„Irigység”, „vágy” és „becsület” – ezek emelik ki az embert a világból

Üdvözlünk minden barátunkat, akik ismét úgy döntöttek, hogy vasárnapjukat a szívükben lévő pont fejlesztésének szentelik. Kérjük, kapcsoljátok be a kameráitokat, és köszönjetek! Ma ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy beszéljünk a barátok közötti kapcsolatról és a spirituális társadalom felépítésének alapelveiről.

Egy hónappal ezelőtt elkezdtünk beszélni a tízes csoportban való munkavégzés elveiről, majd fokozatosan áttértünk a spirituális társadalom felépítésének elveire. Miért? Mert ez nem hasonlít semmilyen más társadalomra – még csak közel sem áll hozzájuk. Rendkívül más – ezt magatok is meg fogjátok látni. Ezért mindig kiválasztunk egy alapelvet, és a források, valamint Rav erről szóló szavai alapján magyarázzuk el. Ez segít abban, hogy egy bizonyos irányba fejlődjünk. A legfontosabb, amit jelenleg tehetünk, az, hogy vonzzuk magunkhoz ezt a fényt, amely a világ minden tájáról érkező barátainkkal együtt újul meg – hogy fejlesszük a szívünkben lévő pontunkat. Egyek vagyunk, és kérjük a fényt, hogy erősítse meg a kapcsolatunkat.

A mai téma nagyon különleges, mert rendkívül fontos az utunkon, és nyilván a mindennapi életünkből is ismerjük – de itt egészen másról van szó. A téma az irigység. Ez egy kissé meglepő téma. Hiszen azért jöttünk ide, hogy a spiritualitásról beszéljünk, és hirtelen egy ilyen nem túl kellemes tulajdonságról kell beszélnünk. De a kabbalisták számára az irigység felgyorsíthatja fejlődésünket, ha megfelelően használjuk. Használhatjuk ezt a tulajdonságot a Teremtő feltárására – a jó feltárására.

Így minden alkalommal rájövünk, hogy a kabbala bölcsességének perspektívája mindig egészen eltér ettől a tulajdonságtól származó szokásos nézőponttól.

„Az irigység”, „a vágy” és „a dicsőség” kihozza az embert a világból (Avot, 4. fejezet: 28).

Aki ezt hallja – azt gondolhatja, mintha azzal megölnék azt a személyt (kivinnék az embert a világból) –, de valójában éppen az ellenkezője igaz.

A kabbala bölcsességében általában minden éppen az ellenkezője. Az Olam/világ valami, ami el van rejtve előlünk (a héber haalma szóból) – mi pedig el akarunk jutni attól, ami el van rejtve előlünk, valami sokkal nagyobb felé. Ennek egyik eszköze az irigység. E tulajdonság segítségével sokkal nagyobb feltárulást érhetünk el.

Ha előre akarunk haladni – vagyis kilépni a rejtettből a feltárultba, és összhangba kerülni a Teremtővel –, akkor az irigységet kell felhasználnunk. Mert ez az, ami felvezet minket azon a szakaszon keresztül, amelynek végén egyenértékűek leszünk a Teremtővel.

A reggeli órán valami igazán érdekeset hallottunk: egy ember elhatározta, hogy képesek vagyunk repülni. Hogyan történt ez valójában? Valaki látott egy repülő madarat, és ő is repülni akart – ezért kezdtünk el repülőgépeket stb. fejleszteni. Ugyanez vonatkozik a tengeri hajókra is – valaki látta a halakat, és úgy akart az óceánba merülni, mint ők.

A körülöttünk lévő világot szemlélve olyan dolgokat látunk, amik nincsenek meg nekünk – és valójában addig nem is gondoltuk, hogy szükségünk van rájuk, amíg meg nem láttuk őket. Ez nagyon jól látszik a gyerekeken – látják, hogy egy másik gyereknek van egy játéka, és pont azt a játékot akarják. És amíg meg nem szerzed nekik, addig nem nyugszanak le.

Rav azt mondja, hogy az ember kap egy pontos a szívében – különben nem ülnétek itt ezen az órán – ez csupán egy érdeklődési pont. Ez még nem egy mély vágy arra, hogy valóban olyan legyél, mint a Teremtő. Ezt csak akkor kívánhatjuk, ha látjuk, hogy másoknak vannak olyan vágyai, amelyek fejlettebbek, mint a sajátjaink. És akkor az irigység segítségével fel tudok ébredni.

A spirituális fejlődés ellentétes az egoista fejlődésünkkel, ezért szükségem van valamire, ami hátulról lök, hogy előrehaladhassak. Az irigység egyike ezeknek a dolgoknak.