A hit edényének felépítése Szukkotkor

Üdvözlünk minden kedves barátunkat. Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk veletek Szukkot örömteli ünnepén, amikor a szukka felépítéséről beszélünk. Arról, hogy elhagyjuk állandó egoista természetünket, és ideiglenes hajlékba költözünk. Ezen az egész héten ünnepi étkezéseink lesznek 18:00 és 18:45 között. Ezen a héten csütörtökön egy nagyon különleges Egységnapunk is lesz.

Arra készülünk, hogy közelebb kerüljünk Szukkot magasabb rendű fogalmaihoz. Nem akarunk hagyományként viszonyulni hozzájuk. Számunkra, a kabbala bölcsességének tanulói számára ez az ünnep mindig egy nagyon mély, belső támadással kapcsolódik össze. Egy emberként, egy szívvel akarunk belépni ebbe, hogy felébresszük a minket Reformáló Fényt.

Fel fogunk olvasni néhány nagyon különleges, általunk összegyűjtött részletet, amelyeket Rabash és Baal HaSulam írt. Rav néhány útmutatásával kezdjük Szukkot belső folyamatáról.

Klip: A hit kérdése

Úgy hiszem, hogy e tanulmány révén megértjük Szukkot ünnepének lényegét – szokásait, magatartásunk okait és azt, mit nyerhetünk e megtartásból; más szóval azt a fokozatot, amelyet most el kell érnünk. Beszéltünk arról, hogy ez az értelem fölé emelkedő hit edényének felépítését jelenti – ezt a fogalmat jelzi a szách (tetőfedés) elkészítése, amely a fejünk fölött helyezkedik el, elfedi az elmét, és amelyet mi magunk építünk.

A szérű és a présház hulladékaiból készítjük – olyan anyagokból, amelyeket általában jelentéktelennek és gyakorlati haszon nélkülinek tartunk. Ez azt jelképezi, hogy olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyek csekélynek vagy jelentéktelennek tűnnek. Mégis ez alkotja a hit parancsolatát – a hit erejét –, amely gyakran nem tűnik számunkra jelentősnek. „Hiszek” – mit jelent hinni? Különösen napjainkban ki veszi komolyan azt, aki azt mondja: „Úgy hiszem, ez így van”, vagy „Én másképp hiszem”?

Számunkra azonban a hit ereje nem csupán az átlagember által vallott közönséges hit; inkább az adakozás erejét jelenti. Arra törekszünk, hogy az adakozásnak ezt az erejét az értelem fölé emeljük. Meg akarjuk erősíteni, hogy az adás és az adakozás ereje magasabb rendű, mint a megszerzés ereje, és ezzel az elvvel összhangban akarjuk élni életünket – a hit erején keresztül, még olyan hittel is, amely meghaladja az értelmet, sőt, ellentétes vele.

És felmerül a kérdés: hogyan érhetjük ezt el? Hiszen a „tudás” arra utal, amit látok és tudok; hogyan cselekedhetnék ezzel szemben? Ez irreálisnak, gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tűnik. Ez valóban így van – a kabbala bölcsessége pedig komoly emberekként kezeli azokat, akik arra támaszkodnak, amit a szemük lát. Mit jelent tehát megszerezni a hit erejét? Ezt kell együtt megvizsgálnunk.

Mégis ez a parancsolat: fel kell építenünk magunkban a hit edényét. Ez azt jelenti, hogy biztosítjuk: mindent az adakozás érdekében teszünk, és mindenek fölé emeljük a Teremtő nagyságát. Azt jelenti, hogy másokat önmagunknál nagyobbnak kezdünk értékelni és tekinteni – ahol fontosabbá válik számomra mások szeretete és a nekik való adakozás, mint az, amit önmagamért teszek. Röviden: az adakozás fontosabb, mint a megszerzés. Csak így kezdjük érzékelni, hogy valóban elérhetjük a valóság egy másfajta észlelését – olyat, amely korábban nem érdekelt bennünket –, és ezt nevezik a Felső Világba való belépésnek, vagy az adakozás edényébe való belépésnek. Michael Laitman

Hihetetlen látni, ahogyan világunk ágai kifejezik a gyökereket – az általunk épített szách hulladékból készül, nincs jelentősége. Valójában ezek az adakozás tulajdonságát képviselik, amelyet a tömegek semmibe vesznek. A szukka felépítése pedig valójában az ember felépítését jelenti. Az a tény, hogy úgy döntöttünk, hasonlóvá válunk a Teremtőhöz – ez valójában Szukkotkor történik meg, az uspizin és a hét szfira segítségével. Valamint a szűrő antiegoista ereje révén, amely lehetővé teszi, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.

Szukkot azért fontos, mert ekkor szerzünk szűrőt, vagyis értelem feletti hitet, amely az egónk ereje fölött áll. Ekkor az embernek az a pontja, amelyet szívben lévő pontnak nevezünk, az a rész, amellyel azonosulunk, és amely leginkább hajt bennünket az életben. A megszerzési vágyunk pedig kevésbé fontossá válik. Szukkot tehát prioritásaink pontosan ellentétes irányba történő eltolódását jelképezi, amikor a hulladékot felemeljük. Egoista természetünk lenézi az adakozás tulajdonságát. Ám az, hogy egyszerűen megpróbáljuk azt fontos helyre emelni, a szách felépítésének nevezhető. Kilépünk a velünk született gonosz természetből, vagyis állandó hajlékunkból, és ideiglenes hajlékba költözünk, hogy megszerezzük az adakozás tulajdonságát. Azért ideiglenes, mert jelenlegi állapotunkban nem tudjuk ezt a szándékot tartósan fenntartani.

RABASH, 36. levél

A szách a hit árnyéka, amelyet „értelem fölötti hitnek” neveznek. Ez ellentétes az értelemmel, mert az értelem a hulladékhoz, a csűrhöz és a présházhoz vezeti az embert.

Vagyis az értelem szemszögéből, ahogyan a testi szemek látják, helye van a csűr és a présház hulladékának. Ez önmagában árnyékot hoz létre, és az ember aláül. Vagyis mindazon legalacsonyabb és legrosszabb dolgokból készít magának ülőhelyet, és a hulladékon keresztül tartja meg a szukka micváját (parancsolatát).

A legfontosabb, hogy örömét leli ebben a micvában, mert az értelem felett hitet a „micva örömének” nevezik. Ebből következik, hogy a valóságban létező valamennyi bizonytalanság és kérdés a szukkában korrigálódik, mert nélkülük lehetetlen száchot készíteni.