A kongresszus folytatása felemelkedéssel

Tudjuk, hogy a Teremtő időnként hiányokat ébreszt bennünk pénz, élelem, egészség és más dolgok iránt. Így természetesen imádkozunk ezekért. De kiderül, hogy az, hogy egy barátért imádkozzunk, vagy hogy a Teremtő megadja nekünk az adakozás tulajdonságát, nem olyasmi, ami hiányzik nekem. Lehetetlen és természetellenes is hiányt érezni ezek iránt. Ezért dolgozunk a hiányon. És ez is nagyon-nagyon furcsa dolog. Vagyis nem a betöltésen dolgozunk. Azon dolgozunk, hogy legyen hiányunk. Mert abban a pillanatban, amikor megvan a helyes hiány, a betöltés már ott van.

A betöltés világában létezünk. A Teremtő világa a betöltés világa. Akkor mi a probléma? Nincs rá hiányunk. Olyan ez, mint amikor egy kisfiú tíz kilogramm aranyat kap. Fogalma sincs, mit kezdjen vele. Csak egy kis versenyautót akar. Természetesen arra van hiánya, mert élvezheti azt a játékot. Később talán megérti, hogy eladhatja az aranyat, dolgokat vásárolhat magának, és mindenféle élvezetben részesülhet. Itt azt mondják nekünk, hogy adakoznunk kell. A mi világunkban úgy gondoljuk, hogy az adakozás azt jelenti, hogy kiveszünk valamit a zsebünkből, és odaadjuk valakinek. Ez az adakozás. De mi egyáltalán nem erről beszélünk.

A világon bárki képes erre. Kivehet valamit a zsebéből, vagy tehet valamit valaki másért. Számunkra azonban – azok számára, akik a Kabbala hiteles bölcsességét tanulják – arról van szó, hogy tudjuk, hogyan fogadjunk a Teremtőtől. Mindig az adakozásról beszélünk. Ez a Teremtőtől való megszerzésről szól. (Ne felejtsük el, hogy a héber „Kabbala” szó megszerzést jelent.) De ki a Teremtő? Hogyan fogadunk Tőle? Ezt a folyamatot nem tudjuk elmagyarázni, mert érzelmi folyamat. Ezért azt tanítják nekünk, hogy azzal kezdjünk: adakozzunk egy barátnak. Ez valamennyire érthető számunkra. Pontosan azt is meg kell vizsgálnunk, mivel adakozom a barátnak. Azt mondják, hogy a barátnak való adakozás azt jelenti, hogy javítjuk a hangulatát, és növeljük benne a cél fontosságát. Ez világos módja annak, hogy felemeljük a barátot. Kiderül tehát, hogy nem tudunk adakozni a Teremtőnek, mert Ő rejtett. A barátnak azonban adakozhatunk azzal, hogy gondoskodunk arról: a cél mindig fontos legyen számára. Ennyi. Röviden ez a Kabbala egész bölcsessége.

Akkor hogyan csinálod ezt, és honnan veszel hozzá erőt? Ahhoz, hogy felemelj másokat az úton? Kiderül, hogy azzal, hogy emeled a cél fontosságát a barát számára – amit azért teszel, hogy feltárd a felső erőt –, ily módon mindenféle, a természetbe ágyazott erőt ébresztesz fel. És ezek fokozatosan olyan állapotba emelnek, amelyben kapcsolatban lehetsz a Teremtővel. Felkészítenek arra, hogy kapcsolatban legyél Vele.

A teljes leckét itt tekintheted meg.

A lecke forrása – Mit jelent a munkában az, hogy „Dicsérjétek az Urat, minden nemzet”?

Íme egy részlet RABASH e cikkének elejéről –

25. cikk, 1990

Az írás azt mondja (Zsoltárok 117): „Dicsérjétek az Urat, minden nemzet; magasztaljátok Őt, minden nép, mert irántunk való kegyelme hatalmas, és az Úr igazsága örökkévaló, Halleluja.” Meg kell értenünk, miért kell minden nemzetnek dicsérnie a Teremtőt, hiszen az van írva: „mert irántunk való kegyelme hatalmas”. Úgy tűnne, ennek éppen ellenkezőleg kellene lennie: mivel irgalmas Izrael népével, a nemzeteknek haragudniuk kellene a Teremtőre. Itt azonban az írás azt mondja: „Magasztaljátok Őt, minden nép, mert irántunk való kegyelme hatalmas.” Lehetséges ez?