Egy szövetség a barátok között

„Ebből következik, hogy a szövetség megkötése a jövőre vonatkozik. Olyan, mint egy szerződés, amelyet aláírnak, és amelyet nem fognak megbánni, amikor látják, hogy a szeretet kötelékei már nem olyanok, mint régen, hogy ez a szeretet nagy örömet okozott nekik, amíg jót tettek egymással, de most, hogy a szeretet megromlott, tehetetlenek, és egyikük sem tehet semmit a másikért.

De ha mégis szeretnének tenni valamit barátaikért, akkor figyelembe kell venniük a korábban kötött szövetséget, és abból kell újjáépíteniük a szeretetet. Olyan ez, mint amikor valaki szerződést köt a barátjával, és a szerződés összeköti őket, így nem válhatnak el egymástól.” Rabash, Ma mindannyian itt álltok

A tíz fős keret fenntartására irányuló erőfeszítések nagyon jelentősek – ez az út egyik legnagyobb kihívása. Van néhány módszerünk erre. Említetted, hogy egyes barátok a munkarendjük miatt nem tudnak minden eseményen részt venni. A múlt héten arról beszéltünk, hogy ha egy barát az óra alatt terjesztést végez, azt úgy tekintjük, mintha részt venne az órán. De ha egy másik helyzetről beszélsz, amikor a barát nem vesz részt a keretben – el kell gondolkodnunk azon, ki hozta létre ezt a keretet? Volt-e abban beleszólása annak a barátnak? Elsősorban és legfőképpen olyan keretről kell szó lennie, amellyel ő is egyetértett.

Meg kell értenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és a megélhetésünkkel kapcsolatban mindenféle különböző helyzetben vagyunk. Ezért nagyon tapintatosnak és gyengédnek kell lennünk. Lehet, hogy egy barátunk különféle okok miatt nem tud részt venni – legyen az egészségügyi, munkahelyi vagy családi ok. Tehát csak annyit tehetünk, hogy jó példával járunk elöl, felvidítjuk a barátainkat stb. Talán valami megváltozik, és ő is többet tud majd részt venni. Nem tudjuk pontosan, hogyan működnek ezek a dolgok, de segítenünk kell egymásnak abban, hogy 100%-osan részt vehessünk a tevékenységeinkben. Jelenleg nem mindenki képes erre, ezért támogatnunk kell egymást. Nincs értelme vitatkozni erről. Ha egy barátunk késik, segít-e, ha rákiabálunk? Végül eljutott a találkozóra, és ahelyett, hogy erőt merített volna, negatív reakciót kapott. Így legközelebb kétszer is meggondolja majd, hogy megtegye-e az erőfeszítést.

Nagyon fontos fenntartani a keretrendszert, de nem kényszerrel. Az, hogy nekem lehetőségem van fenntartani a keretrendszert, és mindenben részt venni, még nem jelenti azt, hogy másokat is szidalmaznom kellene azért, mert nem jelennek meg. Szóval tényleg el kell gondolkodnunk azon, hogyan bánunk a barátainkkal – ez egy nagyon kényes téma.

Ha úgy érzed, mindent megtettél, amit tudtál, és a tíz embered közül senki sincs a közeledben, akkor kapcsolatba kell lépned a koordinátorokkal, hogy megbeszéld velük: esetleg át kell költöznöd egy jobb környezetbe. Jó példát mutatsz, de már eltelt néhány év. Régen nem volt ilyen problémánk, mert mindenki ott ült Rav előtt a reggeli órán – nem fordult elő, hogy valaki ne jelenjen meg.

A tíz fős csoport nagyon kényes dolog, mert vannak, akiknek erős a vágyuk, míg másoké gyenge – ők akár hobbi szinten is kezelhetik a Kabbalah-t. Ez neked káros lehet, mert nincs erős környezeted. Úgy véljük, hogy mindenkinek szüksége van legalább 5–6 fős csoportra, amely ugyanazt a keretrendszert tartja fenn. Ezért indítottuk el ezt az esti időpontot – hogy mindenki csatlakozhasson.

Ez volt az indokunk az esti órák bevezetésére. Először is, szerte a világon élünk. Európában a reggeli óra akár hajnali 1-kor is lehet – és nehéz ilyenkor felkelni. Délután az emberek dolgoznak, este pedig más programjaik vannak. Szóval döntsétek el, melyik időpont a legjobb a tízetek számára. Tervezzük, hogy mindenféle érdekes programot szervezünk itt, például kvízeket és műhelymunkákat. Jó, ha leülsz, és aktívan részt veszel a tíz tagoddal ebben az órában – még akkor is, ha csak a tíz tagod fele van jelen.

Ha az időmet arra használom, hogy támogassam a barátaimat, részt vegyek a tevékenységekben, hozzájáruljak a terjesztéshez és befizessem a tizedemet – mindenkinek azt kell tennie, amit tud. Sokféle dolgot csinálunk, és reméljük, hogy azokat a megfelelő szándékkal tesszük. Eközben pedig a fény hat ránk. A legfontosabb az, hogy folyamatosan „szentségben emelkedjünk – és ne süllyedjünk le”.

Képzeljük el, hogy létrehoztunk egy közös alapot – nevezzük Adam HaRishon Alapnak. És mindannyian beletesszük oda a jó gondolatainkat és szándékainkat. És abból az erőmezőből, amikor le vagyok törve, meríthetek ezekből az erőkből, akárcsak egy bankszámláról. Ha nem fektettél be abba az alapba, és nem kötöttél szerződést, biztosan elbukik. Erő nélkül maradsz, és a Teremtő nem tud átvinni téged új állapotokba. Ezért tűnik úgy, hogy egyesek évekig ugyanabban a helyzetben ragadnak. Nagy kabbalistáink egy másodperc alatt rengeteg állapotot átélhetnek, mert befektettek abba az alapba.

Bármit is fektettünk be az alapba – az fog segíteni nekünk. Barátunk korábban azt mondta, hogy minden barátunk különböző állapotokban van, és ez teljesen igaz. Éppen ezért minden erőfeszítésünket az összekapcsolódásra, minden inspirációnkat ebbe az alapba fektetjük. Így amikor a dolgok kihívásokkal telié válnak, és nehéz átvészelni valamit – amit a múltban fektettünk be –, az a jelenben szolgál minket. És ez fokozatosan fenntart minket. Olyan, mint amikor Rabbi Akiva elmagyarázta, hogyan esett le egy hajóról, és jutott el a partra. Egy fa deszkába kapaszkodott. Mindenki azt kérdezte tőle, hogyan sikerült átvészelnie. Azt mondta, hogy minden alkalommal, amikor jött egy hullám, lehajtotta a fejét, és várta, amíg elhalad. És néha pontosan ezt kell tennünk.

Klip: Szövetségkötés (2014)

Kérdés: Rav, azt mondja, hogy a szövetségkötés elsősorban a jövőre vonatkozik?

Rav: Természetesen, hiszen miért tennél pénzt a bankba? Ma ugyanis a zsebedbe kell tenned. De a holnapra és azutánra.

Tanuló: Tehát a kérdésem az, Rav: a vagyon, amit megdolgoztunk, amit a múltban és a jövőben felhalmoztunk, az megújul, hozzáadódik – így hogyan használhatom fel azt, amit megszereztünk, az új vagyonra? Ezt nehezen értem.

Rav: Miért?

Tanuló: Egy bizonyos helyzetben létrehoztunk egy közös vagyont.

Rav: Hogy érted, hogy közös vagyont hoztatok létre?

Tanuló: Egy bizonyos vagyonon keresztül kapcsolódtunk össze egy bizonyos helyzetben. Remek.

Rav: Igen.

Tanuló: Az már véget ért, egy új helyzet kezdődött. Nem tudom, hogyan vihetném át azt, amit eddig felhalmoztunk, az új helyzetbe; minden elölről kezdődik.

Rav: Miért?

Tanuló: Akkor magyarázza el nekem, Rav.

Rav: Miért nem segít ma neked az előző emelkedés? Ha egyedül vagy, és felduzzasztod magad a spiritualitás, az adakozás, a szeretet és a Teremtő fontosságával – nincs más jó és hasznos dolog rajta kívül –, akkor azt mondod: „Á, ez már nem mehet így tovább, mindjárt szétrobbanok”, és egy pillanat alatt zuhanasz, és ami volt, az eltűnik, mert a Teremtő most több anyagiasságot ad hozzád, mint korábban. Ekkor az összes csodálatod eltemetve, értéktelennek tűnik.

Most az a kérdés, mit kell tenni. Ha nem tartod magadban, hanem egy külső tartályba, azaz egy csoportba helyezed, akkor mit keresel itt? Le kell küzdened a… hogy is mondjam, le kell küzdened azt a tényt, hogy nem hiszel a barátokban, nem hiszel a csoportban, nem hiszel a Teremtőben és nem hiszel a Ravban, semmiben sem hiszel. Nem akarsz befektetni beléjük: „Nem látok ebben semmi fontosságot”. Azt mondják neked, hogy többet kell befektetned beléjük, mint amennyit érzel. Vagyis az ésszerűség felett a hittel kell haladnod. Nem hiszel ebben a bankban. Azt mondják neked: „Igen, fektess be.” „Nem, tudom, biztonságosabb, ha így otthon elrejtem, mondjuk a konyhai csempe alá, vagy valami hasonló, igaz? Hol tartod otthon a pénzedet?

Tehát itt rengeteg munkát kell belefektetnem, hogy a felemelkedésemet a csoportba vigyem. Vagyis azt a plusz sűrűségi szintet, amit a Teremtő a következő pillanatban ad majd nekem, és én el fogok bukni – itt nem bukom el, hanem a csoportba fektetek be. Követelem a Teremtőtől, hogy adjon nekem erőt, hogy a felemelkedésemet a csoportba tudjam vinni. És megkapom. Támogatást, segítséget kapok.

Ha eljövök a csoportba, és felébresztem őket, beleteszem mindazt, amim van a spiritualitásról, a nagyságról, a fontosságról, a célról, az örökkévalóságról, a Teremtő iránti odaadásról – mindent beleteszem, így a felébresztés mellett, amit fentről kaptam, még egy hatalmas adag munkát is beleteszem magamból, annak ellenére, hogy korábban nem hittem a csoportban, nem akartam ezt a munkát, és nem akartam ezeket a tagokat, sem semmit más... A csoport fontosságán dolgoztam. Azon a fontosságon, hogy ez a csoport, amelyet itt adtam, hogy beléjük fektessem a felemelkedésemet, magasságában, méretében és erejében egyenlő legyen azzal a bukással, amelyet a Teremtő nekem adni akar. Akkor egyenesen haladok. Ezt feszültség-egyenirányítónak hívják. És ennyi.

Úgy értem, dolgozom, én… Nem könnyű szövetséget kötni, nézd meg, mi áll benne, de a „megfelelő időben” kifejezést „megfelelő időben”-re cserélem. Nincsenek kudarcok. Michael Laitman