkkal folytatott képzeletbeli párbeszéddé válik. A kabbala bölcsessége a spirituális fejlődést a formaegyezésen alapuló egzakt tudományként kezeli, amelyben a közös edényt (Kli) együtt kell felépíteni, mielőtt bármilyen valódi kölcsönhatás létrejöhetne a Teremtővel.

Az edény felépítése a Fény előtt

Gyakori csapda, hogy magányos spirituális rövid utat keresünk — csendes meditációba vagy személyes imába vonulunk vissza, miközben megkerüljük a közösséget. Ebben a leckében azonban azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az egyéni könyörgés megfelelően kialakított edény nélkül olyan, mintha az ember egy üres semmibe kiáltana. Minden felülről küldött külső nyomás, nehézség vagy zavar nem arra szolgál, hogy elszigeteltségbe kergessen bennünket; ezek pontos ébresztőjelzések, amelyek arra irányulnak, hogy visszatereljenek bennünket a csoportba.

  1. Az egyetlen igaz ima: A Teremtőhöz intézett egyetlen jogos kérésünk az, hogy segítsen elérni az egységet.
  2. Az egyetemes gyógyír: Függetlenül attól, milyen konkrét bajjal vagy tünettel találkozunk, a diagnózis mindig ugyanaz — a spirituális törés feltárulása. Következésképpen a gyógyír is egyetlen: kapcsolat, kapcsolat és kapcsolat.

Csak miután a kölcsönös adakozás révén sikeresen létrehoztunk egy közös edényt, tudunk valóban a Felső Fénnyel dolgozni, és az emberiség iránti szeretetünket a Teremtővel való valódi kapcsolattá alakítani.

Klip: A Teremtővel való kapcsolatunk feltárása

Más szóval, soha nem érzékelhetjük a Teremtőt vagy az irántunk tanúsított hozzáállását, amíg nem állunk készen arra a sajátos kapcsolattípusra.

Ezért azt a feladatot kaptuk, hogy a törött edénnyel dolgozzunk. Az edény darabjainak összegyűjtésével, helyes összekapcsolásával és az egymáshoz való megfelelő szándékkal — az adakozás és a kapcsolat szándékával — történő viszonyulással feltárjuk a Teremtővel való kapcsolatunkat.

Mert azt fedezzük fel, hogy ahogy a barátokkal való kölcsönös kapcsolataink egy összetartóbb, összetettebb és szorosabban összekapcsolódó edény kialakulásához vezetnek, feltárjuk benne a Teremtőt.

Röviden, nincs módom közvetlenül a Teremtővel dolgozni; ezt csak az edény kijavításával tehetem meg. E folyamat során a pozitív és negatív erők — a „mellette” és az „ellene” — kölcsönhatásával találkozom a barátokkal való kapcsolataimban. Ezen keresztül értem meg, hogyan kell viselkednem ahhoz, hogy elérjem a valódi, helyes kapcsolatot. Michael Laitman

A Matan Tórából olvasunk – 14. levél

14) Így világosan láthatjuk, hogy azok számára, akik Lismában tartják meg a Tórát és a Micvákat, még a gyakorlati oldalon sincs különbség a Tóra két része között. Ez azért van így, mert mielőtt az ember ezt megvalósítaná, kénytelen minden adakozási cselekedetet — akár egy másik ember, akár a Teremtő felé irányul — felfoghatatlan ürességként érezni. Nagy erőfeszítés révén azonban az ember lassan felemelkedik, és második természetre tesz szert, majd eléri a végső célt, amely a Vele való Dvekut.

Mivel ez így van, ésszerű azt gondolni, hogy a Tórának az ember és barátja közötti kapcsolattal foglalkozó része alkalmasabb arra, hogy az embert eljuttassa a kívánt célhoz, mivel az ember és Isten közötti Micvákban végzett munka rendszeres és meghatározott, nem igényel erőfeszítést, az ember könnyen hozzászokik, és mindaz, amit megszokásból tesznek, többé már nem hasznos. Az emberek közötti Micvák azonban változóak és rendszertelenek, és követelések veszik körül őt, bármerre fordul. Ezért gyógyírjuk sokkal biztosabb, céljuk pedig közelebb van.

↑ Vissza az oldal tetejére