Kapcsolat vagy elszigeteltség: a korunkat meghatározó két erő
Reggel úgy ébredsz, hogy fáradtabb vagy, mint amikor lefeküdtél, annak ellenére, hogy tegnap nem csináltál semmi különöset. Annak ellenére történik ez, hogy minden „rendben” van veled.
Van valami, ami kimerít minket anélkül, hogy tudnánk, mi okozza, és azt hiszem, rájöttem, mi az. Soha nem voltunk ennyire összekapcsolódva, az internet, a hálózatok, a globális kereskedelem, az ellátási láncok révén, amelyek húsz országon haladnak át, mire reggel megkapod a kávédat. Mindezek ellenére soha nem éreztük magunkat ennyire egyedül.
Figyeljük meg egy pillanatra a természetet. Egy magára hagyott atom kivételnek számít, nem pedig szabálynak. Abban a pillanatban, amikor a hidrogén találkozik az oxigénnel, víz keletkezik. Két, külön-külön mérgező elem – a nátrium és a klór – együtt olyan sót alkot, amely nélkül nem tudunk élni. Aztán jött a következő lépés. A sejtek összekapcsolódtak és megjelentek az élő szervezetek. Amikor az élő szervezetek összekapcsolódtak jött a Homo sapiens és legyőzte az összes többi fajt. Nem erővel tette ezt, hanem az együttműködés képességével. A mezőgazdasági forradalom, a városok, az internet, mind ugyanazon törvény, a nagyobb összekapcsolódás törvényének hullámai.
De itt rejlik egy paradoxon. Az ego a természet minden szintjén kizárólag a túlélés érdekében cselekszik. Egy sejt nem vesz el a szomszédjától többet, mint amennyi a működéséhez kell. A farkas nem öl többet állatot, mint amennyire éhes. Az ego csak az emberi szinten törte át az a határokat. Csak az ember akar többet, mint amire szüksége van, teszi ezt mások rovására, még akkor is, ha ezzel kárt okoz önmagának. Ez nem egy hibás működés. Ez a terv része.
A történelem során először állunk szemben két erővel egyszerre: a kapcsolódás erejével, amely a valóságot a Nagy Bummtól a jelenig hajtja, és a szeparáció erejével, amely annyira megnőtt bennünk, hogy már-már tönkretesz minket. A magány, a szorongás, a háborúk, mind ennek az ellentmondásnak a hangjai. Eddig a természet kényszerrel kötött össze minket. Mostantól kezdve azt akarja, hogy magunk válasszunk.
Akkor miért van ez a fáradtság? Nem azért, mert nem aludtál eleget, hanem azért, mert a természet törvényeivel ellentétesen élünk.
Mit tegyünk? Először tanulunk, majd kis csoportokban gyakorlunk. A csoportban megvizsgálhatjuk a szeparáció erejét a kapcsolat erejével szemben és választunk.
A magány, amit érzel, nem a te hibád. Ez a természet meghívása.